Mindjárt személyes élménnyel kezdem. Ott ettem egy hot dogot, ahol Bill Clinton sportolás után befalt kettőt. Bár 2004-ben már nem Clinton töltötte be az elnöki posztot, egy 1937-ben alapított reykjavíki grillsütöde alkalmazottját ez egyáltalán nem érdekelte.
Ha jól emlékszem, 320 izlandi koronába, azaz közel 640 forintba került az étel, amelyből az exelnök 2004-ben szintén ugyanitt fogyasztott. Mindezt egy szimplán pirosra festett házikóból árulják a reykjavíki kikötővel szemközt.
A dolog akkor lett érdekes, amikor vasárnap hosszú sor kígyózott a bodega előtt.
Mint megtudtam, ez nem egyszerű étkezde, hanem az ország leghíresebb étterme.
A büszke címet többször elnyerte ez a bódé. Bill Clinton 2004-es izlandi látogatása alkalmával az egyik délelőtt futni indult. Amikor ideért, a bent tüsténkedő nő kikiabált az ablakon, hogy ne siessen annyira, inkább egyen egy hot dogot. Az egykori politikus azt felelte, hogy előbb befejezi a futást, majd visszajön ebédelni.
Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Clinton sportdélelőttje után jöhetett a lakoma Reykjavíkban. Bill Clintonról amúgy köztudott volt, hogy a Fehér Ház lakójaként is igyekezett minden alkalmat kihasználni arra, hogy futhasson.
A rendszeres sportolásnak köszönhetően már akkor is Amerika egyik legfittebb elnökének nevezték.
Ami az elnöki futást illeti, azzal nem volt egyedül. De a most következő történet már átvezet bennünket a rendszerváltás előtti Budapestre, 1989 nyarának közepére.
George H. W. Bush, az Egyesült Államok 41. elnöke 1989. július 11–13. között járt hazánkban. A vizit előtt még soha nem fordult meg Magyarországon hivatalban lévő amerikai elnök.
Fiatalon a baseball minden idejét lekötötte az idősebb Bushnak.
A Yale Egyetemen első ütőként tagja volt annak a gárdának, amelyik 1947-ben és 1948-ban is bejutott a College World Series első két kiírásának döntőjébe. Bush legnagyobb fájdalmára csapata mindkét finálét elveszítette.
Ez a sztori azonban nem a baseballról fog szólni, hanem arról, hogyan hozta majdnem lehetetlen helyzetbe a magyar hatóságokat az akkor 65 éves amerikai elnök.
A mindössze kétnapos hivatalos látogatás előtt egész Budapest azt találgatta, hogy hol fog sportolni.
Bár 1989-ben a bulvárújságírás még csak csecsemőrugdalózóban hempergett nálunk, az akkor megjelenő lapok jó része arról is írt, hogy az idősebb Bush szinte minden külföldi útja során szerét ejti a sportolásnak. Budapesten csupán az volt kérdés, hogy futni vagy teniszezni fog.
1989. július 12-én délelőtt 11 órakor a Vasas Pasaréti úti sporttelepének igazgatói irodájában megcsörrent a telefon.
A vonal végén a budapesti amerikai nagykövetség egyik munkatársa jelentkezett.
Azt mondta, hogy Bush elnök úr aznap késő délután szívesen futna egy kicsit – már amennyiben erre nyílik lehetőség. Eljött az uzsonnaidő, amikor az energikus politikus egy tucatnyi testőr társaságában elkezdte a futást. A dolog annyira spontánnak tűnt, hogy az éppen akkor ott edző Vasas-sportpalánták kezdetben kissé bátortalanul, de csatlakoztak a 4000 métert, azaz tíz kört lefutó elnökhöz. Ma már derűsen emlékezhetünk erre, de akkoriban sokan csodálkoztak mindezen. Az amerikai elnököket védő biztonsági személyzet és testőrség ugyanis
valamennyi olyan embert felszólítás nélkül lelőhet, aki a mindenkori elnök felé fut,
mert az ilyen embernek jó szándéka nem lehet. Ezt mondja ki a szolgálati regula. De ezen a délutánon egyetlen rossz szándékú ember sem tartózkodott a Vasas-pályán, hiszen mindenki Bush mögött vagy mellett futott – senki sem felé.
