Rácz Félix: A kocsimat és a házamat is eladtam a Chacón-meccsért

Vágólapra másolva!

Márciusban lesz 25 éve, hogy Rácz Félix és édesapja megrendezte az első profi ökölvívó gálájukat Szekszárdon. Az autószalonban tartott legelső mérlegeléstől rengeteg buktatón és önerőből megszerezett tapasztalaton át vezetett az út odáig, hogy a Felix Promotion mára Kelet-Közép-Európa egyik legismertebb neve legyen a szakmában. Az istálló tulajdonosával, a még mindig csak 45 éves Rácz Félixszel beszélgettünk a példaképeiről, az ellendrukkerekről, sikerekről és kiégésről, arról, hogy a legnagyobb siker után is jöhet hatalmas bukás, vagy arról, hogy megéri-e ma Magyarországon profi bokszolónak állni.

Arra a meccsre mindenki emlékszik, az is, aki nem látta. Tizenöt évvel később hogy látja, szabályos körülmények között ért véget?
A mélyütésre gondol? Nézze, Jani is, és én is elismertük, hogy az egy mélyütés volt, sőt ő azonnal elnézést is kért Chacóntól. A tényt senki nem vitatta, ilyen előfordul egy többmenetes mérkőzésen. De, azt tudnia kell mindenkinek, hogy

minden profi ökölvívó, kötelezően visel mélyütésvédőt a mérkőzés alatt, ami egy speciális, szivaccsal bevont műanyag, amit az 50 kilogrammos ökölvívóktól a nehézsúlyúakig használnak,

természetesen más-más méretben. Chacón viszont megpróbálta eladni a bírónak a "hattyúdalt", abban reménykedve hátha szabálytalanság miatt leléptetik Janit.

Nagy János megvédte a Boksz Világszervezet (WBO) nagypehelysúlyú kisvilágbajnoki címét, miután a 10. menetben technikai K.O.-val legyőzte az argentin Julio Pablo Chacónt. A 10. menetben egy mélyütés után Chacón látványosan összeesett: a mérkőzésvezető a WBO-szabályok értelmében 5 percet adott az argentinnak, hogy folytassa a küzdelmet. Chacón ezt nem tette meg, így Axel Zielke kihirdette Nagy technikai K.O.-győzelmét. Forrás: MTI/Illyés Tibor

Ha ismerte volna az erre vonatkozó szabályt, tudta volna, hogy ilyen esetekben öt perc áll rendelkezésére a regeneráláshoz (amiről férfiként elmondhatom, hogy elegendő). Chacón jóval túllépte az erre megszabott időt, a bíró pedig kiszámolta. Azért az érdekes volt, hogy Chacón leléptetése után pár másodperccel, felállt, bement a sarkába, és már kutya baja sem volt. Nekünk viszont kapóra jött ez az extra médiafelhajtás, ami a meccset kísérte, és rá is ültem erre a hullámra.

Hol van Chacón?

„Eleve kevesen hitték el Magyarországon, hogy létrejöhet ez a meccs, amire rátett még egy lapáttal a sors is. Október 25-re volt kiírva a meccs, Chacónéknak pár nappal korábban kellett érkezniük. Minden meg volt szervezve, hatalmas médiafelhajtás a repülőtéren, Chacónék pedig sehol. Majdnem elájultam, amikor kijött az utolsó utas és nem Chacón volt az... Aztán kiderült, hogy Rómában lekésték a csatlakozást. Másnap mindenhol megjelent, hogy nem érkeztek meg. Nem voltam boldog, hogy magyarázkodnom kell(ett) minden sajtóban, de hát ez volt. Majd egy nappal később megérkeztek, mindenkit körbetelefonáltam, hogy itt vannak, mondták, hogy „persze, persze, itt vannak.", így a nagy médiaesemény helyett egy kis sajtótájékoztatón mutattuk meg, hogy tényleg itt vannak. Így indult a "tévés karrierem". Semmit nem kaptam ingyen, de ez talán így van jól."

Volt a karrierjében egy hosszabb, közel hét évig tartó szünet. Ennek mi volt a hátterében, hiszen látszólag a csúcson volt éppen.
2006-ban egyszerűen úgy éreztem, hogy nekem ebből elég, nem bírom, nem tudom folytatni. Kiégtem a 13 év alatt és 2013-ig egyáltalán nem foglalkoztam boksszal, csak távolról követtem, mi folyik a bokszban.

