Carlo Ancelottinak az állásába került a Paris Saint-Germain elleni csúfos vereség. Az olasz edző egy meccsel tette tönkre mindazt, amit hatvan mérkőzés alatt felépített Münchenben. Noha előjelei voltak annak, hogy Münchenben nincs minden rendben, arra kevesen számítottak, hogy egyetlen vereségnek ilyen következményei lehetnek.
A PSG elleni mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón egy felkészült újságíró a következő kérdést tette fel az olasznak:
Nem fél attól, hogy egy PSG elleni vereség az állásába kerülhet?
Ancelotti megjegyezte, hogy azért ez elég kemény kérdés, és megkérdezte, honnan jött az újságíró. A válaszból kiderült, hogy nigériai volt az illető, aki azért volt Párizsban, mert hazájában imádják az európai focit. Ancelotti megköszönte, amiért aggódnak érte Nigériában.
A riporter felkészültségét mi sem jelzi jobban, hogy a Neymarék elleni vereség valóban az olasz tréner menesztését jelentette.
A Bayern a szokásoknak megfelelően jól kezdte az idényt, nem mellékesen Bundesliga-címvédőként indultak, miután Ancelotti első évében a bajorok tükörsimán nyerték a bajnokságot. Pep Guardiola távozását jól viselte a csapat, két vereséggel végzett a Bundesliga élén.
A csapatkapitány Philipp Lahm és Xabi Alonso visszavonulása a csapategységben okozhatott némi gondot, ráadásul Robert Lewandowski kijelentései sem tettek túl jót az öltözői hangulatnak. A lengyel gólvágó a nagy nyilvánosság előtt kritizálta a klubvezetőket, akik nem akartak túl nagy pénzt áldozni a csapat megerősítésére, erre egyébként Karl-Heinz Rummenigge, a klubot működtető gazdasági társaság elnöke elég keményen visszaszólt. Ha csak a tényeket nézzük, a lengyelnek végül igaza volt, hiszen az irdatlan pénzből megerősített PSG gyakorlatilag simán verte a német bajnokot.
Ennek tükrében érdekes igazán Rummenigge meccs utáni nyilatkozata is, aki azt mondta, ennek a produkciónak következményei lesznek, mert ez, amit a pályán látott, az nem a Bayern München volt.
Ancelotti ott hibázhatott, hogy a PSG ellen akarta büntetni Franck Ribéryt, aki az Anderlecht elleni meccsen, amikor a hajrában lecserélte, földhöz vágta a mezét, de érthetetlen módon a kispadon kezdett Arjen Robben, Mats Hummels és Rafinha is.
A csapat nem bírta elviselni a sérült Manuel Neuer hiányát. Ha nem Sven Ulreich véd, akkor a Wolfsburg elleni bajnokit nagy valószínűséggel nem adja döntetlenre 2-0-ról a Bayern, és a PSG elleni három gólból Neuer egyet biztosan védett volna.
Uli Hoeness, a klub elnöke Ancelotti menesztése után elmondta, öt meghatározó játékos is az edző ellen fordult, így vált tarthatatlanná a kialakult helyzet.
Ribéry, Robben és Lewandowski mellett minden bizonnyal Kingsley Coman és Thomas Müller lehetett az, aki felemelte szavát az olasz munkásságával kapcsolatban.
Carlo Ancelottinak hatvan meccs adatott a Bayern kispadján, ezek közül negyvenhármat megnyert, és csak kilencszer kapott ki, de az utolsó végzetes volt. A Bundesligában három ponttal a Dortmund mögött, a harmadik helyen adta át a csapatot az ideiglenesen a csapatot irányító Willy Sagnolnak, aki Ancelotti stábjának is tagja volt, és kilenc éven át szerepelt játékosként a bajoroknál. A Bayern még áll a kupában, és a Bajnokok Ligájában is csak két meccs zajlott le, egy győzelem és egy vereség a mérleg, de a Celticet és az Anderlechtet Sagnollal is simán előznie kell a münchenieknek, tehát a szezon még messze nincs elúszva. Ennek ellenére kellett távoznia a modern klubfutball egyik legsikeresebb edzőjének.
Ancelotti játékosként a Parma és a Roma mellett megfordult az AC Milan csapatában is. A középpályán, a csatárok mögött volt a helye a pályán, és az olasz válogatottban is szerepet kapott 26 alkalommal.