A mindenre kész testőrség, látva a kellemes délutáni testmozgást, kissé kiengedhetett, az elnök pedig a négy kilométer megtétele után még autogramokat is osztogatott.
Jót beszélgettem az elnökkel
Cikkünk megjelenése után telefonon jelentkezett Schulek Csaba kollégám, aki elmondta, hogy a George Bush mellett futó fiatal szőke lány nem más, mint az ő húga, Schulek Rita.
Nem sokkal később sikerült beszélnem Schulek Ritával aki a következőképpen emlékezett a 27 évvel ezelőtt történtekre: "A Vasas pályán gimnasztikáztunk, amikor azt vettük észre, hogy egyre több rendőr jelent meg a pálya környéken. Később megtudtuk, hogy George Bush teniszezni fog Pasaréten. Még örültünk is, hogy megleshetjük az elnököt. Egyszer csak odajött hozzánk George Bush, aki a világ legtermészetesebb hangján közölte, hogy a teniszmeccs elmarad, mert a partnere nem érkezett meg. Helyette futni fog, ha van kedvünk, tartsunk vele. Így tettünk. Természetesen velünk futottak a testőrei is. Én akkor a családommal Kuwaitban éltem, ott angol iskolába jártam. Azaz én tudtam ott egyedül jól angolul. Kellemesen elbeszélgettem George Bush elnökkel, aki arról érdeklődött, hol tanultam meg ilyen jól angolul? Majd arról beszélt, mennyire szereti Magyarországot. Adott pár autogrammot, majd folytatta hivatalos programját" - mondta el az Origónak Schulek Rita.
Fia, ifjabb George Bush sem akart elmaradni az édesapjától.
Az elnöki posztot szintén betöltő politikus 43 évesen, szintén 1989-ben futotta le élete első maratonját.
Egy másik nevezetes, sporthoz köthető pillanat is az ifjabbik Bush nevéhez fűződik. 2001. október 30-án – igaz, golyóálló mellényben – ő végezte el az amerikai baseball-liga döntőjének harmadik mérkőzésén a kezdődobást.
Sokáig kétséges volt, hogy megteheti-e ezt.
Ne feledjük, hogy alig másfél hónappal voltunk ekkor a 2001. szeptember 11-i merényletsorozat után.
Az elnöki biztonsági szervezet az utolsó pillanatig próbálta lebeszélni Busht a kezdődobás elvégzéséről, ám ő hajthatatlan maradt.
Vajon hányan emlékeznek arra, hogy az idősebb Bush hivatali elődje, Ronald Reagan a múlt század harmincas éveiben előbb rádióbemondó, majd rádiós sportkommentátor is volt? Reagan életrajzának persze nem ez a legfontosabb állomása, hiszen számára a sportriporterségnél még azt ezt követő színészi pálya is többet jelentett.
Nem is beszélve az 1980-as évről, amikor elnökké választották.
Hogy Reagan milyen sportriporter volt, arról nem tudok írni, arról azonban igen, hogy kiváló lovasnak bizonyult.
Ez nem csoda, hiszen a negyvenes évek amerikai westernfilmjeiben szereplő színészeknek muszáj volt biztosan megülni a lovakat.
Reagan emellett úszásban és amerikai futballban is remek sportolónak számított.
Főiskolai tanulmányait az illinoisi Eureka College-ban végezte el, ahol az amerikaifutball-csapat tagja és az úszócsapat kapitánya volt.
„Inkább űzzön az ember bármilyen sportot bármilyen rosszul is, mintsem csak nézője legyen a legjobb mérkőzéseknek.” Ezt az aranyigazságot nem más mondta, mint Theodore Roosevelt, az USA 26. elnöke, aki 1901–1909 között két cikluson át töltötte be az elnöki posztot. Roosevelt fiatalabb korában rengeteget sportolt.
Az amerikai futball mellett az evezés és az ökölvívás volt a kedvence.
