"Minden jegy elkelt a magyar–szerbre" – kapjuk a helyi infót szűk két órával a kezdés előtt, és lelki szemeink előtt megjelent, amint az első brazil olimpikon és világcsúcstartó úszóról, Maria Lenkről elnevezett Aquatics Centerben 8 ezer szerb és magyar drukker üvölt a lelátóról.
Ehhez képest egy tök üres, nyitott csarnok fogadott, és még fél órával a mérkőzés előtt sem láttunk több tucat embernél többet az uszoda körül – ők is szervezők, újságírók voltak.
Na de hol vannak a szurkolók?
Befelé jövet láttunk egy hosszú sort, talán csak a beléptetés lassú – reménykedtünk.
A bejárathoz eljutni eleve komoly kaland volt. Jelzőbójákat – miszerint még nincs átadva az adott terület – még mindig sokat láttunk, a sajtóbejáratot viszont csak három szervező megkérdezése után sikerült megtalálnunk. Még ekkor sem hittük, hogy jó helyen járunk. Horrorfilmek kihalt lépcsőházait idéző utakon sikerült végül feljutni az amúgy csinos aréna harmadik emeletére, ahol aztán mellbe vágott az üresen kongó csarnok látványa.
Egy kis színt a pólósmedence mögött gyakorló műugrók vittek a meccs előtti percekbe.
No meg az a búvárruhás szaki, aki a kapu mögötti kamerát tisztítgatta nagy elánnal.
Aztán jött egy énekesnő, aki magyaros portugálsággal (a szöveget a helyszínen abszolút nem lehetett érteni) elénekelte a "We Will Rock You" alternatív változatát, szegényt már-már sajnáltuk, mert szinte csak magának énekelt.
A kezdésre aztán összegyűlt – ha jól számoltuk – 12 magyar drukker.
Ez csak azért volt meglepő, mert:
1. a szerb–magyar a világ legnagyobb pólórangadója, 2. Varga Déneséké az egyetlen magyar férfiválogatott az olimpián, 3. Peking sem volt sokkal olcsóbb Riónál, nyolc éve mégsem lehetett egy tűt sem leejteni a pólómeccseken.
De vissza a meccshez. A legutóbbi kilenc világversenyből nyolcat Szerbia nyert meg – a 2013-as vb-n Magyarország győzött –, így nem mi voltunk a meccs esélyesei.
"Én úgy gondolom, hogy nyerni mindig jó, nekünk pedig
az a célunk, hogy győzelemmel kezdjük az olimpiát.
De ha nem így sikerül, akkor sem történik semmi, mert az első és a legfontosabb, hogy a négy közé bekerüljön a csapat" – mondta a meccs előtt az Origónak a magyar csapat centere, Kis Gábor.
A győzni akarás valóban látszott a mieinken, a komoly szakállat növesztő Szivós Márton már a 43. másodpercben betalált közelről. A szerbek villámgyorsan egyenlítettek, aztán Erdélyi emberelőnyös gólja után szintén (2-2).
A maroknyi magyar nézősereg hangját így is jól lehetett hallani,
érezték, hogy jóleshet a fiúknak egy kis biztatás.
Nagy Viktor kétszer is szépen védett, majd jött a harmadik gól: Hosnyánszki találatával ismét nálunk volt az előny. A menetrend nem változott: Cuk bivalyerős lövése a léc alatt villámlott be Nagy kapujába (3-3).
A szerbek azonban ezzel – az első negyedre – ellőtték az összes puskaporukat, Nagy Viktor elemében volt, máskor az ellenfél a kaput sem találta el. A mieink viszont parádéztak, Varga Dénes pimasz emelése a meccs legszebb gólja volt. Az utolsó percben aztán Vámos lőtt távolról, ballal látványos gólt, ezzel 5-3 ide, remek kezdés.
A második negyedet Vámos-kapufával kezdtük, majd Varga Dániel ötméteresével beáll a legendás 6:3 eredménye, ebbe a ballal irtózatos erővel gólt vágó – többször a világ legjobbjának is megválasztott – Filipovic rondított bele.
Ezután Hárai új sapkát kapott, lehetett szusszanni egyet. "Ki a jobb? Magyarok!" – hangzott jól hallatóan a lelátóról, le a kalappal a közben 20 fősre duzzadt magyar szurkolósereg előtt.
