Eddie, a Sas legenda lett, Swaney csak egy kókler marad

A Magyar Olimpiai Bizottság emberemlékezet óta azt az elvet követi, hogy aki valahogyan egy olimpiai kvalifikációt szerzett - önerőből, szabadkártyával, Isten segítségével - az akkor is utazzon el az ötkarikás játékokra, ha ott semmi esélye nincs a jó szereplésre. Valaki persze mindig utolsó lesz, csak az nem mindegy, hogyan. Eddie, a Sas pedig sokkal nagyobb dolgot vitt véghez, mint a honosított magyar Swaney Elizabeth. Vélemény.

Az amerikai-magyar Swaney Elizabeth egészen botrányos és semmire sem jó produkciót vezetett elő a phjongcshangi téli olimpián.

A sportág neve: síakrobatika. Ennek az a lényege, hogy a versenyzők a levegőben forogva különleges és nehéz elemeket mutatnak be. A pontozók ezt bírálják el.

Swaney Elizabeth kétszer úgy jött le a félcsőben, hogy egyetlen ugrást sem mutatott be. A második siklása közben kétszer már a félcső tetejére sem ért el. Utolsó lett, de ő elégedett volt.

Kisebb részben elégedett vagyok, mert örülök, hogy itt lehetek az olimpián, nagyobb részt viszont nem, mivel tudok ennél jobban is síelni, ha nem vagyok ennyire ideges. A célom az volt az indulással, hogy inspiráljam a jövő nemzedékét ebben a sportágban, illetve szeretném, hogy Magyarországon is népszerűbb legyen ez a sport"

Az M4 sport szakkommentátora azt kérte a nézőktől, hogy ne Swaney produkciója alapján ítélkezzenek a hazai freestyle-sísport állapotáról. Swaney hiába beszél - angolul - arról, hogy ő csak inspirálni óhajtotta a jövő nemzedékét ebben a sportágban, a kapanyél rosszul sült el.

Amit ugyanis elővezetett, az nem inspiráló, hanem nevetnivaló. Röhög is az egész világ.

A Magyar Olimpiai Bizottság nagyon hosszú ideje azt az elvet követi, hogy aki valahogy kijutott egy olimpiára, az menjen.

Csakhogy ez a szemlélet már nagyon régen felülvizsgálatra szorulna.

Nálunk sokkal gazdagabb és fejlettebb országokban sem jelent automatikus kijutást a megszerzett kvóta. A skandináv államokban minden egyes kvótaszerző eredményeit megnézik, és csak akkor indítják el az olimpián, ha látnak valami esélyt a jó vagy elfogadható szereplésre.

A magyar színekben induló Swaney Elizabeth Marian a női síakrobaták félcső versenyszámának selejtezőjében a phjongcshangi téli olimpián Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Nálunk Swaney indítása jó volt a Magyar Síszövetségnek - elmondhatták és el is mondták, mennyire büszkék arra, hogy a honosított amerikai ott lehet Koreában. Jó volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak, hiszen ezzel is nőtt az indulói létszám, amelynek függvénye az is, hogy a sportolók mellett hány kísérő lehet ott az olimpián.

Jó volt Swaney-nek, aki élete nagy bulijaként és élményeként tekinthet arra, hogy Magyarország kiutaztatta őt egy olimpiára.

Jó volt Venezuelának, ahol fellélegeztek, miután Swaney-től megszabadultak. (A 33 éves amerikai-magyar előzőleg a dél-amerikai ország színeiben, szkeletonosként akart kijutni az olimpiára.) Sok mindenkinek jó volt tehát, csak Magyarországnak nem. Bár az is sokat mondó, hogy a MOB nem gratulált a szerepléshez, csak a részvételt köszönte meg.

A nemzetközi sajtó most egy kalap alá veszi Swaney Elizabeth és a brit Eddie Edwards teljesítményét. Eddie, a Sas az 1988-as Calgaryban megrendezett téli olimpián indult el síugrásban. Ám nagy tévedés az, hogy a két versenyzőt közös nevezőn említsük.

Eddie, a Sas ugyanis élete kockáztatásával ment fel a sánc tetejére és ugrott onnan. Pont ezért lett sztár, mert a közönség az első pillanatban felmérte, milyen nagy dologról van szó. Swaney kisasszony pedig pont a kockázatot kerülte el - nem csinált semmit. Még egy nyomorult ugrást sem volt hajlandó bemutatni.

Éppen ezért nem lesz belőle soha senki, éppen ezért nevet most szánakozva rajta mindenki. Nem is lenne ezzel nagy baj, ha a neve mellett nem a piros-fehér-zöld zászló villanna fel a világ valamennyi tévétársaságánál, ahol az olimpiát közvetítik. Mert akkor mi is nevetnénk.