Ráadásul annyiban könnyebb a magyar csapat helyzete, hogy a pihenőnapot követően kedden délután 14 órakor a csoport előzetesen leggyengébb tagjának ítélt argentin válogatott ellen lép pályára.
Bár ezekkel a "ki a leggyengébb" kijelentésekkel azért kell nagyon vigyázni,
mert a dél-amerikai csapat meglepően jól játszott vasárnap este a norvégok ellen. Ott a szünetben csak öt góllal vezettek a norvégok (18-13), azaz nem dobtak egy félidő alatt 21-et és 30 perc alatt nem alakítottak ki tízgólos különbséget úgy, ahogy a magyarok ellen tették.
A világbajnokság előtti esélylatolgatások során szó esett arról, hogy a magyar válogatott első két meccsét a papírforma alapján akár el is veszítheti.
Ugyanakkor, mivel a hatcsapatos csoportokból az első négy helyzetett jut tovább a legjobb 16 közé, ezzel a két vereséggel még semmi jóvátehetetlen nem történt.
Az emberben csakis azért van hiányérzet, mert ha másnap sikerül a bravúr, akkor nekünk miért nem? A szlovén válogatott a csoportmeccsek első fordulójában megverte a nála sokkal esélyesebb francia csapatot.
Japán döntetlent játszott egy korábbi világbajnok, a brazil csapat ellen.
Reálisan azt senki sem várhatta, hogy Görbiczék legyőzik a világbajnoki címvédő Norvégiát. De azt sem, hogy a skandinávok egy félidő alatt 21 gólt pakolnak be a magyaroknak. Azt pedig remélhettük, hogy a norvégoknál jóval szerényebb képességű svédek ellen talán összejön a bravúr. Nem jött össze.
A világbajnokság sajátos lebonyolítása miatt egyelőre semmi ok a pánikkeltésre.
A magyar válogatott képességei elegendőek arra, hogy a csapat Argentína mellett legyőzze a cseheket és a lengyeleket is, akkor pedig simán megvan a továbbjutás. Az egyenes kieséses szakaszban egy győzelemmel már a legjobb nyolc között lehetnek a lányok, minden további hab lenne a tortán. Csakhogy, ehhez előbb ki kellene nyitnia a cukrászdának.
A világbajnokságot megelőző norvégiai felkészülési tornán a Németországban eddig nyújtott teljesítménynél jobban játszott a magyar csapat.
Bergenben nem vallottunk szégyent az olimpiai bajnok orosz válogatott ellen, jó meccset játszottunk a norvégokkal.
Igaz, mindkét találkozón kikaptunk, de aggódni nem kellett. A zárónapon Dél-Korea ellen még a győzelem is sikerült, így az utolsó edzőmeccs pozitív emlékeivel utazhatott Németországba a csapat. Ott azonban - eddig - rá sem lehetett ismerni Kim Rasmussen együttesére. A dán kapitány a norvégoktól elszenvedett 30-22-es vereség után értetlenségének adott hangot, azt mondta, hogy annak a meccsnek az első félidejében semmit nem látott viszont abból, amit kértek, amit megbeszéltek.
Márpedig, ha a szövetségi kapitány nem érti a dolgot, mit tegyenek a szurkolók, akik amúgy a helyszínen nagyszerű hangulatot varázsolnak a magyar csapat meccseire.
De hiába, ha nem látják viszont azokat a dolgokat, amelyeket a dán szövetségi kapitány megígért.
A gyors lerohanásokat, a pontos passzokat, vagy a labda nélküli mozgásokat. Ezekből az első, azaz a lerohanásos támadások különösen hiányoztak eddig a repertoárból. Norvégiának egy ilyen gólt lőttünk (Kisfaludy), a svédeknek egyet sem. Ellenben a két együttestől ilyenből kaptunk összesen nyolcat. Oké, Norvégia még mindig teljesen más szint, mint a magyar női kézilabda-válogatott valós tudása, de a svédek ellen már jó lett volna, ha ezekből valami visszaköszön.