Ancelotti tagja volt annak a Romának, amely 1983-ban története során második alkalommal ünnepelhetett bajnoki címet, de igazán nagy sikereit az AC Milan mezében érte el, nyert két Bajnokcsapatok Európa Kupát és két bajnoki címet is. A szakma fortélyait olyan edzőktől leshette el, mint Arrigo Sacchi vagy Fabio Capello, és olyan csapattársakkal szerepelhetett, mint Paolo Maldini, Franco Baresi, Alessandro Costacurta, Frank Rijkaard, Ruud Gullit vagy éppen Marco van Basten. 1992-ben egy térdésrülést követően, 33 évesen kellett visszavonulnia. Utolsó meccsén a Verona ellen szerepelt, csereként állt be az utolsó 20 percre, és két gólt szerzett.
Ancelotti igazi vezér volt már a pályán is, remekül szervezte a játékot, és a kreativitás sem hiányzott az erényei közül. Nem volt a leggyorsabb játékos, de ezt sokoldalúságával tudta kompenzálni. A Roma csapatában megfordult a szélen is, majd a Milannál amolyan irányító szerepet kapott, ám az évek során kicsit hátrébb került, és a védelem előtt diktálta a csapat tempóját, amolyan Andrea Pirlo-szerepkörben.
Visszavonulása után Carlo Ancelotti szinte azonnal az edzősködésbe fogott, amin senki nem lepődött meg. Éveken át Arrigo Sacchi stábjának volt tagja az olasz nemzeti csapat mellett, majd 1995-ben kezdett vezetőedzőként dolgozni a Reggiana csapatánál a másodosztályban, ahol csak egy évet töltött, hiszen 1996-ban már a Parma kispadjára ülhetett.
Itt olyan későbbi sztárokkal dolgozhatott együtt, mint Gianluigi Buffon vagy Fabio Cannavaro.
Rövid ideig Zola és Sztojcskov is a játékosa volt, de nem tudta őket beilleszteni a játékrendszerébe, ezért mindketten távoztak. Konokságát jelzi az is, hogy már mindenben megegyezett Roberto Baggióval is az átigazolását illetően, de nem tudta garantálni, hogy Baggio az általa preferált szerepkörben játszhat majd. Egy későbbi interjúban egyébként ezt már hibás döntésnek nevezte. 1997-ben bajnoki ezüstig vezette a csapatot, de az 1998-as hatodik hely nem volt elég a klubvezetőknek, és kirúgták Ancelottit.
1999 telén a Juventus edzője lett, de a szurkolók nem igazán fogadták el korábbi római és milánói évei miatt. A Juve élén egy Intertoto-kupát nyert 1999-ben, majd a következő idényben ötpontos előnyt leadva egy ponttal alulmaradt a Lazióval szemben, ami a bajnoki címet illeti. 2001-ben az AS Roma happolta el a bajnoki címet a Juventus orra elől. Ancelottiék hiába nyertek az utolsó fordulóban az Atalanta ellen, nem túl elegáns módon a klub már félidőben bejelentette az edző menesztését.
Ancelotti és az AC Milan közös sikerkorszaka 2001 novemberében kezdődött, amikor Fatih Terim helyére kinevezték a Juventustól elküldött edzőt. Ancelotti a negyedik helyig küzdötte fel magát a csapattal a bajnoki tabellán, ami Bajnokok Ligája selejtezőt ért.
Ancelotti a kezdetektől kitartott az elképzelései és a 4-4-2-es taktika mellett. A Milannál ezt fejlesztette tökélyre, addig variálta a középpályát, ameddig az a legtökéletesebb lett, egész Európa rettegte a híres gyémánt formációját, ám az olasz bajnokságban mindössze egyszer ért a csúcsra az Ancelotti-féle Milan, miközben a Bajnokok Ligájában három döntőben is szerepelhetett.
Előbb korábbi kenyéradójának, a Juventusnak tört borsot az orra alá, az Old Traffordon 0-0 után Andrij Sevcsneko lőtte be a mindent eldöntő tizenegyest. Ancelotti egy későbbi interjúban elmondta, hogy a 2005-ös csapata volt a legjobb. Az, amelyik az isztambuli BL-döntőben 3-0-s félidő után végül tizenegyesekkel kikapott a Liverpooltól.
Gyakran jut eszembe a döntő, de nem hiszem, hogy csinálhattam volna bármit másképp. Hat percen múlt minden. Mi 114 percen át fociztunk, a Liverpoolnál ez a szám hat volt. Ez az igazság. Nagyon furcsa meccs volt.
Három BL-döntőben szerepeltem a Milannal, de ez volt a legjobb csapat, mégis ez az egy szenvedett vereséget. Sokan a szemünkre vetik, hogy már a félidőben ünnepeltünk, de ez nem igaz. Boldogok voltunk a fantasztikus első félidő után, de tudtuk, hogy a fele még hátra van. Még 3-3-nál is nyerhettünk volna, ha Sevcsenko ziccerét nem védi Jerzy Dudek” – mondta az angol FouFourTwo-nak Ancelotti.
