Az idei első vb-selejtezőre rengeteg magyar szurkoló kísérte el a válogatottat. Az Európa-bajnokság eufóriája - hiába reménykednek benne a portugál lapok - korántsem foszlott még szerte, a drukkerek nagyon is jól emlékeznek a Franciaországban történtekre, és ugyanazzal a lelkesedéssel és töretlen optimizmussal érkeztek Lisszabonba, mint kilenc hónappal korábban Bordeaux-ba, Marseille-be vagy Lyonba.
Péntek-szombati, stadion környéki és belvárosi bolyongásunk során megtapasztalhattuk, hogy a magyar válogatott mennyire képes összehozni a szurkolókat: pestiek mellett találkoztunk Írországból, Londonból, Lutonból, Bécsből és Érsekújvárról érkezőkkel is.
Már a szállodánk étkezőjében magyarokba futottunk, Peti és Ivett Londonból repült át a válogatott kedvéért, és ha 2-1-re nyerünk, akkor már nem lesznek elégedetlenek.
A belvárosban a szép, tágas, tengerre nyíló panorámával csábító, ugyanakkor a napszemüveg mellé lépten nyomon kábítószert kínálgató, rosszarcú fiatalokkal teli Praca de Comerción a Bécsből érkező Oszi és Zoli ugyancsak győzelmet remélt.
"Mi másért jöttünk volna? Jó csapat a portugál, de nem verhetetlen.
Az újoncaink most megmutathatják, hogy érdemes volt beválogatni őket
- mondták a fiatalok, akiknek a tavalyi Eb-ről a legszebb emlékük az a Bécsben töltött este, amikor 2-0-ra vertük Bordeaux-ban a sógorokat.
A belváros hangulatos sétálóutcáján, a Rua Augustán délben már megteltek az éttermek,
magyar szurkolók keresték egymást innen is, onnan is felhangzó "ria, ria, Hungária" kiáltásokkal.
A menüben főleg sör szerepelt, de egy nyolcfős társaság már kirendelte a hagyományos értelemben vett ebédet is. Mire kiderül, hogy Lutonból érkeztek, addig - csak a rend kedvéért - eleredt az eső, így a Faróban töltött két napot, és a helyi sörkészlet kötelességtudó elpusztításának igaz történetét már fedett helyen tárták föl. "Nem is lehet kérdés, hogy győzni fogunk, és utána akkora buli lesz itt, amilyet még nem láttak" - fogadkoztak.
Ez az első válogatott túrája a társaságnak, de már tervbe van véve egy andorrai kirándulás is. "Ennél jobbat nem nagyon lehet elképzelni: klassz város, teli magyarokkal, biztos, hogy hatalmas hangulat lesz a stadionban, és látunk egy jó meccset is" - mondták, mielőtt elválunk.
A metróban a szállodájukban, majd a már hagyományosnak mondható szurkolói vonulás kiindulópontjára pontjára igyekvő érsekújváriak - Szatyi, Barni és Gábor - küzdenek a jegyvásárlással, amiben - némi apróért - egy helyi erő segít nekik. A meccsre térve Barni győzelmet vár, Gábor már egy ikszel is kiegyezne, míg a korelnök Szatyi (alias Nándi) kevésbé volt derűlátó: "Csak nehogy az legyen, mint a Barcelona–Paris Saint-Germain meccsen, hogy már a második percben kapunk egy gólt, mert akkor nem ússzuk meg öt alatt."
A mérkőzés előtti, immár valóban hagyományosnak mondható program a magyar szurkolók közös vonulása egy előre kijelölt helytől a stadionig. A rendőrség által biztosított, valamivel több, mint három kilométeres úton folyamatos énekléssel, a tábor legnépszerűbb rigmusainak skandálásával vonult végig a több száz magyar drukker.
Jelen esetben ez mintegy kétezer szurkolót jelentett, akik a jól ismert, népszerű - igaz, nem minden esetben szalonképes - rigmusokat skandálták a nagyjából másfél órás séta végén.
A franciaországi vonulások mintájára ezúttal is fegyveres, testpáncélos rohamrendőrök kísérték a sort, akik a stadionhoz érve a szurkolókkal együtt "fürödtek meg" a hirtelen jött jégesőben. Mediterrán ország ide vagy oda, ezen a héten Lisszabon időjárása olyan volt, mintha a brit szigetekre mentünk volna: öt percenként váltotta egymást zápor és szikrázó napsütés.
