A második világháborút követő években a Nemzetközi Síszövetség (FIS) megbüntette a tengelyhatalmak országait, elsősorban Németországot. A FIS évekig nem engedte nemzetközi versenyeken indulni a németek (és az osztrákok) profi ugróit.
Ekkor fogalmazódott meg Németországban és Ausztriában az igény egy olyan versenysorozatra, mint amilyen a Négysáncverseny.
1953. január 1-jén, a németországi Garmisch-Partenkirchenben útjára indult a ma már legendásnak számító sorozat.
Egy szlovén tini a legnagyobb esélyes
Nehéz megtippelni, hogy ki nyeri az idei, 65. Négysáncversenyt. A szezon eddigi versenyein a címvédő szlovén Peter Prevc legfiatalabb testvére, a mindössze 17 esztendős Domen Prevc dominált. A fiatal szlovén előnye jelentős a Világkupa pontversenyében, ennek ellenére óriási teher nyomhatja a vállát.Az 1913-ban, Zakopanéban született Stanisław Marusarz szegény családban nőtt fel. Helyzetét tovább nehezítette, hogy édesapját egy vadászat során elsodorta egy lavina, és életét vesztette.
„Személyesen ismertem Stanisławot. Édesapja vadász volt, éppen vele tartott, amikor a baleset történt.
Jan Marusarz az utolsó pillanatban még meg tudta menteni fia, Stanisław életét, de saját magán már nem tudott segíteni.
Stanisławék nélküle voltak kénytelenek szembenézni a történelemmel" - mondta Kelemen Zoltán.
A családra könyörtelenül lecsaptak az országot megszálló nemzetszocialista németek. A harmincas években már sikert sikerre halmozó síugró két húgát, Helenát Tarnówban, Zofiát pedig a rawensbrücki koncentrációs táborban gyilkolták meg. Habár családja nem engedhette meg magának a drága felszereléseket, Stanisław szerencséjére már fiatalon felfedezték, és profi körülmények között készülhetett.
1935-ben 95 méteres ugrásával világcsúcstartóvá is vált.
A sikert csak néhány percig élvezhette, mert jött a norvég Reidar Andersen, aki nála is nagyobbat ugrott.
Mégis, a sportolói nagysága mellett Lengyelországban és szerte a világban úgy is emlékeznek rá, mint arra a lengyel partizánra, aki a háború elején az országot bekebelező Németország katonái elől az életét kockáztatva menekített embereket a szlovákiai hegyeken keresztül Magyarországra.
„Egyszer mesélte nekem, hogy Zakopanéban liftezett fel a hegyre, amikor meglátta, hogy németek várnak rá ott. Azonnal kiugrott a kabinból, de ezt az ugrást is megúszta" – mondta Kelemen Zoltán. Később, 1940-ben, Szlovákiában elfogták, és kiadták a németeknek.
A nácik megkínozták, de nem tudták megtörni, így végül halálraítélték. Stanisław Marusarz-nak a kivégzés előtt sikerült megszöknie.
Kelemen szerint Stanisław Marusarz éveken keresztül bujkált Magyarországon. „Álnéven a magyar síugró-válogatottnál is dolgozott. Przetalsky Stanisławként, illetve egyéb álneveken túlélte a háború legborzalmasabb éveit is."
1944-ben, amikor az erdélyi Radnai-havasokba meghívták a németeket egy sáncavatóra, az álnéven ugró lengyelt egykori német társa felismerte, de nem árulta el őt.
Stanisław Marusarz 1956-ban, 43 évesen még részt vett a Cortina d' Ampezzóban megrendezett téli olimpián, majd 1957-ben végleg befejezte karrierjét.
Attól kezdve sportvezetőként, edzőként dolgozott. Páratlan sportolói pályafutása alatt egy vb-ezüstéremig (1938, Lahti), tizenegy országos bajnoki címig és öt olimpiai részvételig jutott. Mégis, a Négysáncverseny történetének legkultikusabb ugrásait már aktív sportpályafutása után, 1966-ban mutatta be.
„Marusarz 53 évesen, kölcsönkért lécekkel 66 métert ugrott Garmischban. Gondoljon bele, azzal a technikával, abban az időben, több tízezer ember előtt ugrott. Legendás ember volt" – mondta Kelemen Zoltán.
A fenti mondatot a finn síugró, Matti Nykänen edzőjétől idéztük, aki ezt válaszolta, amikor tanítványát azért támadták, mert Nykänen a versenyek előtti estéken is alaposan a pohár fenekére nézett.
