Indiai kóklerek taszították mélybe a Premier League egykori bajnokát

Az angol másodosztály 46. fordulójában hiába győzött a Blackburn Rovers 3-1-re a Brentford vendégeként, a három pont megszerzése ellenére sem tudta megtartani másodosztályú tagságát, így a 2017/2018-as szezont a harmadosztályban kezdheti. Hogy mi ebben a szenzáció? Kit érdekel az angol másodosztály kiesője? – kérdezhetnék. Ha a most következő történet végére érnek, megkapják a választ.

A Blackburn históriája imponáló. Az első világháború előtt, 1912-ben és 1914-ben bajnokok is voltak, igaz, aztán hosszú évtizedekre nem tudtak kitörni a középcsapatok közül.

Talán az óaranyat akarta fényesebbre csiszolni a blackburni focifanatikus acélmágnás, Jack Walker, amikor felvásárolta a klubot, és azonnal „őrült” összegeket kezdett költeni a csapat megerősítésére.

Alan Shearer és Jack Walker a Premier League trófeával Forrás: Getty Images

A 91/92-es szezon végén feljutottak az első osztályba, így a klub is a Premier League alapítói között lehetett. Jack Walker pedig nem sajnálta a pénzt. Ma már hihetetlen kimondani, hogy a klub az angol labdarúgás történetének egyik legeredményesebb góllövőjéért,

Alan Shearerért 3,5 millió fontot fizetett, ami akkor átigazolási rekord volt.

Ezt később szintén a Rovers döntötte meg, amikor egy év múlva 5 millió fontért szerződtette a Norwich támadóját, Chris Suttont.

Az új tulajdonos befektetése az 1994/95-ös szezonra térült meg, amikor a Blackburn Rovers az Eric Cantona nevével fémjelzett Manchester Unitedet megelőzve megnyerte a bajnokságot, ezzel a Premier League harmadik kiírásának a bajnoka lett.

Aztán persze helyreállt a világ rendje, mert a következő évek bajnokai a Manchester United és az Arsenal közül kerültek ki. A Blackburn pedig maradt, ami volt – középcsapat. Ezen az sem változtatott, hogy

Alan Shearer folyamatosan bizonyította, hogy a világ egyik legjobb csatára: ő lett az első, aki három szezonon keresztül folyamatosan a 30 gólos álomhatár fölé jutott.

Az 1996-os Eb gólkirályáról sejthető volt, hogy hamarosan elhagyja a süllyedő hajót. (Sir Alex Ferguson szívesen szerződtette volna, a Blackburn azonban nem akarta az egyik legnagyobb riválist erősíteni, így a Newcastle United 15 millió fontos ajánlatát fogadta el, ami természetesen ismét brit átigazolási rekord lett.)

Alan Shearer és Chris Sutton a Premier League trófeával Forrás: Getty Images

A következő időszakban edzők jöttek és mentek, a bukdácsolás maradt, sőt, négy évvel a bajnoki cím után újra lecsúszott a csapat a másodosztályba. A tulajdonos, Jack Walker a 2000/01-es évad elején elhunyt, ami feltüzelte a játékosokat, mert mindenki érte, az ő emlékéért akart játszani. Végül másodikként végeztek a Fulham mögött, ami automatikus feljutást ért.

A csapat helyzete az anyagi gondok és a távozó játékosok miatt megrendült, de végül a Sam Allardyce vezényelte gárda sikeresen elkerülte a kiesést, és a 15. helyen fejezte be a 2008/2009-es kiírást.

Indiai família kezében a Rovers

- 2007-ben a Blackburn Rovers részvényeinek 99,9%-át birtokló The Jack Walker Trust eladásra hirdette meg a klubot.

- 2008 januárjában a korábbi érdeklődő, a Dan Williams által vezetett csoport kihátrált az üzletből. Akadtak még más érdeklődők, például a JJB sportszergyártó cég tulajdonosa, Chris Ronnie és egy izlandi csoport, azonban egyikük sem állt elő konkrét ajánlattal.

- 2010-ben több üzleti csoport is tett ajánlatot a Roversért, de a Trust nem akarta elsietni az eladást, szerettek volna ragaszkodni a Jack Walker által kikövezett úthoz, és olyanok kezébe akarták adni, akik hasonlóképpen gondolkodnak. Hosszas tárgyalások után végül a legutoljára ajánlatot tevő indiai milliárdosok, a Rao család és a klub megvásárlásához létrehozott Venky's London Limited cég lett a befutó. 23 millió fontot fizettek a klubbért, illetve átvállalták a 20 milliós adósságot.

De aki azt hitte, hogy a pénz majd számolatlanul ömlik, mint Walker idejében, az csalódott. 2010 nyarán csak két új játékos érkezett a kék-fehérekhez: Benjani Mwaruwari a Manchester Citytől és Mame Diouf kölcsönben a Manchester Unitedtől.

Balaji és Venkatesh Rao az Ewood Parkban Forrás: zimbio.com

Érezhető volt, hogy így a felsőház is nagy kihívás lesz a Roversnek. Aztán egymást érték az indiaiak furcsa, érthetetlen döntései. Alighogy birtokon belül kerültek, elbocsátották a menedzsert, Sam Allerdyce-t és segítőjét Neil McDonaldot. Ráadásul nem is kerestek utódot, hanem

megtették a tapasztalattal nem rendelkező, a csapatnál első számú edzőként tevékenykedő Steve Keant átmeneti menedzsernek.

