Senki nem vitatkozott azzal a megállapítással, hogy az A-csoportból a legnehezebb ellenfelet, azaz Franciaországot kapta meg a magyar válogatott a németországi világbajnokságon.
A tavalyi olimpia ezüstérmese ellen kőkemény ütközet várt Kim Rasmussen csapatára.
A Leipzig Arénában mérsékelt érdeklődés (1500 néző) előtt indult a nyolcaddöntő, miközben odakint leszakadt az ég; Lipcse pár óra alatt fehérbe öltözött, mert az egész Németországot beborító havazás a kora délutánra ide is megérkezett.
Magyar szempontból rosszul indult a meccs, mert a franciák Ayglon és Niombla góljával 2-0-ra elhúztak. Az első magyar gólt Klivinyi lőtte, az első magyar hetest pedig Görbicz Anita hagyta ki. Ekkor a magyar együttes épp kettős emberelőnyben kézilabdázott, tehát a lehető legrosszabbkor sikerült hasba dobni a franciák kapusát, Leynaudot. Bár az egész vb-t tekintve e meccs előtt épp a másik francia kapus, Darleux volt a legeredményesebb, mégsem ő kapott bizalmat a magyarok elleni találkozón.
Lábbal sokkal jobbak voltak a franciák, akik 3-2-es vezetésük után sorozatban három gólt dobtak nekünk.
A 2-6 iszonyatos távolságnak tűnt, pedig még csak a meccs egyhatoda ment el. A sok hibával játszó magyarok ekkor kezdtek el jobban játszani és 2-6-ról 6-7-re jöttek fel. A legszebb gól Bíró Blanka indítása nyomán született (Bódi), fájdalom, hogy a következő ilyen kísérlet nem volt pontos. A franciák könyörtelenül büntettek, szinte minden hibánkat kihasználták. Schatzl Nadine két gólja nagyon kellett a meccsben maradáshoz, de a második Schatzl-gól után is kettővel ment az ellenfél. A 20. percben 7-9 volt az állás.
Zácsik bombagólja után 8-9, kapaszkodott a magyar csapat, de a franciák védelmét ezen a délután nagyon jól összerakta Oliver Krumbholz.
Ám arra ő sem számított, hogy Bíró Blanka az első félidő utolsó negyedórájában lehúzza a rólót.
Elképesztő, mit művelt a magyar kapus. Kovacsics Anikó pedig az első félidő 24. percében 9-9-re hozta fel a magyarokat. 2-6 után tehát mi csináltunk egy 7-3-as szakaszt, ez pedig erőt kellett adjon a magyar csapatnak.
Sajnos, nem így történt, mert 9-9 és francia időkérés után megint ők lőttek két gólt. A fiatal Háfra Noémi minden szemtelensége kellett ahhoz, hogy 10-11 legyen, igaz, a gólja után szinte azonnal kiállították. Ám ez sem zavarta Lukács Viktóriát, aki emberhátrányból szélről egyenlített. Ott lihegtünk a franciák nyakán, a vezetést mégsem sikerült átvennünk. A gallok tizenharmadik gólját az üres magyar kapuba dobták.
Iszonyatos erőfeszítések árán egyenlítettünk kétszer is, de az ellenfél mindig habkönnyű módon tudott újra és újra elhúzni.
Az első félidő hajrája nagyon rosszul alakult, mert 11-11 után gyermeteg hibákat követően ajándékoztunk gólokat az ellenfélnek. A szünetben 14-11-re, azaz három góllal vezetett az olimpiai ezüstérmes francia csapat. Mégpedig úgy, hogy 11-11 után másfél perc alatt hármat rámoltak be a franciák.
Ami az első félidőt illeti, a magyar lányok kissé megilletődötten játszottak, mintha a tét nagysága nyomasztotta volna őket. A labdavesztések száma sok mindent elárult: 11 a magyaroknál és mindössze öt a franciáknál az első félidőben.
Ami ennél még nyomasztóbb volt az a 17 (!) támadásban elkövetett hiba.
Mínusz háromról kellett tehát megkezdeni a felkapaszkodást a második félidőben. Kovacsics bedobott egy hetest (nagy szó volt ez, mert az első félidőben kettőt is kihagytunk), de hamar jött a francia válasz. Futottunk utánuk, de az volt az ember érzése, hogy hiába. Schatzl Nadine emberhátrányból verte be a szélről (13-15), de Lacrabere büntetőből ismét visszaállította a közte hármat.
A 36. percben 16-13-ra vezetett Franciaország, majd két perccel később már 18-14-re. Bár ekkor még 22 perc hátra volt, borzalmasan nehéz helyzetbe került a válogatott.
