Nikolics Nemanja mellőzése luxus, Bernd Storcknak lépnie kell

A legtöbben azt olvasták Bernd Storck fejére az andorrai égést követően, hogyan maradhatott ki az a két magyar csatár a keretből, akik a legjobb formában vannak. A horvát „aranycipős" Futács Márkó és a különböző bajnokságokban már a hatodik gólkirályi címére törő Nikolics Nemanja hiányára születtek ugyan megfejtések, de szurkolói szemszögből ezek aligha voltak megnyugtatóak. Nikolics mindegyik klubjában sorra lövi a gólokat, miközben a magyar válogatott az utolsó négy mérkőzésén (Svédország, Portugália, Oroszország és Andorra ellen) lőtt gól nélkül maradt, így joggal merül fel a kérdés, miért jegeli Bernd Storck továbbra is Nikolicsot. Tényleg a távolság a probléma? Valóban nem illik Nikolics játékstílusa a jelenkori válogatott elgondolásába? Van-e visszaút Nikolicsnak a nemzeti tizenegy keretébe? Erre kerestük a válaszokat. Elemzés.

Napjaink futballjában különösen nagy jelentőségű mozzanat a kiválasztási fázisokban, hogy a különböző edzői elgondolások milyen logika mentén születnek.

Megkülönböztethetünk stílusedzőket, akik eltántoríthatatlanok attól a filozófiától, amiben hisznek, és kis túlzással minden meccsen ugyanolyan stílust szeretnének látni a pályán.

Van az edzőknek egy másik csoportja (ők vannak többségben), akik inkább az aktuális ellenfélhez, annak erősségeihez, gyengéihez igazítják a stratégiát és a játékrendszert is.

Dárdai Pál sem mindig adott lehetőséget Nikolics Nemanjának Fotó: Polyák Attila - Origo

A magyar válogatott jelenlegi és legutóbbi szövetségi kapitánya egyik csoportba sem tartozik elszakíthatatlanul, de mondhatjuk, hogy

Dárdai Pál és Bernd Storck is hordozza magán a stílusedzők jegyeit;

igaz, teljesen másként. Ha a válogatott szerepléseit nézzük, akkor Dárdai a biztos védekezés alapelve mentén alakította ki csapatait, míg Storck a labdabirtoklást próbálta, próbálja ráerőltetni a válogatottra, amelyhez nem biztos, hogy megvan a kellő alapanyaga.

Nikolics kálváriája nem Storcknál kezdődött

Érdekes azonban, hogy amíg Storckot mindenki azért találja meg, mert nem ad Nikolicsnak kellő lehetőséget,

a csatár szerepe Dárdai irányítása alatt sem volt olyan egyértelmű.

Mindkét kapitány Szalai Ádám ékként való szerepeltetése mellett tette le a voksát, de amíg Dárdai csapatának stílusa magában hordozta azt a logikus magyarázatot, hogy a kapunak háttal álló center lesz az első védekező játékos is a sorban, és neki kell megtartania a labdákat (erre tökéletes Szalai), addig Storck sokszor feljebb tolt védelmi vonala már több lehetőséget adhatna Nikolicsnak.

Nikolics Nemanja a 2016-os Izland elleni Európa-bajnoki mérkőzésen Forrás: NurPhoto/Foto Olimpik/NurPhoto/Foto Olimpik

Nikolics szerepeltetése a klubmutatói szerint nem kellene, hogy kétséget ébresszenek, de a csatár a mindig (joggal) dicsért Dárdai Pál irányítása alatt sem kezdett kettőnél többször.

Sőt, a hétmeccses Dárdai-érában írd és mondd, egyszer sem kapott többet 45 percnél, átlagosan pedig 35 percet töltött a pályán.

Ehhez képest Storck már az első meccsén, a románok ellen is 70 percet adott Nikolicsnak. Ez is azt mutatja, hogy Nikolics kálváriája a magyar válogatottban egyáltalán nem Storckkal kezdődött.

Izland ellen aranyat (és pontot) ért Nikolics védők közötti mozgása:

Nikolics orvvadászként vár a helyzetekre

Többször hangzott el az a vélemény, hogy

Nikolicsnak a jelenkori magyar válogatottban nincs meg a helye, az ő típusa egyszerűen nem tud érvényesülni Storck rendszerében.

Csatár és csatár között is nagy különbségek vannak, a támadók – mióta futball a futball – más stílusú játékkal is ki tudják egészíteni egymást, nem kizáró ok tehát mondjuk két – különböző felépítésű és szereppel ellátott – csatár szerepeltetése egy adott meccsen. (Ehelyütt fontos gyorsan eloszlatni a közkeletű tévhitet: a gólok száma nem nő egyenes arányban a pályára tuszkolt csatárok számával.) Néhány elemzésben a csatártípusok különbözősége szolgál ellenérvként Nikolics szerepeltetésére; nem feltétlenül minden esetben megfelelően alapos álláspontként.