1993 és 2006 között volt olyan év, amikor az 52 hétvégéből, 35-ön külföldön voltam,

volt olyan év, amikor csak Spanyolországban tizenegyszer voltam. Természetesen ez még a fapados repülőjáratok előtt volt, azaz minden alkalommal kocsival mentünk. Csütörtökön kocsiba ültünk, és irány Zaragoza, Madrid vagy Bilbao, ahol éppen szombaton gála volt, vasárnap reggel pedig indulás vissza. A kamionosok kis túlzással már integettek, amikor megláttak bennünket az autópályán.

Brutális volt. Éreztem, hogy vagy abbahagyom, vagy mindent le fogok rombolni, amit addig felépítettem.

Inkább az előbbit választottam. Kivettem egy év szabadságot, a 2007-es évet, majd ezután a sors úgy hozta, hogy közel két évet dolgozhattam, mint az uruguayi sportminiszter egyik stratégiai tanácsadója, majd 2010-ben visszajöttem, és ismét elindítottam a céget.

Miért döntött végül a visszatérés mellett? Mégis hiányozni kezdett a boksz?
2013-ban fegyvertársam és régi barátom, Bertók Róbert (aki most a WBO nemzetközi cirkálósúlyú bajnokának, Szellő Imrének az edzője, egyben a Felix Promotion-gálák „helyszínmenedzsere" – a szerk.) elkezdett győzködni, hogy térjek vissza. Azt mondtam,

oké, de nekem csak valami nagy durranás hozná meg a harci kedvemet.

2013 őszén beszélgettem Madárral, aki a visszavonulását fontolgatta, és mondtam neki: "szervezzük meg itthon a búcsúmeccsedet".

Rácz Félix promóter, sportmenedzser, Kovács Kokó István olimpiai és világbajnok ökölvívó, a WBO európai elnöke, Erdei Zsolt korábbi félnehéz- és cirkálósúlyú profi ökölvívó világbajnok és Simicskó István, az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért és ifjúságért felelős államtitkára a Symbol Budapest klubban tartott sajtótájékoztatójukon 2014. január 15-én. A 39 éves Erdei Zsolt március 8-án Kecskeméten a Boksz Világszervezet (WBO) Európa-bajnoki címéért vívott mérkőzést. Forrás: MTI/Beliczay László

Ő nyitott volt rá, lelkesen fogadta az ötletet, és 2014. március 8-án Kecskeméten meg is rendeztük azt a gálát, mondanom sem kell, óriási siker volt, kicsivel több mint három óra alatt pedig eladtuk a közel négyezer jegyet.

Úgy tért vissza, mintha mi sem történt volna?
Ezt nem mondanám. A következő eseményen, arcon vágott a realitás. Kétszáznyolcvan jegy ment el, és a kedvem is majdnem. Be kellett látnom, hogy nem múlt el nyomtalanul a boksztól távol töltött hét év. Mindent újra fel kellett építeni. Azzal kezdtem, hogy megkerestem a régi partnereimet a Blikket, a Borsot, az Origót és megkértem, hogy írjanak az eseményekről.

Ehhez komoly aktivitásra volt szükség a részünkről, ami ismét pénzbe került, de muszáj volt rá áldozni, ki kellett tűnni, különben egyszerűen elvesztünk volna a médiazajban és a tengernyi egyéb program között.

Kellettek új bokszolók is, mert Madár visszavonulása után nem nagyon volt épkézláb bunyós itthon. Reaktiváltam Kovács Attilát, leszerződtettem az Universum megszűnésével szabaddá vált Bedák Zsoltot, majd a veretlen nagyközépsúlyú Kelemen Balázst. Nagyon nyögvenyelős időszak jött, de én nagy mellénnyel mindig is azt hangoztattam, hogy "ide nekem az oroszlánt".

Rácz Félixnek kétszer kellett felépítenie magát és promóter cégét Fotó: Hirling Bálint - Origo

Hát megkaptam! Hedi mentorom azt mondta: "A mi szakmánk hál' isten nem olyan, mint a sportolóké, minket a kor nem gátolhat az eredményekben, sőt a tapasztalat csak hozzánk tesz. Hidd el, aki egyszer meg tudta csinálni, az megtudja másodjára!" Nem tudom, hogy tényleg így gondolta-e vagy sem, de én elhittem neki, és megcsináltam!

Eladható termékeket kellett elővarázsolnom a kalapomból úgy, hogy a kezdeti időszakban még a pálcámat sem találtam...

