Ronaldo óriási. A Real öt év alatt négyszer nyerte meg a BL-t, a négyből háromszor Ronaldónak köze sem volt a győzelemhez. De minden egyes alkalommal elérte, hogy a döntő után róla beszéljen mindenki. Vagy úgy, hogy az utolsó tizenegyest követően félmeztelenre vetkőzött, és eladta, hogy ő nyerte meg a döntőt, vagy úgy, hogy rúgott két gólt, és tényleg a csapat vezére volt – ez történt tavaly a Juventus ellen, ezt ne vegyük el tőle. Most megint nem csinált semmit, jóformán, de megint ő volt a középpontban. Először is, nemcsak a sikert sajátította ki magának, mint az Atlético elleni döntőkben, hanem az egész BL-t. „Ki lett a gólkirály már megint? – kérdezett vissza az újságírónak. – Én, én lettem. Ötödjére nyertem meg a BL-t, szóval akár át is nevezhetnénk CR7 Bajnokok Ligájává."
A portugál aztán a jövőjéről is beszélt a beIN Sportnak. „Az a legfontosabb, hogy megnyertük a trófeát, és történelmet írtunk. Ki kell élveznünk ezt a pillanatot. A következő néhány napom a szurkolóké, azoké, akik végig mellettem álltak. Nagyszerű volt a Real Madridnál játszani." Többet nem akart mondani, de így is búcsú szaga volt a nyilatkozatnak.
Bale a legutóbbi három meccsén négy gólt szerzett, így érthetően nem volt boldog, hogy csak a kispadon kezdett, és ennek a lefújás után hangot is adott.
Csalódott voltam, mert azt hittem kezdeni fogok. Hogy maradok-e? Talán igen, talán nem.
Le kell ülnöm az ügynökömmel megbeszélni, hogy mi a legjobb számomra. Minden héten játszani szeretnék, de tudom azt is, hogy egy csapat nem csak 11 játékosból áll."
A döntő előtt volt, aki azt mondta, hogy ha Zidane nem változtat, a Liverpool darabokra szedi és megsemmisíti a Realt. Klopp focija, azaz, hogy minél gyorsabban és minél kevesebb érintéssel az ellenfél kapujának közelébe juttassa a labdát, majdnem tökéletesen működött a Manchester City és a Roma ellen.
Az első félórában most is működött, a folyamatos visszatámadással nem engedett területet a Realnak, de gólt nem sikerült szereznie.
Aztán jött Szalah sérülése (az első hírek szerint nem épül fel a világbajnokság kezdetéig), és mintha elvágták volna a Liverpoolt.
Ugrott Szalah és Carvajal vb-je?
Szalah egy Ramosszal való ütközés után maradt a földön a vállát fájlalva, és bár az ápolás után visszajött a pályára, végül le kellett cserélni. Sírva ment az öltözőbe. Csakúgy, mint néhány perccel később Carvajal. Egyelőre nem tudni, hogy mekkora a baj, de már három hét sincs hátra a világbajnokság kezdetéig. Carvajal különösen balszerencsés, mivel két éve ugyanígy maradt le az Európa-bajnokságról. Lopetegui-nél ő az első számú jobbhátvéd, ha nem tudja vállalni a vb-t, vélhetően a barcelonai Roberto utazik helyette.A második félidő egy Isco-kapufával indult, majd egy röhejes Benzema-góllal folytatódott, de erre még Mané és a Liverpool tudott válaszolni. Amire már nem, az Bale becserélése. Addig amíg az angolok Lallanát tudták előhúzni a megsérült Szalah helyett, addig a Real a százmilliós Bale-t.
A walesi két perccel azután, hogy beállt, meglőtte a BL-döntők történetének egyik legszebb gólját, majd a hajrában végleg eldöntötte a meccset.
„Mit szeretnél, mit mondjak? Bejött és csinálta, amit szokott – nyilatkozta Zidane a meccs után, aki két és fél éve edző, de már a harmadik BL-trófeáját nyerte. – A gólja nagyszerű volt, de nem lehet összehasonlítani azzal, amelyet én szereztem a Leverkusen ellen 2002-ben. De ez is, ahogy az enyém és Ronaldo Juventus elleni ollózása is, történelmi találat."
A döntőt felvezető cikkünkben azt írtuk, hogy valószínűleg nem a kapusokon fog múlni. Nagyobbat nem is tévedhettünk volna.