Hegyesi László, a magyar labdarúgó-válogatott egyik háttérembere és Nikolics Nemanja a magyar csapat franciaországi edzőtáborában Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Amíg Szalai Ádám erőcsatárként (target man) vagy ún. védekező csatárként (defensive forward) hasznosul, addig Nikolics típusa (poacher) a befejezésekre koncentrál. Az angol szaknyelv itt is sokkal pontosabb a miénknél, a poacher típus szó szerint vadorzóként, orvvadászként vár a helyzetre, és azt kíméletlenül ki is használja.

Nikolics Litvánia ellen gyönyörűen tekert a hosszú sarokba:

Meccsek, ahol valóban kérdéses Nikolics szerepeltetése

Ha megnézzük, Nikolics milyen csapatokban tündököl, megállapíthatjuk a következőket. A csapatok labdabirtoklása 50% fölötti, akcióból sok helyzetet alakítanak ki, a támadók nem a kapunak háttal állva kényszerülnek játékra, és a csatárnak nem egyedül kell birkóznia a támadóharmadban a nagyobb védőkkel. Ilyen volt az elmúlt pár évben megerősödő Videoton, ilyen a Legia (55,4%-kal jelenleg is listavezetők), és hasonló a Chicago Fire is.

Az északírek elleni hazai Eb-selejtezőn 2014 szeptemberében, amikor még Pintér Attila volt a szövetségi kapitány Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Bizony láttunk jó pár olyan párosítást az elmúlt 1-2 évben, ahol a magyar válogatott is próbálta pályára vinni ezeket a tanokat. A Chicago az MLS aktuális kiírásában második abból a szempontból, hogy hány akciógólt lőttek (28-at).

Sokatmondó az is, hogy rögzített szituációból viszont csak egy találatot szereztek, ezzel pedig a vonatkozó listán utolsók.

Azokon a meccseken tehát, ahol elsősorban a rögzített játékhelyzetekből reméljük a helyzeteket, Nikolics szerepeltetése valóban kérdéses lehet.

Nikolics gólja Oroszország ellen:

A selejtezők 60 százalékán tökéletes szerepe lenne

Nikolics a válogatottban három gólt szerzett, Andorra, Litvánia és Oroszország ellen. Három gólpassza van huszonkét válogatott meccsén: Lettország, Feröer-szigetek ellen, és – ha ide számoljuk az öngól előtti átadást – az Eb-csoportmeccsen Izland ellenében. Az oroszokat leszámítva ez öt olyan csapat, amelyik mélyen védekezik, amelyik ellen bővebb labdabirtoklási fölényünk lehetett, és amelyek ellen sok magyar helyzetet vártunk a mérkőzések előtt.

A sajtótájékoztató főszereplője: Nikolics Nemanja Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Nikolicsnak tehát van keresnivalója a válogatottban, és sajnos nem vagyunk abban a luxushelyzetben, hogy egy ilyen termékeny támadót ne használjunk.

Nehezen védhető, hogy az erősségeit egy esetleges rendszerátalakításban hagyjuk kárba veszni.

Magyarország öt selejtezős csoportellenfele közül három is főképp védekezésre berendezkedett (Andorra, Lettország, Feröer-szigetek), Nikolicsnak tehát a kvalifikációs meccsek 60%-án tökéletes szerepe lenne. Amíg védhető álláspont, hogy Portugáliában, esetleg Svájcban ne őt etessük meg élve a kíméletlen középső védőkkel, a többi mérkőzésen bőven lehetne neki feladatot találni.

Nikolics első gólja a válogatottban, éppen Andorra ellen:

Góljai előtt csak egyszer ér labdába

Nikolics a Chicagóban jelenleg 16 gólnál jár, éppenséggel öttel előz egy bizonyos David Villát. Góljai szinte kizárólag egyérintéses találatok. Első chicagói góljánál annyira meglepődött az elengedett lesszituáción, hogy tőle szokatlanul háromszor is labdába ért a vezetés megszerzése előtt.

Bernd Storck szövetségi kapitánynak megoldást kell találnia Nikolics szerepeltetésére Forrás: AFP/Patricia De Melo Moreira

Tankönyvi illusztráció, hogy az ezt követő tizenegy(!) találata úgy esett, hogy a gól előtt csak egyszer ért labdába, átvétel nélkül.

Nikolics ezt tudja a legjobban, legfeljebb egy állítás után szerzi a góljait, de a legtöbbször még ennyire sincs szüksége.

Ezt támasztja alá az is, hogy a címeres mezben szerzett góljainál sem ért kettőnél többször a labdába, mielőtt gól született az akcióból. Stílusa alapján viszont kijelenthető: nem hasznosul a tudása, ha egy szem csatárként kell birkóznia a félpályán két grizzlivel.

