Most következő sorozatunkban a 2017-es NFL Draftra jelentkező legtehetségesebb játékosokat mutatjuk be. Az első rész az irányítóké volt, most pedig az elkapókon a sor.
Az elkapók sorát nem is vezethetné más, mint Mike Williams, a Clemson Tigers játékosa, aki szinte az összes szakértő szerint a legkompaktabb és leginkább NFL-re kész wide receiver a 2017-es draftra benevező egyetemisták közül. Williamsnek a 2015-ös szezonban egy hihetetlenül buta sérülés miatt majdnem derékba tört a karrierje – a nyitómeccsen touchdownünneplés közben belefejelt a kapuba, és eltört a nyaka –, ám 2016-ban visszatért, és úgy látszik, ő volt a hiányzó láncszem a Clemsonnál, hiszen a csapat az előző évi vereség után ismét az Alabama Crimson Tide ellen játszott az egyetemi futball döntőjében, és ezúttal győzni tudott.
Az 1994-ben született Williams 191 centi magas és száz kiló körüli, szóval már méreteiben is igazi szörnyeteg az elkapók közt, egyszersmind megtestesíti az utóbbi évek NFL-ideálját, hiszen a hozzá hasonlóan nagydarab játékosok meccseket képesek eldönteni. Ráadásul a méretéhez képest elég gyors is, hiszen 4,50 alatt futotta a 40 yardos sprintet. Ugyan a nyaksérülése aggodalomra adhat okot, illetve az sem túl jó jel, hogy a 2016-os szezonban a kelleténél több passzt ejtett el, a fizikai adottságai és az eddig bemutatott játéka alapján késznek tűnik arra, hogy a profik között is rövid időn belül első számú elkapóvá váljon.
A Washington Huskies volt az egyetemi bajnokság meglepetéscsapata, hiszen többek közt a Penn State-et is maguk mögé utasítva jutottak be a legjobb négy közé, ahol aztán a szilveszteri elődöntőben nem túl nagy meglepetésre 24-7-re darálta be őket az Alabama. Ezen a meccsen Rosst is limitálni tudta a bivalyerős Alabama-védelem, hiszen öt elkapáson és huszonöt yardon tartották a játékost, aki egyébként sokat hozzátett a Huskies 2016-os szezonjához, hiszen ebben az évben 81 elkapásból 1150 yardot és 17 touchdownt hozott össze.
A Washingtonból érkezett játékos nem a Mike Williams-féle drabális receiverek közé tartozik, hiszen 180 centijével és 85 kilójával a kisebb, de villámgyors játékosok archetípusát testesíti meg. Az NFL Scouting Combine-on ráadásul meg is döntötte Chris Johnson és Rondel Menendez rekordját, amikor 4,22 alatt száguldott végig a 40 yardos sprinten. Ross azonban nem csak a sebességéből él, hiszen precízen futott route-jai és kiváló labdaérzéke bármelyik csapathoz nagyon sokat hozzá tudnának tenni. Alulméretezettsége mellett viszont a sérülékenysége is komoly kérdőjel, hiszen amellett, hogy az Alabama elleni elődöntőn is megsérült, korábban már a térdszalagjával is akadtak gondok, ez pedig sok csapatot eltántoríthat a megszerzésétől.
Corey Davis a nem túlzottan előkelő helyen jegyzett Western Michigan Broncos megbízható igáslova volt négy éven át. Kilencvenöt kilójával és 190 centis magasságával a testalkata inkább Mike Williamsre hasonlít: olyasfajta nagydarab, erős elkapó, amilyeneket előszeretettel alkalmaznak az NFL-csapatok első számú receiverként. Williams számai impresszívek (2016-ban 1500 yardot és 19 touchdownt termelt), és megbízhatósága is kövér piros pontot jelent, hiszen négy éven keresztül stabilan vitte a hátán a Broncos-offense-t. Ugyanakkor meglehetősen gyenge konferenciából érkezett, és az olyasfajta college-nagyágyúk ellen, mint az Ohio State Buckeyes vagy a Wisconsin Badgers rendre alulteljesített, az NFL pedig még nagyobb kihívás lesz majd számára.
Az USC Trojans játékosa is a nagyobb darab elkapók közé tartozik a maga 97 kiló körüli súlyával és 185 centis magasságával. Smith-Schustertől 2015-ös eredményei után – 1454 yard és 10 touchdown – mindenki azt várta, hogy 2016-ban megállíthatatlan lesz, de ez nem így történt: sérülései miatt az ezer yard sem jött össze neki tavaly, habár a touchdownok tekintetében sikeresen megismételte a 2015-ös szezonját, hiszen tavaly ugyanúgy tízszer jutott az endzone-ba. Precíz route-futásai és domináns fizikuma miatt valószínűleg ő sem csúszik tovább a második körnél.
Dede Westbrook még John Rossnál is törékenyebb, hiszen 177 centi magasságához mindössze 80 kiló társul. Ezt azonban elképesztő robbanékonysággal és labdabiztossággal ellensúlyozza, ami 2016-ban meg is hozta neki az áttörést, hiszen 1524 yardot és 17 touchdownt szerzett, ráadásul az elkapásainak negyede 25 yardnál hosszabb playt eredményezett. Ezekben az eredményekben persze vastagon benne volt az Oklahoma számára kedvező támadórendszere is, és Westbrooknál az alulméretezettsége mellett a néhány évvel ezelőtti balhéja is riasztó lehet, amikor is családon belüli erőszak miatt emeltek ellene vádat, amit később ejtettek. A fiatal játékos sebessége viszont valóban átlagon felüli, emiatt egészen biztosan lesz olyan NFL-csapat, ami szívesen ad neki esélyt.
A szakértőknél egyértelműen Williams a favorit
De John Ross-szal, az Alabamáról érkező ArDarius Stewarttal és az ohiói Curtis Samuellel is érdemes számolni.
Kovács Sándor: Egyértelműen Mike Williams a favorit, még akkor is, ha sok labdát elejtett a szezon vége felé. Picit mintha elvesztette volna a fókuszt, hiszen a route-futása sem volt mindig túl precíz. Ezzel együtt mindenképp az első körbe várom: a Titans, a Bills és a Cardinals is tárt karokkal várná. Aki még okozhat meglepetést, az az Alabama Crimson Tide elkapója, ArDarius Stewart, aki szerintem John Ross-szintű játékos, és szerintem a második körben el fogják vinni.
Bencsics Márk: Nálam is Mike Williams a draft legjobb elkapója. Mike Evanshoz (Tampa Bay Buccaneers) hasonlítják, és nem is alaptalanul. Ugyan nem túl robbanékony, de megbízható, és a red zone-ban is veszélyes. John Ross is ott van a legjobbak közt: ha fel tudna még szedni néhány kiló izmot úgy, hogy nem lassul le, nagyon komoly fegyverré válhat slot receiverként. Aki még izgalmas számomra, az Curtis Samuel, az Ohio State Buckeyes elkapója, aki 4,36 másodperc alatt futotta a 40 yardos sprintet, az egyetemen pedig futóként és elkapóként is használták, tehát igazán sokoldalú játékos.
