Hogy telnek a napjai az elnökválasztás közeledtével?
Nem unatkozom, hiszen a júliusi, győri Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválhoz kapcsolódóan 50 ország csapatvezetője van most éppen Győrben a nemzeti olimpiai bizottságok képviseletében, ezért elsősorban az ezzel kapcsolatos teendőkkel foglalkozom. Valamint Orbán Viktor miniszterelnök úr pénteki győri látogatását is előkészítettük a kollégáimmal. Büszke vagyok rá, hogy az elnöklésem alatt zajlik az első hazai rendezésű olimpiai esemény szervezése, érkezik hozzánk az európai olimpiai láng, ez nagy megtiszteltetés az országnak és Győrnek is. Közben természetesen a MOB tisztújításával kapcsolatban is vannak feladataim. Az április 24-i közgyűlésen lezárult egy korszak azzal, hogy a MOB alapszabály-módosítását egyhangúlag fogadta el a testület. Szakítottunk sok tízéves hagyománnyal, pozitív irányba mozdultunk el.
Az egyik legfontosabb, hogy megszüntettük azokat az akadályozó tényezőket, amik elsősorban a tisztújításra való jelentkezést gátolták.
Nem szerettük volna, hogy bármelyik kihívó emiatt ne tudjon indulni.
Hogyan fogadta, hogy korábbi főtitkára, Szabó Bence, valamint a világbajnok párbajtőröző, Kulcsár Krisztián is indul az elnöki tisztségért?
Örülök neki, hiszen így valódi a küzdelem. Szabó Bence hetekkel ezelőtt jelezte, hogy pályázni fog, de már korábban is – amikor még főtitkár volt mellettem – visszahallottam, hogy vannak ilyen ambíciói. Kulcsár Krisztián felhívott engem, amikor eldöntötte, hogy pályázik, úgy tartotta helyesnek, hogy jelzi nekem ezt a szándékát.
Jó érzés volt azt látni és tapasztalni, hogy vannak, akik még tudnak korrektek és sportszerűek lenni, hiszen mégiscsak sportberkekben vagyunk.
Az Origónak adott őszi interjújában, az olimpia után a MOB-ot ért támadásokkal kapcsolatban azt mondta, hogy minden kollégája becsülettel tette a dolgát. Nem sokkal utána mégis távozott posztjáról Szabó Bence főtitkár. A két dolognak volt köze egymáshoz?
Részemről lezártnak tekintem ezt az ügyet, nem tekintgetek vissza,
nem lenne ildomos és sportszerű bármit is mondani az egykori kollégámról, főtitkáromról most, amikor ő is pályázik az elnöki posztra.
Nincs lelki probléma, nincs harag, egy korszak zárult le akkor. Egyben biztos vagyok, hogy a MOB elnökeként – talán nem nagyképűség azt mondani, hogy – komoly ernyőt tartottam a MOB és a szövetségek fölé is. Nem féltem a kritikusokkal szemben ellenvéleményt megfogalmazni, akár a magyar sportot vádolták meg, akár a MOB nem helyes működéséről beszéltek. Azt gondolom, egy vezetőnek az is erénye, hogy megfelelően objektíven megvédje a saját szervezetét, a sportot és a szövetségeket is. Ezt megtettem, és a jövőben is meg fogom tenni.
Szakmai harc vagy inkább presztízskérdés, hogy melyikük lesz az elnök?
Mindkettő. Számomra mindenképpen presztízsügy is, hiszen lassan hét éve vagyok a MOB elnöke, korábban alelnökként dolgoztam. Éltünk meg szép eredményeket, voltunk lent is, voltunk fent is, voltak nehezebb pillanatok is. Ha valaki elindul egy versenyen – főleg, ha korábbi sportolóról van szó –, akkor az nyerni szeretne. Minden ilyen küzdelem egy presztízs is, ugyanakkor komoly szakmai kihívás. Én például
értetlenül állok azelőtt, amikor azt mondják, hogy a MOB-nak nem lesz feladata a következő időszakban.
A változtatásoknak köszönhetően valójában visszatértünk az eredeti MOB-hoz, ahhoz a mechanizmushoz, ahogyan évtizedeken át működött a testület. A MOB-nak továbbra is az olimpia népszerűsítése, az olimpiai felkészítés segítése, az olimpiai eseményekre való felkészülés, a szövetségekkel történő szakmai egyeztetések lefolytatása és az EYOF esetében még a lebonyolításba való bekapcsolódás is a fő feladata.
Arra utal, hogy az állami sportirányítás a riói olimpia után több jogosítványt is magához rendelt és elvett a MOB-tól?
Egészen pontosan visszavett.
Ezek a jogkörök ugyanis a 121 éves szervezet történetében mindig is az államhoz tartoztak, leszámítva az elmúlt négy-öt évet, amikor nem csak az olimpiával foglalkoztunk.
Négy tagozata volt akkoriban a MOB-nak, önállóan végezték a szakmai munkát. Mivel azonban az állam finanszírozza a magyar sportot, érthető, hogy szeretné az állami feladatot központilag végezni, vagyis csupán visszatértünk a 121 éves hagyományokhoz, az átlátható, egycsatornás finanszírozáshoz. Az utalás gombot nem a MOB nyomja meg, de a szakmai előkészítésben, a szövetségekkel való egyeztetésben továbbra is főszereplő.
