Alig néhány órával azután, hogy a Chicago Cubs véget vetett a 108 év óta tartó böjtnek, és összesítésben 4-3-ra megnyerte a profi baseball-liga (MLB) döntőjét a Cleveland Indians ellen, Erin Stanton kisétált nagymamája sírjához a Des Plaines-i Mindenszentek temetőbe. Egyszerre volt boldog és meghatódott amikor leterített a sírra egy csapatsálat.
A két esztendeje elhunyt Frances C. Gallagher asszonynak kislány kora óta a Cubs volt a mindene. Apja a meccsnapokon még azt is megengedte neki, hogy iskola helyett a stadion felé vegye az irányt. Naná, hogy Francis is Cubs-rajongót faragott az unokájából.
Nagyon örülök a sikernek, de egy kicsit fáj, hogy ő ezt már nem élhette meg“
– kesergett a Chicago Tribune-nek Erin, aki a temetőlátogatásra magára kapta kék színű, Cubs-emblémás kapucnis pulóverét.
Szó nincs arról, a 39 éves hölgy kissé bogaras lenne. A Mindenszentek temetőben sok-sok síron virított valamilyen relikvia. Ez vitte el a másvilágra távozott szeretteknek az előző napi fényes diadal hírét: 1907 és 1908 után újra MLB-bajnok a Chicago Cubs. Az egyik fejfára például klubzászlót terítettek, rajta a kézzel írt üzenettel: „Julie nagyi, a Cubs megcsinálta!“
Harry Caray gránitból kirakott sírját ellepték a sörös dobozok, a hotdogok, a klubzászlók.
Harry Caray a klub legendás szpíkere volt. A zöld almákkal teli kosarak arra a fanyar humorú megjegyzésére emlékeztettek, amely szerint „ha a Jóisten megalkotta a zöld almát, akkor egy nap akár a Chicago Cubs is bemasírozhat a nagydöntőbe“ - ezt mondta 25 évvel ezelőtt a riporter.
Mindeközben drukkerek ellepték a csapat stadionjának, a Wrigley Fieldnek a környékét. A mámoros szurkolók az arénánál elhelyezett papírlapokon üzentek azoknak a rokonaiknak, barátaiknak, ismerőseiknek, és kevésbé szerencsés őseiknek, akik anélkül szenderültek örök nyugalomra, hogy valaha is Cubs-bajnokságot ünnepelhettek volna.
Mivel 108 esztendő nagyon nagy idő, számosan vannak, akiknek kimaradtak a mágikus pillanatok az életükből.
Hozzájuk szóltak a szerencsés utódok. Valahogy így.
„Dick nagybácsi és nagyi. MEGCSINÁLTÁK!“
„Anyu, egy győzelem, csak neked.“
„Megcsinálták apa! Hiányzol!“
Hogy egy régen várt siker mekkora csodát tesz, arra a bizonyság Barbara Stacey esete. A hölgyé, aki az elmhursti Mount Emblem-temetőben vörös, fehér és kék – ezek a Cubs színei – virágokból álló csokrot tett nagyapja sírjára, miközben férje, Michael zsebre dugott kézzel a helyi ősi rivális, a Chicago White Sox fekete viharkabátjában álldogált mellette.
Amúgy Barbara is Cubs-őrületben nőtt fel, de amikor férjhez ment, átpártolt a Sox-drukkerek táborába.
Ám most ők ketten is elsősorban chicagóinak érzik magukat, mint ahogy a White Sox „felségterületén“ található Mount Emblem-temetőben is jó néhány sírra kikerült a Cubs-zászló vagy lufi.
Szó sincs azonban arról, hogy csakis Illinois államot hozta volna lázba a World Series-sorozat. A Cubs és az Indians párviadalának ötödik és hatodik felvonása egyenként 23 millió nézőt ültetett le a tv-készülékek elé.
A televíziós nézettségnél nincs fontosabb mércéje a sikernek az Egyesült Államokban.
