A megkéselt Kvitovával, megható meccsel indult a Roland Garros

Bátorság és hit feliratú pólóban jött az interjúszobába Petra Kvitova a Roland Garros első napján. Tavaly játszott legutóbb hivatalos mérkőzést, mert 2016 decemberében, a saját otthonában lett egy késes támadás áldozata. Hosszú út vezetett a vasárnapi visszatérésig, de úgy tűnik, erősebben, több hittel kezdheti meg második teniszkarrierjét. Nem úgy mint a kilencvenes évek közepén Szeles Mónika.

A sportoló életében a sérülés maga a rémálom. Hosszan lehetne sorolni a példákat bajnokok pályafutását kettétörő balesetekről. Elég egy rossz mozdulat, ami után hosszú hónapokat kell kihagyni, majd szinte a nulláról építkezni. Az átlagos sérülésekből visszatérni önmagában komoly kihívást jelent, az is képes megviselni a sportolót lelkileg, túl a fizikai megpróbáltatásokon. De talán nem tévedés azt állítani, hogy a verseny közben, vagy gyakorlás alatt elszenvedett sportsérülésekhez (törések és szakadások) képest más kategóriát képvisel Szeles Mónika és Petra Kvitova története.

Mindkét teniszezőt megkéselték.

A magyar származású Szeles a csúcson volt 1993-ban, egyértelműen uralkodott a női teniszben, leszorítva a trónról Steffi Grafot. Minden jel arra utalt, hogy évekig ő lehet a királynő. Mindössze 18 évesen már hétszeres egyéni Grand Slam-bajnoknak mondhatta magát. Egy fanatikus Graf-szurkoló azonban nem tudta ezt elviselni. A hamburgi verseny negyeddöntőjében, a bolgár Magdalena Maleeva elleni meccs egyik szünetében, 1993. április 30-án, berontott a pályára a lelátóról és hátba szúrta a világelsőt. A penge, a bal válla alatt, 1,5 cm mély sebet ejtett. A német Günter Parche megúszta a börtönt, mert a bíróság úgy látta, elmeállapota miatt nem büntethető.

A hamburgi támadás utáni drámai pillanatok Forrás: AFP/-

Szeles Mónika ugyanakkor több mint két évig nem versenyzett, 1995 augusztusában tért vissza, Torontóban (ahol rögtön végigverte a mezőnyt). Pár héttel később a döntőig jutott a US Openen, de ott kikapott meccslabdáról, Steffi Graftól. Az elvesztett finálé után ugyan úgy beszélt a Hamburgban történt késelésről, mint egy tapasztalatról, amin túltette magát és tovább lépett, de soha többet nem játszott úgy, mint a támadás előtt.

Második esély

Petra Kvitovának talán annyiból könnyebb feldolgoznia a tavaly december 20-i eseményeket, hogy ott ő egy rablótámadás áldozata volt, nem személy szerint ellene irányult a behatoló akciója. A magát közüzemi dolgozónak kiadó férfi váratlanul kést szegezett a kétszeres wimbledoni bajnok torkához, majd pont a bal kezén okozott súlyos sérülést a csehek kedvencének.

Közel négy órás műtét kellett ahhoz, hogy újra mozgatni tudja az ujjait. Kvitova már az operációt követően nagyon elszántnak, erősnek tűnt.

„Minden energiámmal a felépülésre fogok koncentrálni és mindent megteszek azért, hogy a lehető leghamarabb visszatérhessek a pályára"- mondta még akkor. Sokáig úgy tűnt, hogy csak a füvön, júniusban láthatják őt újra a szurkolók, de múlt csütörtökön, váratlanul sajtótájékoztatóra hívta az újságírókat Párizsban, péntekre.

Kvitova a Roland Garroson tért vissza Forrás: AFP/Jorge Guerrero

„Tudtam, hogy eljön ez a nap. Nem volt könnyű, de boldog vagyok, hogy itt lehetek, és újra teniszezhetek – kezdte a 27 éves, balkezes bajnok, még a Roland Garros sorsolásának napján. – A támadást követő napokban nem aludtam jól, de nem voltak rémálmaim. A szüleim, a barátaim nagyon sokat segítettek ebben az időben és ez nem változott azóta sem.

A városban, az utcán sétálva óvatosabb lettem, folyton figyeltem a férfiakat, az idegeneket körülöttem. Úgy éreztem, elvették tőlem a teniszt és ez nem az én döntésem volt.

Hirtelen nem tudtam azt csinálni, amit imádok. A pályafutásom során előfordult, hogy azon gondolkodtam, befejezem, nem találtam a motivációt. De történt valami, teljesen váratlanul, ami ráébresztett arra, mennyire fontos szerepe van a tenisznek az életemben. Hiányzott a verseny, a küzdelem. Ugyanakkor, arra is rájöttem, hogy a tenisz csak egy sport, nem kell sírni, ha nem találom el a pályát.

A lényeg azonban az, hogy kaptam egy második esélyt a teniszre."

"Nem sokan hittek abban, hogy valaha még teniszezni fogok, az orvosom is vázolta ezt a lehetőséget, de szeretem a kihívásokat. Elkezdtem tanulni, beiratkoztam egyetemre, közösségi média és kommunikáció szakra. Ez azért is jó volt, mert elterelte a gondolataimat. Március végén vettem először ütőt a kezembe, de csak a hálótól ütögettem, könnyített labdával. Nagyon furcsa érzés volt."

"Nem igazán éreztem az ütőt a kezemben. Mintha nem az én ütőm és nem az én kezem lett volna, de minden nap hozott egy kis javulást, fejlődést. Szerencse, hogy a technikámon nem kellett egyáltalán változtatni. A kezem még nem tökéletes, de remélem, egyszer újra az lesz. Sokáig csak az erőnlétemen dolgoztam, kerékpároztam és futottam.

A legnagyobb csatámat tehát már megnyertem. Kicsit másképp látom manapság az életet, mint korábban"

- mesélte még pénteken Petra Kvitova, akire a magyar szurkolók először talán 2008-ban figyeltek fel. A Roland Garros 3. fordulójában ő győzte le, az akkor 13. kiemelt és esélyesebb Szávay Ágit (7:6, 4:6, 6:2). Sétáltunk vissza az 1-es pályáról Kuhárszky Zoltánnal (Szávay edzője), aki azt mondta, ez a lány óriási tehetség, Grand Slam-bajnok lesz. Elég sikeres jövendölésnek bizonyult.

Örömkönnyek

Petra Kvitova tehát vasárnap, majd hat hónap kihagyás után lejátszotta idei első mérkőzését. Vele kezdődött a 2017-es francia nyílt teniszbajnokság a centeren. Ami a Philippe Chatrier arénában történt csak annyiból érdekes, hogy

Kvitova simán, 6:3, 6:2-re nyert az amerikai Julia Boserup ellen.

Tavaly ilyenkor valószínűleg nem került volna a legnagyobb pályára ez a meccs és a nemzetközi sajtó képviselői sem ülnek be az interjúszobába, Kvitovára várva.

Petra Kvitova így örült a győzelmének Forrás: AFP/Lionel Bonaventure

"Kicsit tartottam attól, hogy elsírom magam, amikor kimegyek a pályára, de kontrolálni tudtam az érzéseimet. Igaz, a mérkőzés után már nem sikerült, akkor könnyeztem – emlékezett vissza a pályán történtekre Kvitova. – Megígértem az orvosomnak, akitől zöldjelzést kaptam, hogy, ha fájdalmat érzek a kezemben, akkor azonnal befejezem a játékot. Örülök, hogy ez nem következett be."