Mondhatjuk úgy is, hogy túl sok volt a MOB feladata?
Egy parlamentáris döntésről van szó, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy így is marad tennivaló bőven. Mivel soha nem volt egycsatornás finanszírozási rendszer, így a legkomolyabb támogatások, a tao sem hozzánk tartozott, de ugyanúgy szakmai véleménnyel bírtunk, és bírunk most is a törvényhozás felé. Ha én maradok a MOB elnöke, ez a fajta együttműködés jó lesz és működőképes lesz az államtitkársággal, hiszen az átadás, átvétel, a szakmai egyeztetések is gördülékenyen zajlottak, köszönet érte a kollégáknak.
A szakmai javaslatainkat ugyanúgy meg fogjuk tenni, ahogy eddig is, a szövetségek továbbra is hozzánk adják be szakmai elképzeléseiket, amiket továbbítunk az államtitkárság felé.
És ami nagyon fontos, mi ezután is megadunk minden tőlünk telhető segítséget, mert a MOB-nak a legfőbb partnerei a szövetségek, a szakmai szervezetek.
El tudja képzelni, hogy ha újraválasztják, akkor a másik két pályázóval együtt dolgozzon a MOB esetleges újraszervezésén?
Minden segítséget el tudok képzelni, főleg, hogy valamennyi pályázó a közgyűlés tagja marad, az elnökválasztás kimenetelétől függetlenül.
Minden észszerű gondolatot szívesen fogad majd a MOB, az viszont sok mindentől függ, hogy mennyire lesz szoros a kapcsolat.
Az tény, hogy az elnököt mindig a főtitkárhoz fűzi a legszorosabb viszony, hiszen a MOB elnöki pozícióját továbbra is csakis társadalmi munkában lehet majd betölteni, ezt tartalmazza az alapszabály is.
Ezek szerint továbbra sem gondolja, hogy a szervezetnek főállású elnökre lenne szüksége?
Soha nem is volt rá szüksége. A feladatok egy része visszakerül az államtitkársághoz, így nem indokolja semmi sem azt, hogy főállású elnöke legyen a MOB-nak. Most aztán különösen nem!
Én mindent a sportnak köszönhetek, ezért nem elvenni, hanem visszaadni szeretnék neki, soha nem érdekelt a fizetés.
A főtitkár eddig is el tudta végezni az operatív irányítási tevékenységet, amely napi munkával jár, és a jövőben is megfelelő szinten kezeli majd a teendőket. Jó csapat van a MOB-nál, akikre mindenben lehet számítani, és bízom benne, hogy a jövőben is közösen dolgozhatunk a magyar olimpiai mozgalomért.
Újraválasztása esetén mit változtatna a szervezet működésében?
Ez egy érdekes kérdés, mert a MOB-nak megvan az irányvonala, mozgástere. Aki arról beszél, hogy vissza kell szereznünk a kompetenciákat, az álmodik. Ennek a döntésnek a parlamentáris határozata megtörtént, innentől kezdve nem az a feladatunk, hogy az államtitkársággal folyamatosan ezeknek a jogosítványoknak a visszaszerzéséről tárgyaljunk, hanem a magyar sportról kell beszélnünk, a magyar sporttal, az olimpizmussal és az abban rejlő lehetőségekkel kell foglalkoznunk. A Magyar Olimpiai Bizottságnak nincs szégyellnivalója, számos feladatunk van, a nemzetközi és nemzeti olimpiai bizottságok csak velünk kommunikálnak, több mint 120 éve létezik a MOB komoly reputációval, fontos feladatokkal, célokkal és nagymértékben járul hozzá Magyarország nemzetközi szintű pozitív megítéléséhez. Így lesz ez a jövőben is, csak bízom benne, hogy sokkal nyugodtabb körülmények között folyik majd a munka.
Hogy érti, hogy nyugodtabb körülmények között?
Amikor a sportirányítás finanszírozása is átkerült hozzánk, nagyobb lett a felület a súrlódásokra. Szélesebb körben volt felelős a testület, és óhatatlan, hogy nem mindenkinek tetszett egy-egy döntésünk.
Azzal, hogy központi irányító szerepet játszottunk, több konfliktust is el kellett simítanunk, jobban a támadások középpontjába kerültünk, bármilyen támadás érte a magyar sportot, annak a MOB is részese volt.
Emellett a 2024-es olimpiai pályázat is még inkább a figyelem középpontjába helyezte a MOB-ot, még akkor is, ha mi a szakmai munkát végeztük. Kritikus ellenvélemények fogalmazódtak meg hazánk pályázatával kapcsolatosan, amelyek nemcsak a MOB-ot, hanem a magyar sportot hozták kellemetlen helyzetbe. Szomorú, hogy egyesek az olimpia ügyét használták fel arra, hogy felkapaszkodjanak a politikai térképre.
Remélem, hogy eljön az az idő, amikor a magyar sportot támogatva egység lesz ebben az országban.
Mi ezért is fogunk dolgozni, hiszen a MOB-nak továbbra is feladata, küldetése az, hogy ha egyszer adódik egy lehetőség, akkor azt kihasználva induljunk el egy újabb pályázaton, és minden lehetőségünkkel támogassuk az olimpiát. Én sportolóként és – ha lesz rá lehetőségem – a MOB elnökeként szeretnék ezért is dolgozni a jövőben.