Úgyhogy ezúton is köszönöm mindenkinek, a sportolóknak, támogatóknak, az M4 sportnak, hogy mertek hinni bennem.

Ma már nincs ilyen gondja, tavaly hatból négy gála is jóval idő előtt telt házas lett.
Attól fogva, hogy lettek jól eladható bokszolók, átfordult a dolog. Ma olyan srácok bokszolnak a Felix Promotionnél (összesen 18 bokszolója van az istállónak – a szerk.), akikkel meg lehet tölteni a csarnokokat. Sokuk stabil, 150-200 fős szurkolótáborral rendelkezik, amelyik szinte mindenhová követi őket, és ha közülük például öt-hat bunyózik egy este, máris közel ezer nézőnél tartunk. Sok közöttük a vidéki, Szellő ceglédi, Törteli fehérvári, Kovács nyíregyházi, Bacskai budapesti, Kis szegedi, őket már úgy várják otthon, mint a messiást. De ez nem azt jelenti, hogy nem kell ugyanúgy kampányolnunk vagy odatennünk magunkat.

Ez olyan mint egy ökölvívó-mérkőzés. Minden menetet meg kell nyerni. Ha jön a kiütés, jelen helyzetben a telt ház, az bónusz, de el kell végezni a munkát.

Sokan azt hihetik, hogy miután az Origón megjelenik egy cikk, délelőtt 11-kor lemerül a mobilom, annyi támogató hív. Hát nem.

Könnyebb ma érvényesülni, sikeresnek lenni, mint 1993-ban volt?
Igen is meg nem is. Az internet, a közösségi média, a repülőjáratok, a kereskedelmi tévék megkönnyítik a dolgot, ugyanakkor óriási a konkurencia a ringben és azon kívül is. Rengeteg sportággal és programmal kell versenyeznünk, és nemzetközi szinten bokszolóból is sokkal több van ma, mint tizenöt évvel ezelőtt volt.

Akkor a legnépesebb, 69 és 76 kiló közötti súlycsoportokban volt 7-800 bunyós, ma meg van 1300-1400.

Mondanom sem kell, mennyivel nehezebb a csúcsra érni 1400 közül, mint például 800 közül. Persze tegyük azt is hozzá, hogy rengeteg kókler is van ebben a pluszban, akiken könnyebben átverekedheti magát az ökölvívó.

Maradjunk annyiban, hogy ez soha nem volt egy könnyű szakma.

Nem is beszélve arról, hogy az ember a legkockázatosabb befektetés. Egy ingatlanból gyorsan ki lehet ugrani, maximum bukik az ember, mondjuk 20-30 százalékot.

Most Szellő Imre (balra) tűnik a Felix Promotion legbiztosabb befektetésének Fotó: Polyák Attila - Origo

Az emberrel nem így van, ott teljes a deficit. Ilyen volt például pályafutásom egyik kedvenc ökölvívójával is, Kovács "Vipera" Attilával, aki már WBO Európa-bajnokként szenvedett egy olyan súlyos kézsérülést, ami után egyszerűen nem tudta tovább folytatni. Akkor top 10-ben volt a világranglistán és egy világbajnoki cím kapujában, de sajnos senki nem tudott belőle profitálni. Ennyi volt.

Megéri ma Magyarországon profinak állni, magyarán meg lehet belőle élni?
Azt nem mondhatom el, hogy ki mennyit keres, de, ha egy szóval kell válaszolnom, akkor igen.

Azok a srácok, akik magas szinten bokszolnak, és minimum négy-öt alkalommal lépnek szorítóba évente, meccsenként már hétjegyű összeget tudnak hazavinni, meccspénz, támogatók, stb... ami azért szerintem nem rossz pénz.

Ha csak az idei évet nézzük, mire számíthatunk a Felix Promotiontől?
Még egy fokozattal feljebb kapcsolunk. A tavalyi hat után idén nyolc gálánk lesz, ezek közül kettő külföldön.

Ha az a burkolt kérdés, hogy virágkorát éli-e a magyar profi boksz, azt kell mondanom, hogy nem, de azt viszont ki kell emelnem, hogy elkezdtek ismét bimbózni a virágok.

A Szellő, Kovács, Bacskai, Kis, Egedi, Berki hatos fogatból, bárki előrukkolhat egy komoly eredménnyel. A profi ökölvívás továbbra is rendkívül népszerű és nézett, és úgy érzem, jó úton halad. Lehet, hogy nem lesz több Kokónk és Erdeink, de lehetnek Szellők és Bacskaik.