Hiába nyertek ketten együtt összesen 31 Grand Slam-serleget és játszottak 49 GS-döntőt, abból nyolcat egymás ellen (6:2-re Nadal vezetett itt), egyformán idegesen kezdtek. A Rod Laver arénán kívülről dübörgő rock hallatszott a találkozó elején, ami meglehetősen szokatlan és zavaró volt. Az első játszmában, 3:3-ig alig történt valami, a nem kért zenét leszámítva.
A "ki nyugszik meg előbb"-játékból Federer jött ki győztesen: a bázeli megrázta magát, 14 labdamenetből 13-at megnyert, és ezzel el is dőlt a szett.
A másodikban a spanyol kezdett pontosabban és kicsit támadóbban teniszezni, ami elégnek bizonyult egy gyors 4:0-s előnyhöz. A svájci megpróbálta a lehetetlent, a dupla brékhátrányból egyet ledolgozott, de Nadal 4:2 után nem vesztett pontot adogatóként, 6:3-mal egyenlített. A döntő 1 óra 17 perce tartott ekkor, és az ínyencek még mindig úgy gondolták, a pénteki elődöntő, Nadal és Dimitrov között színvonalasabb, látványosabb teniszt hozott. Az persze várható volt, hogy a java még előttünk van.
Nehezen indult a 3. szett Federernek: 40:0 után Nadal háromszor jutott fogadóelőnyhöz, de három bomba szerva megmentette. Mintha csak erre várt volna, a következő fél órában parádézott. Lőtte a vonalakat, és bejött neki minden. Mind gyakrabban ment a hálóhoz, agresszívan játszott, de ha kellett, tökéletesen védekezett. Nadal minden kérdésére akadt válasza (6:1). Ez azért már olyan tenisz volt, amiért több mint tíz éve csodálják Roger Federert gyakorlatilag az egész világon. Ezzel a tenisszel egyértelműen meglepte legnagyobb riválisát, aki hirtelen nem is találta a megfelelő feleletet. A kérdés úgy szólt, bírja-e fejben ezt a teljesítményt a svájci. Ha igen, akkor nem a spanyolon múlik, lesz-e döntő játszma.
Nos, nem sokon múlott, hogy Rafa Nadal 6:1-gyel válaszoljon az 1:6-ra, de 4:1-nél Federer megint ásszal hárította a fogadóelőnyt. Ebből persze az is kiderülhetett, hogy a svájci nem tudott azon a kozmikus szinten maradni. Ő egy kicsit bizonytalankodott, hibázott, a mallorcai pedig pont annyit javult, sőt ő ütött olyan extrát, ami után a 15000 szurkoló egyszerre ugrott fel a helyéről, és ünnepelte, még Federer is megtapsolta. Mondhatnánk, csak egy tenyeres nyesés volt, de annyira lehetetlen helyzetből érte el a labdát, és úgy tette el keresztbe, hogy az maga volt a káprázat.
A döntő játszma előtt mindketten elmentek egy rövid egészségügyi szünetre, majd kiderült, hogy amíg Nadal valóban csak a toalettet látogatta meg, addig Federer orvosi ápolásra szorult. Csütörtök este, Stan Wawrinka ellen pont így történt, akkor is a 4. szett után kellett kezelni. Nadal rövid vágtákkal és gimnasztikával igyekezett melegen tartani az izomzatát, összesen hét percet állt a játék.
A dráma a párbaj negyedik órájában fokozódott. Nadal, mint egy taktikus hosszútávfutó, a hajrára hagyta a legjobbját. Federer ugyanakkor mozgósította minden tartalékát, mint aki arra gondol, talán ez az utolsó lehetősége Grand Slam-döntőben. Ebből aztán egyre jobb tenisz kerekedett. Nadal brékkel nyitott, és a svájci ugyan három fogadóelőnyhöz jutott a következő gémben, de 2:0 lett. Aki ekkor azt hitte, vége, eldőlt, óriásit tévedett: 4:3-ra már Federer vezetett, és egy újabb brékkel a boldogságért adogathatott. Előbb 15:40-ről visszajött, majd az első meccslabdánál könnyű tenyerest rontott. Aztán ütött egy ászt, majd egy tenyerest a vonalra, ezen az estén a sokadikat.
Roger Federer legutóbb 2012-ben, Wimbledonban alkotott maradandót, azóta több GS-döntőt vesztett, és most pályafutása során másodszor nyert Grand Slamet túl a 30. születésnapján, Melbourne-ben ötödször maradt veretlen. A Norman Brookes Challenge kupát Rod Lavertől vehette át, és mellé 3 700 000 ausztrál dollárt kapott.
Eredmény, Australian Open, férfi egyes, döntő:
Roger Federer (svájci, 17.) - Rafael Nadal (spanyol, 9.) 6:4, 3:6, 6:1, 3:6, 6:3.