Abban a döntőben a Dida - Cafu, Jaap Stam, Alessandro Nesta, Paolo Maldini - Andrea Pirlo, Gennaro Gattuso, Clarence Seedorf, Kaká - Andrij Sevcsenko, Hernán Crespo tizenegy szerepelt, csereként beállt Rui Costa, Serginho és Jon Dahl Tomasson.
A bosszú két évvel később jött el, Athénban Filippo Inzaghi két góljának köszönhetően 2-1-re nyert a Milan a Liverpool elleni BL-döntőben.
Ancelotti még két évig maradt Milánóban, előbb egy ötödik helyet értek el a bajnokságban, majd bronzéremmel búcsúszott. 2009-ben a Fiorentina elleni, utolsó bajnokit követően mondott le, 423 meccsével Nereo Rocco mögött második a Milan örökranglistáján. A Milan edzőjeként bajnoki címet, Olasz Kupát, olasz Szuperkupát, két Bajnokok Ligáját, két európai Szuperkupát és egy Világkupát nyert.
2009-ben csapott le rá a Chelsea és Roman Abramovics, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Ancelotti majd Londonba viszi neki a Bajnokok Ligája trófeáját.
A londoni csapatnál José Mourinho távozása után egymásnak adták a kilincset a menedzserek. Avram Grant vezetésével jött a moszkvai elbukott BL-döntő a Manchester United ellen, majd Luiz Felipe Scolari tiszavirágéletű korszaka, végül pedig Guus Hiddink, aki befejezte a bajnokságot. Ancelotti három évre írta alá, így megnyugodni látszódtak a kedélyek.
Ancelotti rögtön egy angol Szuperkupa-sikerrel kezdett, a bajnokságban is jól ment a csapat szekere, a Bajnokok Ligájából viszont kiesett, éppen a korábbi városi rivális Inter – melyet akkor José Mourinho vezetett – intézte el a Chelsea-t.
2010 májusában Ancelotti megnyerte a bajnoki címet a Chelsea-vel, 103 gólt lőtt a csapata, annyit, amennyit korábban egyetlen klub sem a Premier League történetében. Ancelotti a Portsmouth elleni sikert követően az FA-kupát is a magasba emelhette, ezzel először sikerült dupláznia a londoni klubnak, Ancelotti ezzel örökre beírta nevét a Chelsea történetébe és az angol bajnokságéba is, hiszen ő lett az első olasz menedzser, aki megnyerte a Premier League-et.
A következő idényt két 6-0-s sikerrel kezdte a Chelsea, de novembertől hullámvölgybe került a csapat, a Manchester United ellen tavasszal búcsúztak a BL-től, de parádés hajrá után a második lett a bajnokságban a Chelsea. Az ezüst persze nem volt elég Abramovicsnak, kirúgta Ancelottit rögtön az Everton elleni utolsó bajnokit követően, hatmillió fonttal vigasztalódhatott.
Tudtam, mi a helyzet, tudtam, hogy mi fog történni. Az öltözőben voltam, de nem ért meglepetésként a dolog. A kirúgás is része ennek a szakmának. Nincs olyan menedzser, akit még ne rúgtak volna ki. Talán Pep Guardiola az egyetlen ilyen, de még vele is előfordulhat majd. Nincs bajom Abramoviccsal, bár amióta eljöttem Londonból, nem beszéltünk.
2011 novemberében érkeztek az arab befektetők a Paris Saint-Germain élére, és nem is vártak sokáig a nagy átalakítással. A mai formájában létező klub alapjait Ancelotti tette le, akit december 30-án neveztek ki vezetőedzőnek. Ancelotti egészen március végéig őrizte veretlenségét a bajnokságban, de a Montpellier bajnoki címét már nem tudta megakadályozni.
Az első teljes idényében Párizsban is letette névjegyét Ancelotti. Megnyerte a bajnoki címet, a Bajnokok Ligájában pedig a Barcelona tudott csak kibabrálni velük a negyeddöntőben, ott is csak idegenben szerzett több góllal.
Ekkor már olyan játékosok szerepeltek a csapatban, mint Ibrahimovic, Lavezzi, Cavani, Verratti, Thiago Silva, Lucas Moura vagy éppen David Beckham. Ám mielőtt az európai kupasikerről álmodozhattak volna Párizsban, jött a madridi telefon.