Miután az Estádio da Luznál a jégeső meghiúsította, hogy helyi drukkerekkel beszéljünk, nagy szerencsénk volt, hogy még jövetben a metróban szóra bírtuk Anát és Priscillát, akik pirulva vallották be, hogy Cristiano Ronaldo a kedvencük a portugál csapatból, ugyanakkor szilárd meggyőződéssel állították, hogy 2-1-re a hazaiak fognak nyerni.
Az UEFA- és FIFA-eseményeken megszokott precíz időrendben kezdődött találkozó, a labdát ütemes "Purtugál, Purtugál" rigmus kíséretében indították útjára a hazaiak. A portugál szurkolók biztos szeretik a saját csapatuk többi játékosát is, de amikor Cristiano Ronaldónál volt a labda, mindig megélénkült a lelátó, amikor pedig egy-egy védőnk jóvoltából a földre került, éktelen füttykoncertben tört ki az 54 ezer hazai drukker.
A többi háromezer ugyanis magyar szurkoló volt, akik a legfelső szektor egyik kanyarjában rendezkedhettek be, és míg a kezdés utáni percekben rendre elnyomta őket a hazai túlerő, addig a 10. percre egyre tisztábban lehetett hallani az ismerős rigmusokat.
Cristiano Ronaldo 12. percben, mintegy 25 méterről elvégzett szabadrúgása volt az első igazán izgalmas jelenet - a portugál sztár lövése egy magyar alkarról szállt a felső sarok mellé, fölé. Az első negyedóra leteltét mexikói hullámmal üdvözölte a Super Dragao - azaz Szuper Sárkányok - névre keresztelt táboruk által tüzelt hazai közönség.
A következő tíz perc viszont a portugáloké volt, és sajnos a pályán.
Ricardo Quaresma előbb csúnyán elküldte Besét, még szerencse, hogy jött Dzsudzsák, és remekült szerelt becsúszva a tizenhatoson belül, majd újra a Besiktas védője villant, remekült tekert Ronaldo fejére, szerencsére a fejes centikkel mellé ment.
Az első fél óra végén viszont a következő portugál helyzetet már nem úsztuk meg: Ronaldo szöktette a bal oldalon Raphael Guerreirót, aki remekül adott középre, sem a védők, sem Gulácsi nem érhette el a labdát, nem úgy, mint a hosszún érkező André Silva. Mi szóltunk, hogy vigyázni kell vele.
A gól után megpróbáltunk gyorsan lábra kapni, de elkapkodott próbálkozásaink után a portugálok rúgtak újabb gólt. Onnan úgy csak Ronaldo tudta belőni. Ez volt a Real Madrid sztárjának a 69. válogatott gólja.
A lefújásig nem változott a játék képe, még akadt egy kisebb portugál helyzet, igaz, kétszer mi is eljutottunk a hazaiak tizenhatosáig, de miután kevesen voltunk elől, és elég gyorsak sem voltunk, így igazi veszélyt nem tudtunk kialakítani Rui Patrício kapuja előtt.
Bernd Storck kapitány változtatott a szünetben, a magyar csapat visszaállt a megszokott négy védőre, Lovrencsics Gergő a támadásokat erősítheti. Ezzel együtt nem sok minden változott, a roppant magabiztos portugálok nem nagyon sürgettek semmit, mégis benne volt a játékukban a gól.
Mindez be is igazodott a 65. percben, amikor Ronaldo szabadrúgásból is betalált (3-0). Ez volt a 70. gólja portugál mezben:
Ehhez képest a 68. percben született meg az első, kaput eltaláló magyar lövés – később sem lett több –, Dzsudzsák vagy negyven méterről próbálta meglepni Rui Patríciót. Sikertelenül.
Kényelmesen tartották az előnyüket a hazaiak, és bár Dzsudzsák és Kádár is összeszedett egy-egy sárgát, a magyar csapatból ezúttal hiányzott a tűz, az agresszivitás.
Ronaldo viszont boldog lehet: jelenleg nyolc góljával egyedül vezeti az európai vb-selejtezők vonatkozó listáját, és ő az egyetlen, aki jobbal, ballal, fejjel, 11-esből és a 16-oson kívülről is betalált.
A szombati meccs megmutatta a realitást: a B csoportból az eddig százszázalékos Svájc, valamint Portugália kiemelkedik, alighanem ők harcolnak majd a biztos vb-szereplést érő első helyért. Még öt meccs, azaz a program fele hátravan, ám a magyar válogatott játszik még egyszer Portugáliával, és Svájccal is idegenben.
