Miért dönt úgy egy fiatal svájci edző, hogy az amerikai, a norvég és a svájci utánpótlás-válogatott után azt a magyar csapatot választja munkahelyéül, amelyik egyetlen versenyzőből áll?
Jó volt ezeknél a csapatoknál dolgozni, de egy idő után szükségem volt másfajta kihívásra. Ha már az amerikaiakról beszélünk: ott is akkor dolgoztam, amikor egy hosszú kihagyás után újra fel kellett építeni Lindsey Vonnt, hogy a legjobb legyen.
A svájci szövetségtől történő távozását valóban azzal indokolta, hogy új kihívást keres. Megtalálta ezt nálunk?
Megtaláltam. Izgalmas a munka, és egy nagyon jó versenyzővel dolgozhatok, akiben óriási lehetőségek vannak.
Mielőtt Magyarországra jött, tudott bármit is a szövetségről, illetve mire számított, mi fogja itt fogadni?
Őszinte leszek: annyit tudtam, hogy ez egy nagyon pici szövetség, nagyon kevés munkatárssal, de komoly tervekkel.
Könnyebb vagy nehezebb ez a munka, mint amit a nagy csapatok vezetőedzőjeként kellett végeznie?
Mondjuk inkább azt, hogy más. Míg korábban tíz-tizenkét nagyon jó síelővel dolgoztam, és igyekeztem mindegyikkel külön is foglalkozni, fejleszteni, egyúttal összetartani egy csapatot, addig
itt csak Edittel kell törődnöm, minden energiámat, minden kreativitásomat az ő jobbá tételére fordíthatom.
Ami a munka másik részét illeti: miután itt nincs mögöttem, mögöttünk egy iroda, ahol elintézik az adminisztrációt, így rám hárulnak olyan feladatok, mint az elszámolások elkészítése, a szállodafoglalás, vagy éppen -lemondás és hasonlók.
De ez nem panaszkodás, tulajdonképpen még jobban is szeretem ezt a módit, mint azt a rendszert, amikor betelefonáltam a szövetségbe, ott valakinek kiadták a feladatot, visszatelefonáltak és a többi, és a többi. Ez így sokkal tisztább, követhetőbb.
Azt mondja, hogy abban az egy versenyzőben, akivel dolgozik, hatalmas potenciál van. Milyen versenyzőnek látja Miklós Editet?
Nagyon tehetséges és nagyon jó versenyzőnek látom, ezért is vállaltam el a felkészítését. Edit fizikálisan roppant jól van felkészítve, és nagyon gyorsan tanulja meg azokat a technikai elemeket, amelyekkel még jobb lehet. Rendkívül szorgalmas és céltudatos, ami a lehető legjobb tulajdonság egy élsportoló esetében.
Most már ott tartunk, hogy megtanult jól versenyezni, már csak győzni kell megtanulnia.
Ez nem olyan egyszerű, de neki menni fog.
Min változtattak a közös munka során, milyen új elemek kerültek be Edit felkészülésébe?
Sok mindenen nem kellett változtatni, de azért voltak kisebb módosítások. Az erőnléti edzője nagyon jó, azon nem kellett változtatni, amin igen, hogy igyekszünk sokkal több időt havon tölteni, mert ebben nagyon komoly hátrányban volt az élmezőnyhöz képest. Az idei felkészülés során ez fontos szempont volt, és látszik is az eredménye. A technikai elemek fejlesztéséhez pedig sok szlalomedzést iktattunk be a programba.
Edit most ötödik a lesikló-világkupa pontversenyében. Ez a realitás, vagy lehet innen előre lépni?
Most azt mondom, hogy ez a realitás, de az első helyezettet leszámítva kicsik a különbségek, és miért ne végezhetne előrébb.
Mi a különbség a világklasszisok, akikkel dolgozott, és Miklós Edit között?
Hogy mi a különbség? Semmi. Edit már most világklasszis, aki ott van a legjobbak között.
A februári világbajnokságon, majd a jövő évi téli olimpián is lesiklásban az éremszerzés, sőt utóbbin az aranyérem Edit kimondott célja. Ezt reális célkitűzésnek tartja? (Az interjú még azt megelőzően készült, hogy Miklós Edit bukott a vasárnapi tréningen, és súlyos térdsérülést szenvedett, vége a szezonjának.)
Természetesen! Ezek olyan versenyek, ahol egy jó futamot kell teljesíteni, és ő már van olyan jó, hogy ezeket a futamokat meg tudja nyerni. A St. Moritz-i pálya, szerintem, egyébként is fekszik neki, a téli olimpia pályáját viszont majd csak az előolimpiának kinevezett világkupafutamon ismerjük meg. De én tavaly egy férfi lesiklóversenyen már láttam, nehéz pálya, de nem reménytelen.
Akkor lehet, hogy 2018-ban Magyarországnak lesz egy téli olimpiai bajnoka?
Csak annyit mondok, könnyen lehet, hogy történelmi eseményt fognak látni.