Nem sokkal ez után nagyobbnál-nagyobb nevek röppentek fel a médiában a lehetséges új menedzser kilétéről, még Diego Maradona neve is többször címlapra juttatta a csapatot. Ám a néhány jobb eredmény hatására a focihoz semennyire nem értő indiai család szerződést ajánlott Keannek, és elmondták, hogy vele képzelik el a csapat jövőjét.

Diego Maradonát is beharangozták az indiai tulajdonosok Forrás: theguardian.com

Kean januárban megpróbálta megerősíteni a csapatot, de erre nem sok pénzt kapott, ugyanis az indiaiak úgy képzelték el, hogy majd nyáron nyúlnak a zsebükbe. Az átigazolási időszak elején még olyan játékosokkal hozták szóba a klubot, mint David Beckham, Káká, Xavi, vagy éppen Ronaldinho, az új helyzet hatására azonban a menedzser kénytelen volt kölcsönjátékosokban gondolkodni.

Ronaldinhót és Beckhamet akarja a Blackburn

Ronaldinhót és David Beckhamet is szeretné megszerezni az angol labdarúgó Premier League 12. helyén álló Blackburn

Az új igazolások sem nagyon váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, és a Rovers elkezdett lefelé csúszni a tabellán. Komoly bajokra utalt, hogy a népszerű elnök, John Williams is távozni kényszerült, mivel nem értett egyet az indiaiak hajmeresztő döntéseivel. Nem nyelte le például, hogy Kean a Blackburn vezetőségét megkerülve, közvetlenül az indiaiaknak jelentett a klubot érintő kérdésekben, amihez havonta repült a Rao család Indiában található székhelyére.

A Blackburn-szurkolók a klub tulajdonosai ellen tüntetnek Forrás: Daily Mirror

Ekkoriban még sikerült elkerülni a kiesést, de a csapat már lejtőn volt. (Ez akkor is igaz, ha voltak nagyszerű játékosok, mint a brillírozó fiatal angol védő, Phil Jones, akire a Vörös Ördögök vetettek szemet, vagy Aiyegbeni Yakubu, aki egy szezonban 17 gólt szerzett.) A szurkolók tiltakoztak, tüntettek, követelték, hogy rúgják ki, Keant, és hozzanak egy új menedzsert, de a Rao család kiállt mellette, a csapat pedig folyamatosan hullajtotta a pontokat. Az idő múlásával egyre biztosabbá vált a kiesés, és

2012-ben be is következett a szurkolók rémálma:

több mint egy évtizedes első osztályú szereplés után a klub kiesett a világ egyik legerősebb bajnokságából.

És ez még nem a gödör alja volt! Edzők jöttek-mentek, szinte meg sem melegedett alattuk a kispad. Kész csoda, hogy bent maradt a csapat a másodosztályban. A következő szezont az angol tréner, Gary Bowyer irányításával játszotta végig a Rovers, és ha a feljutást ugyan nem is sikerült kiharcolnia, de azért jelentős változás volt, hogy stabil középcsapat lett a másodosztályban, amely komoly szakmai munkával akár vissza is kerülhet a Premier League-be.

A Blackburn-szurkolók siratják a csapatukat Forrás: Mark Leech/Offside

Ehhez persze kellettek volna jó igazolások, de ez megint elmaradt, ahogy a nagyon várt jobb eredmények is. A 2016/2017-es szezon vesszőfutás volt. Sem a skót Owen Coyle, sem Tony Mowbray edző nem tudta megállítani a szakadék felé zuhanó Blackburn Roverst, amely így augusztusban a League 1-ban kezdheti meg a szereplést.

Mi lehet az oka, hogy ami sikerült Jack Walkernek, az nem sikerült az indiai Rao családnak? Nem lehet attól eltekinteni, hogy

az acélmágnás Walker helyi ember volt, maga is szurkolója annak a csapatnak, amely a saját városi közösségét is képviselte.

Ez olyan erő, amivel egy kisebb közösségben számolni kell. Rengeteget áldozott a focira, az igazolásokra, a jó szakembere. Ez utóbbi nagyon is fontos, mert tudott rájuk támaszkodni.

A Blackburn-szurkolók tüntetnek, amiért a tulajok hat évig elhanyagolták a klubot Forrás: CameraSport via Getty

Vajon az indiai Rao család mennyire mozgott otthonosan az angol viszonyok között? Egy brit klubigazgató nem nyeli le, hogy a háta mögött rendelik rendszeres jelentéstételre a menedzsert, ráadásul a családi székhelyre, Indiába.

A Rao család átvette a 20 millió fontos adósságot, és kifizette a 23 milliós vételárat

– lehet, hogy úgy gondolták, ennyi volt, most már ideje kivenni is valamit? Éppen Walker példája mutatja, hogy az építkezésre idő kell, az eredmények nem máról holnapra jönnek. Kean személyében megbízható beosztottat találtak, holott nekik tehetséges vezetőre lett volna szükségük, aki megágyaz a szakmai munkának. És éppen ez maradt el a meghiúsult igazolásokkal, a megbízható szakmai munka hiányával, ami itt is meghozta azt az „eredményt”, ami ebből követezik.