Görbicz Anita gólja egy lépéssel közelebb hozott bennünket, a következő lépést is ő tette meg, hogy bedobott egy hetest.
16-18, megint látótávolságba kerültek a franciák, de aztán visszaállt minden a régi kerékvágásba. Ismét kimaradt egy magyar büntető, majd Pineau góljával újra négy góllal vezettek (17-21), Kim Rasmussen kénytelen volt időt kérni.
Hiába. Dembele bedobta a francia csapat 23. gólját, ezzel már öt góllal vezettek a gallok. Volt még hátra 10 perc, de szinte minden kérdés eldőlt. Nem sikerült a bravúr, nincs meg a legjobb nyolc közé jutás, amely azért is fájó dolog, mert a magyar női kézilabdázás az elmúlt két évben semmit nem lépett előre, egyhelyben topog. Legfeljebb annyival vígasztalhatjuk magunkat, hogy a két évvel ezelőtti lengyelek elleni vereség maga volt a sokk, a mostani pedig a realitás. Pedig a dán Kim Rasmussen szerződtetésétől sokan csodát reméltek.
A realitás azonban az, hogy a helyén maradt a magyar válogatott.
Pontosan ott, ahová két évvel ezelőtt került. Innen kellene valahogy felállni és előrelépni. Nem lesz egyszerű. Vígasztalhatjuk azzal magunkat, hogy a három kihagyott hétméteres bedobása esetén nem ez lett volna a végeredmény, de aki látta a mérkőzést, az tudja, hogy nem ezen múltak a dolgok.
A mérkőzés után a síró magyar játékosok közül négyet szólaltattunk meg.
Kovacsics Anikó: "Folyamatosan futottunk az eredmény után, ami nagyon sok erőt kivett belőlünk. Az első féldiőben még sikerült kétszer utolérni őket, de a második félidőre már nem maradt esélyünk.
Akkor már a francia válogatott a 3-4 gólos előnyét folyamatosan megtartotta. Hosszú ideig szőtték a támadásaikat olykor altattak bennünket. A második félidő nagyon rosszul indult és onnan már nem is tudtunk visszajönni.
Számszerűen ugyanott, azaz a legjobb 16 között estünk ki, mint két évvel ezelőtt. Akkor mindenkit sokkolt, hogy a lengyelek győztek le bennünket, most azért az olimpiai ezüstérmestől kaptunk ki. Tovább kell dolgoznunk, vannak olyan momentumok, amelyek alapján benne van a csapatban az előrelépés lehetősége.
Szucsánszki Zita: "Jobban ki kellett volna használnunk azt, hogy Bíró Blanka az első félidő végén nagyon elkapta a fonalat. Sajnos, ez nem sikerült. Mi hibáztunk többet, ők sokkal kevesebbet, ez döntött a mérkőzésen a franciák javára."
Szekeres Klára: "A franciák jobbak voltak minden tekintetben. A támadójátékunk megbomlott, majd később a védekezésünk is. Az első félidőben Bíró Blanka tartotta bennünk a lelket. A lendületünk elfogyott, nem volt semmi olyan, ami átlendített volna bennünket a holtponton".
Schatzl Nadine: Nehéz ezután a meccs után bármit mondani.
Ha valaki nem látta a találkozót, akkor azt mondhatja, hogy a három gól nem sok, aki látta, az viszont észrevehette, hogy valami nagyon hiányzott a csapatból. Nagyon akartunk, egy percig nem adtuk fel, de hiába, ma ez is kevés volt.
Valami mindig közbejött és ezt a franciák könyörtelenül kihasználták.
Lehet, hogy nem hittük el igazán, hogy ezt a mérkőzést meg tudjuk nyerni. Ha nincs a kapuban Bíró Blanka, akkor már az első félidőben eldőlhetett volna minden.
Női kézilabda vb, nyolcaddöntő: Franciaország-Magyarország 29-26 (14-11)
Lipcse, 1400 néző, v.: Pavicevic, Raznatovic (montenegróiak)
lövések/gólok: 45/29, illetve 45/26
gólok hétméteresből: 2/2, illetve 6/3
kiállítások: 8, illetve 10 perc
Magyarország: Bíró - Schatzl 3, Klivinyi 3, Kisfaludy, Szekeres, Szucsánszki, Bódi 3. Cserék: Görbicz 2, Szöllősi-Zácsik 2, Kovacsics 6, Mayer, Kovács A., Háfra 1, Lukács 6, Mészáros, Janurik
Eredmények, nyolcaddöntő:
Montenegró-Szerbia 31-29 (14-9)
Svédország-Szlovénia 33-21
Németország-Dánia 17-21