Ancelotti 2013 nyarán nem tudott ellenállni a Real Madrid hívásának. A szakmai stábban olyan, ma már vezetőedzőként szereplő segítők kaptak helyet, mint Zinédine Zidane vagy Paul Clement. A csapathoz olyan sztárok érkeztek vele, mint Isco és Gareth Bale. A Real átállt a 4-3-3-as rendszerre, és ahogy megszokhattuk, Ancelotti ismét maradandót alkotott első évében.
2014 áprilisáig kellett várni az első trófeára. A spanyol Király-kupa döntőjében a Barcelonát győzte le Ancelotti csapata, majd 5-0-s összesítéssel kiejtették a Bayernt a BL-ből, a döntőben pedig a városi rivális Atlético Madridot legyőzve összejött a Décima, azaz a hőn áhított 10. BL/BEK serleg a klub történelmében. A Real Madrid ezt megelőzően 2002-ben nyert Bajnokok Ligáját. A bajnokságban a bronzérmet sikerült megcsípni.
A második idény egy európai Szuperkupa-sikerrel indult, majd spanyol rekordot felállítva, zsinórban 22 meccset nyert meg az Ancelotti vezette Real Marid. A sorozat a FIFA klubvilágbajnoki címével zárult. 2015 januárjában előbb bekerült az olasz Hírességek Csarnokába, majd az IFFHS megválasztotta a 2014-es év legjobb edzőjének.
A Real Madrid 118 bajnoki gólt szerezve a második lett a bajnokságban a Barcelona mögött, a BL-ben pedig a Juventus jelentette a végállomást az elődöntőben. Florentino Pérez az idény végén megköszönte Ancelotti munkáját, és úgy gondolta, Rafa Benítezzel pótolja az olaszt. Benítez népszerűtlenségét következő januárig tolerálta az elnök, majd jött Ancelotti neveltje, Zinédine Zidane és a máig tartó új sikerkorszak.
Ancelotti egy év pihenőre vonult kirúgása után, majd 2016-ban, miután Pep Guardiola bejelentette, hogy elvállalta a Manchester City vezetését, a Bayern bejelentette Ancelotti érkezését.
Mondanunk sem kell, Ancelotti a bajoroknál is remekül kezdett, Szuperkupa-siker, majd egy 6-0-s győzelem az első bajnokin. Az olasz egy 6-0-s wolfsburgi győzelemmel biztosította be a bajnoki címet, míg a Bajnokok Ligájában a Kassai Viktor vezette, máig sok vitatott ítélettel tarkított Real elleni meccs jelentette a végállomást. Ancelotti második idényében jött a szokásos, kisebb visszaesés, és korábbi kenyéradója, a PSG okozta a vesztét.
Az 58 éves olasz minden bizonnyal nem marad sokáig állás nélkül, pontosabban valószínűleg addig nem fog dolgozni, ameddig ő nem akar. Kérdés, a Milan vezetői meddig nézik jó szemmel Vincenzo Montella ténykedését? Amennyiben Ancelotti hajlik a visszatérésre, minden bizonnyal egy szavába kerülne a Milan kispadja, de egészen biztosan a Premier League-ben is több csapat számítana rá.
Egyébként anno Sir Alex Ferguson szerette volna, ha esetleg Ancelotti követi őt a Manchester United kispadján, de az olasz akkor már elígérkezett a Real Madridhoz.
És hogy mit mond a nagy európai bajnokságokról a világlátott olasz?
Ha a játék minősége a kérdés, akkor a spanyol a legerősebb. Minden csapat tud játszani, még a legkisebbek is. Elég megnézni, mire mennek a spanyol csapatok a nemzetközi kupákban. Az Atlético és a Real Madrid a BL-ben döntőzött, többször is, míg a Sevilla az Európa Ligát uralta éveken át, és akkor a Barcelonáról még nem is szóltam.
Ha taktikai megközelítésből nézzük, akkor az olaszt mondanám. Hetente más ellenfél és játékrendszer ellen kell készülni. 4-4-2, 4-3-3 vagy 3-5-2; az olasz edzők hatalmas tapasztalattal és tudással rendelkeznek. Taktikailag az olasz a legnehezebb bajnokság, mert nagyon kis területen zajlik a játék. Angliában megint más a bajnokság, hihetetlen az intenzitás, és nagyon különlegesek a meccsek. A Leicester bajnoki címe is bizonyította, hogy bármi megtörténhet, nagyon kiegyensúlyozott a bajnokság. Franciaországban csak egy csapat van most, mégpedig a PSG.”
Itt tart most a futball professzora, akit többször kirúgtak az elemisták. Vagyis olyanok, akik hozzá képest fasorban sincsenek. Ám Carlo Ancelotti mindezt úgy viseli, ahogyan az úriemberek szokták. Hiszen Ancelotti is az. Egy futballsignore.