Orvosaival akkor szállt szembe, amikor azok – egy sérülést követően – el akarták tiltani az amerikai futballtól. Egész életében azt hangoztatta, hogy ez a sportág adja meg az emberek számára a legnagyszerűbb fizikumot. Pedig akkoriban még teljesen más volt ez a sportág, mint amit manapság az NFL-közvetítésekben látunk.
1904-ben tizennyolc halálos kimenetelű baleset történt a sportág mérkőzésein. Hogy Theodore Roosevelt számára mennyire fontos volt a sport, arra bizonyságul szolgál egy 1905-ös történet. Éppen csak befejeződött az orosz–japán háború utáni tárgyalássorozat, amikor az elnök a Fehér Házba hívta az amerikai futball akkori legjelesebb képviselőit. A Harvard, a Yale és a Princeton Egyetem sportvezetőit a túlzott erőszak megszüntetésére és a sportszerűségre buzdította.
A halál csak álmában merte megtámadni őt, ha ébren van, bizonyosan leáll vele verekedni”
– így nyilatkozott 1919. január 5-én az akkori elnök, Woodrow Wilson alelnöke, Thomas R. Marshall Theodore Roosevelt haláláról. Nem véletlenül, hiszen Roosevelt még 50 éves korában is rendszeresen látogatta az edzőtermeket, püfölte a bokszzsákokat.
Bár Roosevelt elődei közül is rengetegen sportoltak, a „legsportosabb elnök” büszke címet regnálása idején az USA 26. elnökének adták oda. Ezt a titulust egészen addig tudhatta magáénak, amíg fel nem tűnt a színen Gerald Ford, az USA 38. elnöke. Fordnak a politikában történő megjelenése (és 1974-es elnökké választása) már csak azért is okozott hatalmas meglepetést, mert ifjúkorában elképesztően tehetséges amerikaifutball-játékosnak számított.
Sokan azt gondolták, hogy sportolói karrierjét az edzői pályafutás követi.
Ford elképesztő fizikai adottságait a Grand Rapids South High School amerikaifutball-csapatában is kamatoztatta. Az iskolai csapatban először kapitánnyá választották, majd 1930-ban a michigani állami bajnokság all-star válogatottjába is beválasztották, ezzel pedig azonnal országosan is ismertté vált az akkor mindössze 17 éves fiatalember.
Nem csoda hát, hogy diplomájának kézhezvétele után két profi NFL-csapat is szerződést kínált neki.
Az egyik a Detroit Lions, a másik a rekordbajnok Green Bay Packers volt.
Ám Fordot ekkor már sokkal jobban érdekelte a jog, mint a sport világa. Minden bizonnyal tudta, hogy ha elfogadja az eléje tett kontraktust, soha nem lesz belőle elnök. Márpedig az elhivatottságáról ismert fiatalember egészen kicsi kora óta arra készült, hogy egy nap beköltözhessen a Fehér Házba. Ami aztán a Watergate-botrány miatt sikerült neki.
Összeállításunkat ki mással fejezhetnénk be, mint a most leköszönő Barack Obamával.
Akiről szinte mindenki tudja, mennyire vonzódik a kosárlabdához.
A demokrata politikus már egyetemi évei alatt komoly sikereket ért el a sportban, hiszen 1979-ben ő szerezte a legtöbb pontot egyetlen szezon alatt az Occidental College kosárlabdacsapatában. Külön érdekesség, hogy 2012-ben, második elnökké választása alkalmával, miközben az egész világ azt találgatta, hogy Obama maradhat-e a Fehér Ház lakója, a Hawaii-szigeteken született politikus kosárlabdázni ment. Így vezette le a hosszúra nyúlt kampány alatt felgyülemlett feszültséget, így teltek könnyebben az eredményre való várakozás órái.
A Fehér Ház szakácsa gyakran tartott az elnökkel egy-egy dobóedzésre, de a Chicago Bulls egykori legendás játékosa, a hatszoros NBA-bajnok Scottie Pippen is sokszor kosarazhatott Obamával. Nyolcéves elnöki időszaka alatt a kosárlabda mellett egyre jobban beleszeretett a golfba is.
