Rio de Janeiro, 2016. augusztus 20.
Pars Krisztián a Rio de Janeiró-i nyári olimpia férfi kalapácsvetésének döntőjében az Olimpiai Stadionban 2016. augusztus 19-én. Pars Krisztián a hetedik helyen végzett.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Vágólapra másolva!
Pars Krisztián, ha tehetné, a 2016-os évet kitörölné az életéből. Négy éve 80,59 méteres dobással lett olimpiai aranyérmes, idén ennél jóval gyengébb eredménnyel, 75,28-cal hetedik lett Rióban. Nem ő bukta a legnagyobbat, hanem a toronymagas favoritnak kikiáltott lengyel Pawel Fajdek, aki 28 győztes versenye után már a döntőbe vezető úton elhasalt.
"Úgy járt a fiú, ahogy én a 2009-es világbajnokságon, ahová a hátam mögött tizennyolc győzelemmel érkeztem, aztán mégsem tudtam nyerni. Az én akkori mélyrepülésemet két ok miatt sem lehet Fajdek idei kegyetlen nagy bukásával egy lapon említeni. Egyrészt azért, mert neki tízzel több győztes verseny után kellett szembesülnie azzal, hogy éppen a legfontosabb erőpróbán mond csődöt, ám ennél van fontosabb dolog is. A lengyel kalapácsvetőnek idén egyetlen igazán veszélyes ellenfele sem volt, papíron tehát csak az volt a kérdés, hogy ki lesz mögötte a második. Ezzel szemben hét éve volt masszív élmezőny, benne 4-5 éremesélyessel. Ezzel persze nem vigasztalni akarom magamat, csak rögzíteni a tényeket" – nyilatkozta a 34 éves szombathelyi kalapácsvető a Telekom Sporthír Szolgálatnak.
A riói szereplése után azt mondta, szeptember végén dönti el, goy már az idén, vagy csak jövő ősszel szánja rá magát a gerincműtétre.
"Nehezen határoztunk, de szerintem jó döntést hoztunk azzal, hogy az operációval jövő őszig várunk" – folytatta Pars Krisztián. "Ha idén operálnának, elmenne úgy három hónapom a teljes gyógyulásomig, és még két hónap azzal, hogy újra élsportolónak érezhessem magamat. Kimaradna az alapozás, a nélkül pedig nem lehet nekifutni a versenyeknek, legkevésbé a jövő nyári londoni világbajnokságnak, ahol – már most ki merem mondani –
győzelemmel szeretnék bizonyítani.
Olyan eredménnyel és helyezéssel, ami egyértelművé teszi, hogy nem lehet leírni. Semmi sem lenne szebb annál, minthogy az ezüstjeim után éppen abban a városban szerzem meg az első világbajnoki aranyamat, ahol négy éve olimpiai bajnok lettem."
Nem emlegeti 2020-at, a következő nyári olimpiát, mert úgy gondolja, hogy fél úton a 30. és a 40. életéve között mindig csak egy-egy évadra szóló terveket szabad szőnie. Arról nem is beszélve, hogy neki
a nagy erőpróbák után már a regenerációra is jobban kell figyelnie,
mint egy huszonévesnek.
"Szóval, operáció idén már biztos, hogy nem lesz, viszont valahogy mégis csak rendbe szeretném tenni magamat. Az első szabály: jobban kell figyelnem arra, hogy a pályán és a konditeremben mikor és mit csinálok. A második: kerülnöm kell mindent, ami sérüléshez vezethet, rosszabb esetben pedig rásérülést okozhat.
Jelenleg – a sportolás szempontjából – semmittevő vagyok, és az is maradok november elejéig.
Aztán kis lépésekben elkezdek haladni előre, decemberben pedig belehúzok. Az idegőrlő 2016-os évet félig-meddig már sikerült kiverni a fejemből, és most azon töprengek, hogy miként is kezdjem újjáépíteni azt a Pars Krisztiánt, akiből olimpiai bajnok lett, aki kétszer nyert Európa-bajnokságot, hogy csak a legnagyobb sikereimet említsem. Ha nem bíznék ennek a küldetésnek a sikerében, nem erőlködnék" – mondta a szombathelyi dobóatléta.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!