Az, hogy a félidőben még tartottuk a döntetlent, Bíró Blankának volt köszönhető,
aki jól védett a magyar kapuban. De egy fecske kevés a nyárcsináláshoz - a többiek képtelenek voltak felnőni hozzá, így a második félidőben a svédek minden különösebb erőfeszítés nélkül nyertek.
Évek óta mást nem hallunk, mint azt, hogy a magyar női kézilabda-bajnokság a legerősebb a világon. Ezt az állítást arra alapozzuk, hogy a Győr rendszeres résztvevője a BL négyes döntőjének, míg a Ferencváros is komoly játékerőt képvisel, olykor elkapja a szupersztárokkal teletűzdelt Győrt. Mellettük ott vannak azok az együttesek - Érd, Dunaújváros, Debrecen - amelyek korábban rendszeresen résztvevői voltak az EHF Kupa küzdelmeinek.
A vb előtt már figyelmeztető jel volt, hogy a 2017-18-as szezonban az összes EHF csapatunk korán kiesett.
Az Érd például egészen döbbenetes módon úgy, hogy itthon 10 góllal verte meg a Párizst, majd a visszavágón 11 góllal kapott ki.
Ha el is fogadjuk, hogy a magyar bajnokság a legerősebb a világon, azt kizárólag a nálunk játszó minőségi és kevésbé minőségi idegenlégiósnak köszönhetjük. Abban nincs vita, hogy a BL Final Fourba komoly képességű külföldiek nélkül nem lehet odaérni, de
fel kell tenni a kérdést, hogy tényleg az használ a magyar játékosok fejlődésének, ha a középcsapatok kispadján üldögélnek, miközben odabent a külföldiek kapják a főszerepet?
Félreértés ne legyen, nem ezért (vagy nem csak ezért) tart ott most a magyar női kézilabda-válogatott, ahol. Miközben le kell számolnunk azzal az illúzóval, hogy az évezred elején látott magyar női válogatotthoz hasonlítjuk a mostanit.
Vb-érmet legutóbb 12 évvel ezelőtt, 2005-ben Szentpéterváron nyertünk
(egy bronzot), az utóbbi két nyári olimpiát nélkülünk rendezték meg. Akkor miről beszélünk?
Jelen pillanatban ott tartunk, hogy a magyar válogatott legnagyobb sztárja az edző, Kim Rasmussen.
Akitől mindenki csodát várt, de ezzel a játékosállománnyal még ő sem biztos, hogy bármit is tud kezdeni.
Görbicz Anita a másik, akit nyugodtan nevezhetünk a sportág extaklasszisának, csakhogy körülötte már nem olyanok játszanak, mint évekkel ezelőtt, vagy mint ezidőtájt a Győrben. Ezzel együtt a sportág csakis köszönettel tartozik Görbicz Anitának, mert a Győr játékosa - ahogyan pályafutása alatt mindig - első szóra jött a válogatottba, miközben a csapat alapképességei messze mások, mint korábban voltak. Van egy poszt, amely egyelőre ijesztően lukas;
a beállósjátékban gyakorlatilag sem Mayer Szabina, sem Kisfaludy Anett nem mutatott értékelhetőt.
Mayer esetében ezt még tetézi a sportoló nehézkes mozgása - ekkor még nagyon finoman fogalmaztunk.
Bízzunk tehát az örökké érvényes sportközhelyben:
a gyenge kezdést erősebb folytatás követi és kedden már a magyar válogatott is megérkezik a világbajnokságra.
A bizakodáson túl most mást nemigen tehetünk. Azzal együtt, hogy az önámítás minden percéért kár. Ennek a válogatottnak a képességei és a mutatott játéka alapján - fájdalom - nincs helye a világ legjobb négy csapata között. A sport viszont azért csodálatos, mert mindezek ellenére még ennek az esélye sem veszett el. Csak el kellene kezdeni végre jól, vagy az eddigieknél jobban kézilabdázni. Mindenesetre a keddi Argentína elleni meccs után újabb pihenőnap jön, majd csütörtökön és pénteken játszunk a lengyelekkel és a csehekkel.