A 24 éves Karius előbb rádobta Benzema lábára a labdát, majd bevédte Bale távoli lövését.
Klopptól természetesen megkérdezték, hogy mit szól kapusa teljesítményéhez, de ő nem hibáztatta. „Én is tudom, te is tudod, ő is tudja, hogy hibákat követett el. Ez nem az ő estéje volt, de túl fogjuk tenni rajta magunkat – mondta, majd kitért csapata játékára is. –
Az első 30 percben tartottuk a labdát, letámadtunk, helyzeteket alakítottunk ki, de mindegy is. Tíz év múlva senki sem fog emlékezni arra, hogy hogyan kaptunk ki.
A Real az elmúlt időszakban szakított a hagyományaival, és a megalomán költekezés helyett az építkezés útjára lépett: a játékosok átlagban hét éve vannak a klubnál, vagyis sok újat már nem lehet mutatni nekik. 2014-ben nyerték az első BL-t az Atlético ellen, abból a meccskeretből kilencen most is itt voltak, közülük nyolcan kezdőként.
Erre a döntőre úgy futott ki a Real, hogy a játékosainak összesen 40 BL-érme volt.
A liverpooliaknak nemhogy érmük nem volt, de még döntőjük sem soha.
Ez kijött a meccsen is, és nem csak Karius potyáinál. A Liverpoolnak rengeteg veszélyes támadása és helyzete volt, de gólt csak egyet rúgott. A Real nem játszott kifejezetten jól, de rúgott hármat. Nem jött zavarba attól, hogy
az ellenfél nem hagyta élni, attól sem, hogy a vezető gól megszerzése után négy perccel Mané egyenlített.
Tényleg a kétezres évek eleji, galaktikus Realhoz lehetne hasonlítani, amelyre Zidane így emlékszik vissza Sid Lowe: Félelem és reszketés a La Ligában – Barcelona–Real Madrid című könyvében: „Ma, ha egy csapat kétgólos hátrányban van, azt mondjuk: ezek ki fognak kapni. Mi nem voltunk ilyenek. Kaptunk két gólt? Lőttünk hármat. Jó móka volt."
Kicsit ilyen ez a mostani csapat is. Lehet akárki az ellenfél, történhet bármi, a végén úgyis a Real nyer. Most már zsinórban harmadszor. Erre utoljára a Bayern volt képes a 70-es években.
Szurkolók–Kijev 1–0
Többezer Real- és Liverpool-szurkoló maradt szállás nélkül Kijevben, akiknek foglalását az utolsó pillanatban törölték a szállodák, hogy a nagyobb profit érdekében újraértékesítsék a szobákat. A város vezetése azonnal a szurkolók segítségére sietett, és felhívta a két klub ukrán szimpatizánsait, hogy fogadják be otthonaikba ingyen a döntőre érkező és hajlék nélkül maradt szurkolótársaikat.Lehet, hogy a Juventus és a Bayern ellen rezgett a léc, lehet, hogy a bírók megtolták őket, az pedig nem lehet, hanem biztos, hogy Ulreich, Rafinha és Karius legalább annyit hozzátett a végső sikerhez, mint ők maguk. De az is biztos, hogy megérdemelten nyertek. A halálcsoportból (Tottenham, Dortmund, APOEL) jutottak tovább, az egyenes kieséses szakaszban pedig megverték a francia, az olasz és a német bajnokot, majd a döntőben az egész szezonban ellenállhatatlanul focizó, összesen 41 gólt szerző Liverpoolt.
Örök vita, hogy Premier League vagy La Liga, nem is megyünk bele, de tény, hogy a legutóbbi 26 európai kupában (BL, EL, európai szuperkupa) játszott angol–spanyol párharcból 22-t a spanyolok nyertek. Az lehet tehát, hogy a PL-t a legnehezebb megnyerni, de ilyen számok mellett kár vitatni, hogy
a spanyol csapatok a legjobbak a világon.
Ja, és még valami: a 2001-es Bayern–Valencia BL-döntő óta nem volt olyan BL vagy EL-döntő, amelyet spanyol csapat elveszített volna (kivéve azokat a döntőket, amelyeket két spanyol játszott).
Folytatás augusztusban, az európai szuperkupában, ahol a BL-győztes Real és az EL-győztes Atlético játszik egymással.