„Nykänen a maga nemében úttörőnek számított, soha olyan tehetséges ugrót nem láttam, mint amilyen ő volt fénykorában. Ő az egyetlen síugró, aki mindent – olimpiát, világbajnokságot, sírepülő-világbajnokságot, világkupát és Négysáncot – megnyert." – mondta Kelemen Zoltán.
Nykänen erős dohányosként és alkoholistaként is szinte verhetetlennek bizonyult. Finnországban valóságos istenként kezelték. Négy olimpiai aranyat (ebből egyszer 1984-ben Szarajevóban, háromszor 1988-ban, Calgaryban győzött), negyvenhét egyéni világkupa-futamot és két Négysánc-összetettet is nyert.
A sportág egyik, ha nem a legjobb síugrójaként tartják számon.
1991-es visszavonulása óta leginkább a botrányaitól volt hangos a finn (és a nemzetközi) sajtó. Az ország idoljáról hamar kiderült, hogy súlyos mentális problémákkal küzdő ember. 2004-ben egy barátjával játszott, majd vesztett. A vereséget nem tudta elviselni, ezért megpróbálta leszúrni a barátját. Tettéért 26 hónapos letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A gyilkossági kísérletért kiszabott több mint két éves büntetésből tizenegy hónapot ült le.
Házassága sem úgy alakult, ahogy tervezte. Alkoholizmusa és lobbanékony természete szinte kezelhetetlennek bizonyult.
Feleségét is megpróbálta leszúrni, az asszonyt többször nyilvánosan bántalmazta, számtalanszor megütötte.
A legtöbb esetben azért maradt el Nykänen büntetése, mert a feleség nem jelentette fel, vagy nem vallott ellene a bíróságon.
2006-ban újabb négy hónapot töltött börtönben, mert egy pizzériában sebesített meg késsel valakit. 2009 nyarán tizennegyedik válókeresetét adta be a felesége, de a nő később ezt is visszavonta.
Ugyanennek az évnek a karácsonyán Nykänen majdnem megfojtotta feleségét.
Néhány nappal az incidenst követően bizonyíték hiányában szabadon távozhatott a rendőrségről. 2010 nyarán 16 hónapra ítélték családon belüli erőszakért, miközben felesége, Tapola végül beadta tizenötödik válókeresetét is, majd el is váltak.
Kelemen Zoltán és Michael Edwards között mindössze hét év korkülönbség van. Kelemen 1956-ban, Edwards pedig 1963-ban született.
Eddie, a Sas 1988-ban első brit síugróként kijutott a Calgaryban megrendezett téli olimpiára.
Edwards nem érte be ennyivel, mert elindult a Négysáncversenyen is. Kelemen jól emlékszik a bohókás Edwardsra, a magyarok nagyon jóban voltak a brit síugróval.
„Rendkívül szórakozott és szórakoztató sportember volt" – mondta Kelemen Zoltán. „Amit a róla készített film megmutatott, igaz is, meg nem is. A Dexter Fletcher által rendezett mozi tökéletesen bemutatta, hogy milyen személyiségű ember volt a britek ugrója.
Amúgy a magyar sportolók nagyon szerették őt.
Nagyon vicces volt, mert Oberstdorfban (a Négysáncverseny első állomásán) az induló országok versenyzőit úgy szólították, hogy a nemzetek ABC- sorrendjét vették figyelembe. Mivel Nagy-Britannia (Great Britain) és Magyarország (Hungary) egymás után következtek, így Eddie és a magyar versenyzők egymás után ugrottak. Akkor még nem úgy volt, mint ma, nem padról indultunk, hanem oldalról, egy kis ablakból kellett beugrani a sáncra.
Edwards remegett az ugrása előtt, miközben készülődött, a szemüvege bepárásodott. Arra már nem volt ideje, hogy letörölje, ezért szinte vakon ugrott ki az ablakból a sáncra, de elvétette a nyomvonalat, és mellette siklott le.
Sírtunk a nevetéstől" – mondta Kelemen Zoltán.
Edwards és a magyar csapat jó kapcsolatát az is tovább mélyítette, hogy a brit síugró autóját a tizenkilencszeres magyar bajnok Fischer László vezette. Hogy miért?
Mert Edwards képtelen volt alkalmazkodni ahhoz, hogy Ausztriában és Németországban a volán nem a jobb, hanem a bal oldalon van a kocsikban.
Fischer szívesen látta el ezt a feladatot, amúgy a mai napig nem tudni, kinek volt ez nagyobb megtiszteltetés. A magyar versenyzőnek, hogy fuvarozhatta Eddie-t, vagy a brit mókamesternek, akit az egész világ imádott.
(A cikk megírásához a Síparadicsom oldal szerkesztői nyújtottak segítséget.)