Tízezer síró magyar - katarzis, Kalmár-gól és Slovan-verés Felvidéken

Micsoda álom, micsoda mámor! – éneklik a Dunaszerdahelyi AC ultrái, és nem járnak messze a valóságtól. Álomszerű mérkőzést vívott egymással a DAC és az ősi rivális Slovan Bratislava a szlovák labdarúgó-bajnokság 15. fordulójában, ahol hátrányból fordított és nyert 2–1-re a sárga-kék alakulat, megannyi helyi és magyar szemébe könnyeket csalva. 

A szünetig nem változik az állás, félidőben a sajtópáholy eszmét cserél, nincs nagy gond, de jó lenne, ha a második játékrész elején jönne az egyenlítés, akkor még a győzelem is meglehet. Egy tapasztaltabb, felvidéki kolléga ízes magyarsággal megjegyzi:

Mit izgulnak? Olyan nincs, hogy a házi gólkirály Pacinda ne köszönjön be, aztán majd valamelyik magyar stílszerűen eldönti."

A próféta szóljon az öregből. Mintha csak előre látta volna, mi fog történni.

A DAC egyértelműen átveszi az irányítást,

Pacinda a 65. percben egy szöglet után egyenlít, a 83. percben pedig a mezőny egyik, ha nem a legjobbja, Kalmár Zsolt kilövi a hosszút.

2–1-re nyer a Dunaszerdahely, öröm, mámor, eksztázis.

Jó lett volna az öreggel a hétvége többi meccséről, vagy a lottószámokról diskurálni, de nyoma veszett, így irány a vegyes zóna és az interjúk.

Hogy jön Lanzafame és Eppel a képbe?

Nagy érzelmek törtek ki belőlem, elképesztő hangulatot teremtettek a szurkolók a lelátóra. Látszott, hogy mennyire akarják a sikert, ez a mentalitás pedig ránk is átragadt. Boldog vagyok, hogy a gólommal eleget tettünk az elvárásaiknak, és legyőztük az ősi riválist"

– mondja a DAC színeiben első Slovan elleni hazai összecsapását játszó és rögtön el is döntő Kalmár Zsolt.

Kalmár Zsolt (j) gólja győzelmet és három pontot ért a Dunaszerdahelynek az ősi rivális Slovan Bratislava ellen. A képre kattintva galéria nyílik Fotó: Polyák Attila - Origo

„Dunaszerdahelyen olyan filozófia van, ami tetszik nekem - folytatja Kalmár Zsolt -, itt ki tudok tűnni, játszunk, passzolunk, ellentétben például azzal, ami Dániában volt, hogy csak futottunk és daráltunk. Élvezem a játékot, remélem, egyre jobb és jobb leszek."

Az első félidőben mi játszottunk jobban, több nagy helyzetünk is volt, így akár le is zárhattuk volna a mérkőzést. A második játékrészben viszont fölénk nőtt a DAC, de a döntetlen talán reálisabb lett volna"

– ezek már Holman Dávid szavai, aki érthetően csalódottan értékelt a lefújás után.

Az atmoszféra és a légkör itt valami egészen elképesztő, hihetetlen!"

– áradozott a hazaiak edzője, Marco Rossi a közönségről, majd kérésünkre a szlovák és a magyar pontvadászatot is összehasonlította.

Marco Rossit lenyűgözi az a hangulat és buzdítás, amit csapata a hazai meccseken kap a szurkolóktól. A képre kattintva galéria nyílik Fotó: Polyák Attila - Origo

Szerinte Magyarországon több technikás együttes van, a szlovák élmezőny viszont – a Trnava, a Zilina, a Slovan és talán a DAC is – a miénk előtt jár. De vajon beférne-e valaki a kispesti bajnokcsapatából a mostani Dunaszerdahelybe?

Lanzafaménak és Eppelnek biztosan tudnék helyet szorítani a támadószekcióban, velük egyértelműen az aranyéremért harcolnánk.

De sajnos erre nincs lehetőség, George F. Hemingway úr aligha engedné el a két legjobbját."

Nos, győzelmének köszönhetően a DAC felugrott a tabella második helyére, így egyelőre a Honvéd támadóduója nélkül sem áll rosszul. Hogy aztán mi lesz a szezon végén, az a jövő zenéje. A jelené továbbra is a Nélküled.

A meccs összefoglalója:

Járt-e Bill Shankly Dunaszerdahelyen?

"Annyi mindent kéne még elmondanom" - hazafelé a dal első sorát dúdolom. Azt, hogy a futball, egy DAC-győzelem a legősibb rivális Slovan ellen mennyi mindent jelent azoknak a magyaroknak, akik a határ másik oldalán, Dunaszerdahelyen vagy a Felvidéken élnek. Az autóban ülve úgy érzem, ha nem teszem, ha most nem mondom el, talán már nem is lesz rá alkalom. Aztán rájövök, hogy ez nem igaz.

Hiszen elég lesz csak újra eljönni Dunaszerdahelyre, hogy ezt a máshol már nem, vagy alig tapasztalható futballérzést újra átélje az ember.

És a fenébe is, a jó öreg Bill Shankly mennyire igazat szólt, amikor azt mondta, hogy "vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb."

Dunaszerdahelyen egészen biztosan.