Azt a német szövetségi kapitány sem tagadta, hogy a Dárdai Pál által kitaposott ösvényen halad a csapatával, de azért már bőven vannak olyan fontos tényezők a magyar válogatott játékában, amiket Storcknak köszönhetünk.
A német kapitánynak remek szeme van a játékosokhoz, és
nem fél felvállalni olyan döntéseket sem, amik előtt a közvélemény gyakran értetlenül áll.
A mérkőzések azonban a legtöbbször igazolják a német kapitány döntéseit.
Kezdjük Szalai Ádámmal, akiről már korábban is megírtuk, hogy sokkal több haszna van a játékának, mint amennyi a tévéképernyőn átjön, de azt mi sem tagadtuk, hogy nem a góljai miatt tartja a csapatban Storck. Szalai az osztrákok ellen néhány bosszantó hibát leszámítva kiválóan játszott, hozta, amit a kapitány várt tőle.
Sőt még annál is többet tett: gyönyörűen játszották le a gólt megelőző akciót Kleinheisler Lászlóval, és bár nem a legjobban vette át a labdát, Szalai végül bepofozta a vezetőgólunkat. Storck nem véletlenül bízott benne annak ellenére, hogy rengetegen támadták a csatárt, sőt a két hazai barátságos meccsen kifütyülte a magyar tábor egy része.
Mindenki értetlenkedik, miért nem a lengyel gólkirály Nikolics, a magyar bajnokság gólkirálya, Böde Dániel, a nemzetközi szinten is rutinos Németh Krisztián, illetve a remek szezont produkáló Priskin Tamás játszik. De
Storck nem hagy beleszólást senkinek: az ő centere Szalai,
és egyelőre úgy tűnik, a Hannover csatára igazolja a döntését az Európa-bajnokságon.
A Werder Bremen jelenlegi játékosa éppen csapat nélkül vergődött, amikor az oslói pótselejtező hőse lett. Azóta persze kirobbanthatatlan, és játékával igazolja is, hogy ott van a helye a csapatban, hiszen fiatal kora és rutintalansága ellenére éretten és szinte kivétel nélkül hasznosan futballozik.
Ettől persze még elképesztően bátor döntés volt az utóbbi évtizedek legfontosabb meccsén bedobni a mély vízbe, hiszen
a közvélemény levette volna a kapitányról a keresztvizet is, ha Kleinheisler elizgulja a debütálását
Oslóban. Storck bízott a megérzésében (a hírek szerint Andy Möller is felsorakozott a döntés mögé), és a csapatban tartotta Kleinheislert, akit az osztrákok ellen a meccs emberének választott az UEFA.
A norvégok elleni párharc távolról sem dőlt el az oslói győzelemmel, a magyar csapatnak nagyon keményen meg kellett küzdenie az Eb-szereplésért a Groupama Arénában is. Ezen a meccsen nem Szalai, hanem Priskin Tamás volt a center, aki korábban egyszer sem kezdett Storck alatt.
A Norvégia elleni meccs előtt azonban Storck úgy gondolkodott, szükség lehet a Slovan Bratislavában játszó csatár gyorsaságára, és
az ő erényei inkább érvényesülhetnek a mérkőzésen,
mint akár Szalaié, akár Némethé vagy Nikolicsé.
A választ a meccs adta meg: egy kontratámadás végén Priska lefutotta az egyik emberét, egy csellel elküldte a másikat, aztán bődületesen nagy gólt vert a hosszú felső sarokba. Storck újra jól látta meg, kit kell választania a csatárai közül.
A nürnbergi szélső behozatala nem egy mestervágás, hiszen a hajrára egyre hátrébb húzódó, de több kontrával is veszélyeztető magyar válogatottba evidens volt, hogy gyors támadókat kell behozni (Priskin tíz perccel korábban állt be), de ezen sincs mit szégyellni: a cseretámadó káprázatos megoldást választva döntötte el a mérkőzést.
Ez a négy személyi döntés bizonyítja, hogy a magyar szövetségi kapitány segítőin kívül senkire nem hallgat a csapat összeállítását illetően, és szinte kivétel nélkül jó szemmel nyúl a keretéhez.