Nikolics megállíthatatlan Chicagóban! Zsinórban tizenegy gólt szerzett úgy, hogy a helyzet előtt nem ért a labdába, hanem azonnal lőtt:

Lehet neki a csapatban megfelelő szerepet találni

Azoknak sincs feltétlenül igazuk, akik azt mondják, hogy nagydarab védők ellen nincs esélye a levegőben, hiszen a 2013-as Andorra elleni meccsen fejjel talált a kapuba. Nikolics ráadásul a mélyen védekező ellenfelek sündisznóállásainak megbontásában is tevékeny szerepet vállal.

Így volt az övé a gól előtti utolsó momentum az Izland elleni egyenlítésnél, valamint a lettek elleni Gyurcsó-gólnál is.

Nikolics labda nélküli mozgása is kiváló, amivel a védelem tagjai közötti helyeket is nagyszerűen tudja megjátszatni a középpályásokkal.

Lehet és kell neki helyet találni a magyar labdarúgó-válogatottban Forrás: AFP/Ferenc Isza

Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy Nikolics miért nem fér bele Bernd Storck elképzeléseibe. Azt a fentiek ismeretében kijelenthetjük, hogy lehet neki a csapatban megfelelő szerepet találni, főleg akkor, ha nem például Lisszabonban vagyunk a defenzív, kontrázó csapat szerepére kárhoztatva.

Ilyenkor ugyanis valóban feleslegesnek tűnhet a pályára küldése.

Nem túl nagy meglepetésre viszont a gyengébb kvalitásokkal rendelkező, kontrára váró csapatok ellen válik hasznossá Nikolics játéka, márpedig ilyen ellenfelekből is akad a selejtezősorozatokban.

Futószalagon érkeznek a furcsa magyarázatok

Nikolics úgy nyilatkozott legutóbb a beválogatásról, hogy 15-20 percekre nem érdemes átutaznia a fél világot, amellyel akár egyet is érthetünk.

Másrészről igazak azok a hangok is, amelyek úgy vélekednek, a címeres mezben töltött 20 percnek is elegendő indoknak kell lennie a nagy utazáshoz.

Az indoklás a másik oldalról is létezik, mert a kapitány márciusi döntését úgy kommentálta a futballista, hogy:

Bernd Storck korrekt módon jelezte, mivel nem garantálhatja, hogy pályára lépek majd a selejtezőn, nem lenne szerencsés, ha ennyit utaznék, és ilyen sok időre elhagynám a Chicago Fire-t."

A furcsa magyarázatot ráadásul tetézi, hogy játékosaink – tekintve, hogy Nyugat-Európát még mindig nem árasztották el – egyre inkább nézelődnek kelet felé, és lassan nem lesz elegendő kerettagunk, ha tényleg a hazautazáshoz szükséges távolságok nagysága alapján válogat a kapitány.

A furcsa magyarázatok futószalagon érkeztek Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Chicago valóban messze van Budapesttől (7753 km), de – amennyiben ez tényleg ilyen fajsúlyos érv – el lehet gondolkodni Dzsudzsák (4030 km), Kleinheisler (3744 km), Guzmics (7883 km) vagy Németh (3770 km) kímélő üzemmódba helyezésén is.

Tényleg ez fogja alakítani a kiválasztási szisztémát?

Az Európában heti két meccset játszó dél-amerikai légiósokat nem hívják haza néhány havonta kvalifikációs meccsekre?

Nikolics a lettek ellen is csodás gólpasszt adott Gyurcsónak:

Nikolics ennél hatékonyabb már nem lehet a klubjában

Arról nem lehet biztos információnk, hogy Storck és Nikolics között milyen megállapodás van érvényben, ha van egyáltalán. Van-e a játékosnak olyan ultimátumszerű kérése például, hogy a nagy utazás fejében legalább 60 percet kapjon a válogatott meccseken, vagy hogy

Storck elárulta-e a csatárnak: nem szerepel sem a közeli, sem a távoli terveiben.

Annyi biztos, hogy a jelenlegi helyzet a válogatottnak nem válik hasznára.

Böde Dániel (balra) és Nikolics Nemanja gólöröme a Feröer elleni Eb-selejtezőn Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Nincs góllövőnk, és Szalai kiesésével nagy gondban vagyunk a kapu előtt gyengébb csapatok ellen is. Storck eltántoríthatatlanul a magas és erős támadók mellett kardoskodik (Priskin, Eppel, felkészül Balogh és valószínűleg Futács), miközben a más típusú Nikolics ennél hatékonyabb már nem nagyon lehet a klubjában.

Nem lehet kétséges: egy ilyen bombaformában szereplő Nikolicsnak fontos lenne helyet találni a nemzeti csapatban.

Szándék kérdése; nem lehetetlen küldetés.