A sorsdöntő hetedik ütközet előtt az volt a kérdések kérdése, átlépik-e a 30 milliós bűvös küszöböt, amire már 15 éve nem volt már példa?
Netán megdőlhet a 40 milliós álomhatár is?
Megdőlt!
A 17 perces esőszünettel sújtott, kétszeri hosszabbítást hozó végső párviadal 40 millió 45 ezer amerikait szegezett a készülékek elé. Ekkora érdeklődés 1991 óta nem volt a baseball-liga szuperfináléja iránt. Igaz, a Minnesota Twins és az Atlanta Braves ütközetéhez kötődő 50 millió 300 ezres nézettségi rekordtól messze elmaradtak, de az a csata örökre emlékezetes marad. Nem véletlenül választotta meg az ESPN sportcsatorna minden idők legjobb döntőjének a Twins győzelmével végződött ütközetet. Mindazonáltal a kábeltévék hatalomátvétele előtt ezeket a számokat is lepipálták. Az 1980-as Philadelphia Phillies–Kansas City Royals párharc hatodik felvonását például 54,9 millióan izgulták végig az NBC-n.
Viszont Indians–Cubs meccs így is a második legnézettebb amerikai tévéadás lett 2016-ban.
Csupán a februári NFL Super Bowl, az amerikaifutball-bajnokság döntője előzte meg.
Az NBA fináléja a maga 30,8 millió labdába sem rúghatott, noha a Cavaliers győzelmét hozó Cleveland-Golden State párviadal – illetve a LeBron James–Stephen Curry különmeccs – 18 éve a legnagyobb érdeklődést vonzotta, legalábbis ami az észak-amerikai kosárlabdaliga szuperfináléját illeti.
Hogy egy régen várt és oly nagyon áhított siker milyen hatással lehet egy város életére, mi magunk is megtapasztalhattuk a nyári futball Európa-bajnokság idején, amikor a magyar válogatott meccseit követően a feje tetejére állt Budapest. Nos, a péntek Chicagóban is a mámoros ünneplés jegyében telt.
Ezen a napon zajlott „A parádé, amelyre 108 éve várunk” című show, vagyis a csapat felvonulása.
Helyi idő szerint délelőtt 10 órakor indult volna el a Cubs játékosait szállító nyitott emeletes autóbusz a Wrigley Fieldtől, de a főszereplők közül többen elkéstek, mert Wrigleyville-ben a hatalmas tömeg miatt összeomlott a közlekedés. Néhányan csak rendőri segítséggel jutottak el a stadionhoz. Végül 50 perces csúszással indult a program, és amerre elhaladt busz, a város utcái kék folyóvá alakultak át a konfettieső nyomán. Az egymás hegyén-hátán álló szurkolók a 6 mérföldes úton végig teli torokból ordították az integető játékosoknak, hogy „Let's go, Cubbies!”
A szervezők előzetesen ötmillió érdeklődővel számoltak; ez kétszerese a város lakosságának. A World Series legjobbjának megválasztott Ben Zobrist már egy nappal korábban ízelítőt kapott abból, mi vár rá a következő hetekben hónapokban: a háza előtt kellett autogramot osztogatnia a környéken élő rajongóinak.
A felvonulásra a second baseman a családját is elvitte, az MVP-díjat például édesapja hurcolta és őrizte.
Persze mindenki másként ünnepelt: a center fielder Dexter Fowler szivarral a szájában pózolt rajongóinak. A parádé végállomása Grant Park volt, amelyet ugyan megnyitottak a publikum előtt, ám csak szigorú biztonsági átvizsgálás után engedték be az ünneplőket.
A város eredetileg jövő hétfőn rendezte volna meg a felvonulást, de aznap kezdődik a klubmenedzserek négynapos tanácskozása az arizonai Scottsdale-ben. Arról nem beszélve, hogy az USA más városaiban lakó vagy valamelyik latin-amerikai országban élő játékosoknak is nagyon mehetnékjük támadt. Szerettek volna hazatérni. Így parádé ide vagy oda, nem szívesen vártak volna a jövő hétig.