A polgármester egy jellemző példával szemlélteti Michelisz népszerűségét:
Augusztusban szereztünk egy autóverseny-szimulátort, amit felállítottunk a főtéren.
Több száz méteres sor alakult ki, mindenki Michelisz Norbi ellen akart versenyezni.
Rendkívül nagy a tűrőképessége, de végül biztonsági őrt kellett állítanunk mellé, nehogy baja essen a díszpolgárunknak."
Egy tűzrőlpattant hölgy, Rittlinger Zsuzsi vezeti a falu sörözőjét. A helyi kedvenc iránti érdeklődésünket meghallva mindenki hozzá irányított, mint a Michelisz Fan Club vezetőjéhez és a (szülők házában őrzött relikviákon kívül) legkomolyabb WTCC-gyűjtemény tulajdonosához. A pult mögötti ablakból mindjárt Norbert mosolyog a vendégekre egy reklámtábláról; a nagyterem fala tele van régi fotókból, újságkivágásokból készített tablókkal. Bemutatkozás után türelmünket kéri, amíg átöltözik az interjúhoz. Tíz perc múlva egy Zengő Motorsport feliratú, cipzáras pulóverben tér vissza.
Ez a felsőt 2015-ben hordtuk, de van nekem sokkal régebbi, még 2009-es is!"
- mutatja büszkén.
Zsuzsi mellett két falubéli hölgy, Ági néni és Teri néni a Michelisz Fan Club motorjai, a buszos túrák szervezői.
Mi vagyunk a Boszi Tours!"
-neveti el magát, festett vörös haját megsimítva. Ez a 20-30 fős szurkolói csapat minden évben ott van a Hungaroringen, hogy a lelátóról biztassa kedvencüket. Van egy hatalmas magyar zászlójuk, amit néhány kisebb, Himesháza feliratú zászló mellett kiterítenek a lelátón.
A szurkolók rajongása az elmúlt években minden korábbi határt átlépett, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.
A szurkolói klub rendszeresen elkíséri Micheliszt busszal a Slovakiaringre, Ausztriába, Monzába, sőt repülővel Franciaországba, Portugáliába is.
Rittlinger kisasszony bevallja: nem mindig tudja nézni a futamokat, annyira izgul. „Néha így ülök" – mondja, és hátat fordítva, kezét a fején átkulcsolva, behúzott nyakkal mutatja.
Amikor a második versenyét nyerte még BMW-vel, bemehettünk a garázsba a Hungaroringen. Sosem felejtem el, telt ház volt, voltunk vagy hatvanezren. Amikor a fiúk felemelték a garázsajtót és a szurkolók felordítottak – na, az libabőr. Folytak a könnyeim."
Sírt a katari idényzárón is, amikor kicsúszott a magyar autós kezéből a világbajnoki cím. „Fáj ez nekem, mert minden feltétel adott volt, hogy meglegyen a győzelem, de a technikát nem lehet kiszámítani. Tudom, mekkora munka van abban, hogy olyan magasra jutott innen, Himesházáról. És büszke vagyok rá, mert ez az ezüstérem a legnagyobb siker, amit eddig magyar autóversenyző elért."
A jövőre nézve egyelőre sok a kérdőjel. Maga a sportoló egyelőre nem sokat árult el a terveiről, így csak találgatni lehet, hogy saját istállója, a M1RA színeiben tervezi az indulást a télen átalakuló új bajnokságban, a WTCR-ben. Ennek azonban feltétele, hogy a Honda (vagy más gyártó) megfelelő versenyautót bocsásson a rendelkezésére.
„Még nem tudjuk, mi lesz jövőre" – mondja a főszurkoló.
De bármit is hoz a jövő, mi továbbra is ott leszünk, támogatjuk, pozitív energiával segítjük Norbit. Így össze kell jönnie annak a világbajnoki címnek, nem?"
Ha csak a szereteten és az őszinte szurkoláson fog múlni, akkor igen.