Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt játszottunk Európa-bajnoki pótselejtezőt Norvégiával. A norvégok kiheverték már azt a sokkot, amelyet az okozott, hogy nem ők, hanem a magyar válogatott jutott ki az Európa-bajnokságra?
Olyannyira nem, hogy éppen most vagyunk túl a szövetségi kapitány, Per-Mathias Høgmo leváltásán. Az utódját keresik.
Ami Høgmot illeti, nem lehet csodálkozni, hogy megváltak tőle.
Norvégia a most zajló világbajnoki selejtezőn rendkívül rosszul rajtolt, legutóbb Csehországban kaptak ki 2-1-re.
A négy mérkőzésen megszerzett három pont gyakorlatilag jelenleg csak arra elég, hogy a csoportban megelőzzék San Marinót. A világbajnoki kijutásra minimális az esélyük, így a szövetség most különösebb kockázat nélkül köszönhette meg Høgmo munkáját.
Mondhatjuk akkor azt, hogy a magyar válogatott állította lejtőre Høgmot és csapatát?
Igen, de Norvégiában általában magukkal foglalkoznak az emberek, itt lassan elfelejtik azt az Eb-pótselejtezőt.
Azon gondolkodnak, hogy mi történt a norvég labdarúgással az elmúlt egy évben.
A választ azonban ők sem képesek megtalálni, és én sem tudom. Egyénileg jó játékosai vannak a norvég válogatottnak, de képtelenek összeállni csapattá. Høgmo 35 mérkőzésen ült a válogatott kispadján, ebből mindössze tízet nyert meg a nemzeti tizenegy.
Ami ennél is nagyobb baj, hogy még ezeken a győztes meccseken sem látta senki, mit is akar igazán megvalósítani a kapitány. Szavakban nagy király volt, de a meccseken semmi sem köszönt vissza a hangzatos nyilatkozatokból.
Amikor másfél évvel ezelőtt itt jártam, éppen megjelent Martin Ødegaard önéletrajzi könyve. Ebben az volt a vicces, hogy a fiatal játékos éppen akkor volt 16 és fél éves. Sokan azt mondták, hogy a magyarok elleni Eb-pótselejtezőn ő lesz a hazaiak csodafegyvere. Aztán a puska visszafelé sült el.
Igen, ráadásul a srác most éppen az utánpótlás-válogatottban játszik.
Ehhez tudni kell, hogy továbbra is a Real Madrid B csapatában, a Castillában futballozik.
Per-Mathias Høgmo egyik legnagyobb ballépése az volt, hogy ellenünk a pótselejtező visszavágóján csapatba állította. Az első meccsen nem tette ezt meg, Budapesten igen.
Ødegaard azt a terhet akkor nem tudta elviselni. Most nem tesz neki rosszat, hogy a fiatalok között játszik, miközben az sem válik hátrányára, hogy a hétköznapokon a Real Madrid világsztárjaival edz együtt. Martin hamarosan vissza fog térni a felnőttválogatottba, akkor pedig tényleg erőssége lehet a csapatnak.
Az 1998-as franciaországi világbajnokságon Norvégia 2-1-re legyőzte az akkori világbajnok brazilokat. Ezt figyelembe véve iszonyatosan nagyot zuhant az ország labdarúgása.
A visszaesés valóban hatalmas. Az új szövetségi kapitánynak azért lesz könnyebb dolga, mert a jelenlegi helyzetből tényleg csak felfelé vezethet az út. A világbajnoki selejtezőben a németek szinte biztosan megszerzik a csoportelsőséget.
Norvégia akkor reménykedhet a pótselejtező elérésében, ha a hátralévő hat mérkőzését megnyeri.
Ám ebből a hat találkozóból van két olyan – a németek és az északírek elleni idegenbeli meccs –, amelyen nem a skandinávoknak áll a zászló. Ami még jobban elkeseríti a helyieket, hogy az U21-es válogatott sem jutott ki az Európa-bajnokságra, miután kikapott Szerbiától.
Mennyire lepte meg önt a magyar labdarúgó-válogatott nyári Eb-szereplése?
Óriási és egyben pozitív meglepetés ért.
Már csak azért is, mert egész Norvégia arról beszélt, hogy a franciaországi kontinenstornán mi leszünk a leggyengébbek.
Ez persze lehetett savanyúszőlő-effektus is, hiszen mégiscsak mi ütöttük el őket a kijutástól.
Ehhez képest felemelő volt, amit nyújtottunk. Kár, hogy az ősszel jött egy kis megtorpanás – itt főleg a Feröeren játszott 0-0-s döntetlenre gondolok. Ezzel együtt nagyon szurkolok azért, hogy odaérjünk a csoport második helyére.
Másfél évvel ezelőtt találkoztunk legutóbb. Akkor éppen a Stromgödset együttesétől búcsúzott, most meg újra arra készül, hogy jövőre az első osztályban futballozzon. Mi történt ebben a tizennyolc hónapban?
2016 januárjától játszom Sandefjordban. Ugyan feljutottunk, de a csapat tagjai – velem együtt – sokkal többet vártak ettől az évtől.
Igazából a mutatott játékkal van baj, ott lehet némi hiányérzetünk.
Tudom, furcsán hangzik mindez, hiszen az alapvető cél, a feljutás sikerült.
Amikor önnel találkozom, mindig megkérdezem, hogy meddig akar még futballozni? Most sem teszek másképpen.
Az egész idényben egyetlen edzést és meccset sem hagytam ki. 2017 februárjában leszek 39 éves. Mivel nagyon motivált vagyok, és a fizikai állapotommal sincs semmi baj, legalább 40 éves koromig szeretnék játszani.
Mindennap azzal a céllal megyek le az edzésre, hogy jobb és jobb legyek.
Ha ez a motiváció már nem lesz meg, abba fogom hagyni a futballt.
Párja Melissa Wiik, Norvégia egyik legismertebb és leghíresebb női labdarúgója. Ő is játszik még?
Hogyne, miközben némettanár egy iskolában, és ő lett az első női edzője a Sandefjord csapatának. Korábban ennek a klubnak nem volt női együttese, most Melissa vezetésével indult el a munka.
Az ő álma amúgy is az, hogy edző legyen – a legmagasabb szintre szeretne ebben a munkakörben is eljutni.
Tudatosan készül a labdarúgás utáni életre?
Igen, az álmom, hogy sportigazgatója legyek valamelyik norvég labdarúgócsapatnak. Ez egy nagyon hosszú tanulási folyamatot kíván, amelynek éppen a közepén tartok. Az egy dolog, amit a könyvekből megtanítanak nekem.
Az a több mint húsz év, amelyet profi labdarúgóként a pályán töltöttem, sokkal többet ad, mint bármilyen tankönyv. Ugyanakkor azt is tudomásul veszem, hogy az elméleti képzés szerves része ennek a folyamatnak.