Két perc volt vissza a játékrészből, amikor a 18 éves Manhercz Krisztián távolról óriási, kapufás gólt lőtt (7-4). Sajnos erre is gyorsan jött a szerb válasz Pijetlovic közeli, pattintós góljával.
Zalánki aztán a rosszkéz-oldalról bevágva megszerezte a nyolcadik magyar gólt – micsoda csapatjáték és összetartás,
mindegyik gólunkat más lőtte!
Már az utolsó percben Mandic majd' öt másodpercig lóbált, majd – már süllyedő pozícióból lőve – a magyar hálóba talált, ezzel 8-6 ide. A slusszpoén a magyaroké volt, Benedek időkérése után Kis Gábor az utolsó másodpercben, közelről behúzta (9-6).
Jól kezdődött a harmadik negyed, Hosnyánszky villámgóllal felavatta a frissen beállt szerb kapust, Pijetlovicot. 10-6.
Egyet lefaragtak, Jaksic a falból kinyúlva bepofozta (10-7).
Közben megtáltosodott a szerb cserekapus, Pijetlovic,
több magyar lövést is sikerült védenie.
Aztán Kis Gábor kipontozódott, Filipovic pedig kettőre csökkentette az előnyt, igaz, utána a kapufát találta el ejtésből.
Cuk másfél perccel a negyed vége előtt szerzett góljával feljöttek 10-9-re. A szerbek híresen jók a meccsek második felében, ezt most is láthattuk. A magyarok talán nem bírták a saját maguk által diktált iramot, miközben az ellenfél egyre jobban védekezett, a kapusának pedig nem lehetett gólt lőni a meccs ezen időszakában.
Hátrányban is brutálisan védekeztek, Hosnyászky szinte kényszerből eleresztett lövését ki is fogta Pijetlovic. Szerencsénkre a szerbek ejtése a kapufán landolt.
Mindenképp ki kellett találni valami okosat, és ez sikerült is. Emberelőnyben Hosnyánszky tisztán úszhatott kapura, és nem is hibázott. 11-9-cel azért sokkal jobb volt nekifutni az utolsó negyednek.
A szerbek lassan elhitték, hogy utolérhető a magyar csapat, de egy ideig a lelkesedés mindig kihozott annyit Hosnyánszkyékból, hogy ne tudjon egyenlíteni az ellenfél. Kettős emberelőnyben Varga Dénes talált be, majd fórban, a falból ismét behúzták a szerbek. Támadtak az egyenlítésért, de a kapufa sokadszor is megmentette a magyar csapatot.
Mi kettős emberelőnyben sem tudtunk újabb gólt dobni, emberhátrányban is nagyon gyorsan és pontosan védekeztek a szerbek.
Aztán mégis megtörtént, amitől féltünk.
A ballal hihetetlenül lövő Filipovic bombájánál esélye sem volt Nagynak (12-12).
Azt azért nem engedtük nekik, hogy vezetéshez jussanak. Bár továbbra is nagyon fegyelmezetten védekezett az ellenfél, sikerült tisztára játszani Vámost, szép gólja után mind a 30 magyar szurkoló ugrált örömében.
Ekkor jött Nagy Viktor, Cuk lövésénél becsukta a kaput, maradt a 13-12.
Nagy megsérült, beállt Decker, és kapufára imádkozta a szerbek lövését, de a bíró visszaadta a labdát az ellenfélnek, mondván, még a lövés előtt befújt egy szabálytalanságot. Aztán jött Filipovic, és nem kegyelmezett – 3 másodperccel a vége előtt egyenlített.
Óriási küzdelem, remek meccs volt, és nem kell szomorkodni a döntetlen miatt, ezzel lehetünk még csoportelsők.
Ezt a vízilabdát nem lehet végig bírni
"Annak örülök, hogy nem kaptunk ki, annak viszont nem, hogy a négygólos előnyünket elpazaroltunk. De mindenképp jó kiindulópont a mai meccs, mert hiszek abban, hogy napról napra jobbak és magabiztosabbak leszünk" – mondta az Origo helyszíni tudósítójának Kis Gábor, a magyar vízilabda-válogatott centere.
