Georges Leekens kinevezésénél nagyobb felhördülést csak akkor jegyezhettünk fel, amikor 2013. december 19-én Pintér Attilát nevezték ki szövetségi kapitánynak.
Pintér villámgyorsan bukott meg.
Bár 2014 szeptemberében az első Eb-selejtezőt Budapesten (Észak-Írország 1-2) még az ő irányításával játszotta le a magyar válogatott, egy hónappal később, a románok elleni idegenbeli selejtezőre már Dárdai Pál vitte a válogatottat. Sokan felhorgadtak, akkor meg azt mondván, nincs a világon olyan, hogy egy kapitányt az első tétmeccs lejátszása után menesszenek.
Georges Leekens ennél is rosszabbul járt. Már a június 9-i, Ausztrália elleni mérkőzésre úgy ült le a kispadra, hogy tudta, neki itt befellegzett.
Érezhette, hogy nemcsak a magyar szurkolók, de a szakma is a bukását kívánja.
Erre is volt már példa a sportág magyar változatának történetében. Az 1986-os balsikerű mexikói labdarúgó-világbajnokság után a lemondott Mezey György helyett Komora Imrét nevezte ki kapitánynak az MLSZ. Holott mindenki azt gondolta, hogy az akkor Mágusnak elkönyvelt Verebes József kapja meg a marsallbotot. Komora sem húzta sokáig, a norvégok elleni barátságos 0-0 és a hollandokkal szemben idehaza 1-0-ra elvesztett Eb-selejtező után egy ország ült le a tévé elé, hogy a görögöknek szurkoljon a magyar csapat ellen. 1986 novemberében a görögök megtették a szívességet, nyertek. Komora ment, Verebes jött. Igaz, vele sem értünk el semmit. Június 9-én az ausztrálok elleni mérkőzés előtt voltak úgy sokan, hogy nyerjen már az ellenfél, mert csak így tudunk megszabadulni Leekenstől. Az ausztrálok - ha nehezen is - de megtették ezt a szívességet. 2-1-re nyertek egy olyan meccsen, ahol egy félidőn át jól játszott a magyar csapat. Leekens megmentéséhez azonban ez is kevés volt.
Kevesebben tudják, hogy George Leekens ügynöke egy magyar ember, Bognár György. (Nem azonos a magyar válogatottban szereplő egykori MTK-középpályással.) Az sem titok, hogy Leekens már 2013 őszén komolyan szóba került, mert a Hollandiától elszenvedett rettenetes, 8-1-es vereséget követően Egervári Sándor lemondott a kapitányi posztról.
Leekens ekkor a Nemzeti Sportban azt mondta, nagy kihívás lenne számára a magyar válogatott vezetése.
Ekkor azonban Pintér Attila, majd Dárdai Pál, később Bernd Storck érkezett. Leekens neve már-már feledésbe merült, csakhogy a 2016-os Eb-n sikeres Bernd Storckot is megbukott. Ezután jöhetett Leekens: 2017 októberében mutatták be a sajtónak és a nagyközönségnek a belgát.
Hunyjuk be most egy pillanatra a szemünket. Peregjen előttünk a mozi,
a 68 éves Georges Leekens éppen belgiumi otthonában üldögél, amikor megcsörren a telefonja.
A vonal végén Bognár menedzser, aki jó hírrel szolgál. Ruanda ugyan nem sikerült (Leekens az afrikai országban szövetségi kapitányként szeretett volna dolgozni, ez nem jött össze), de a Magyar Labdarúgó Szövetség tárt karokkal várja. Ugyan arról nem rendelkezünk információval, hogy Leekens mennyiért vállalta el a feladatot, de az ő helyzetében minden egyes euró ajándéknak volt felfogható. Leekens tehát jött, az MLSZ bemutatta, és ezzel megkezdődött az a sajátos időszak, amely alig több mint fél évig tartott a magyar labdarúgás históriájában.
Azzal indult a dolog, hogy a Luxemburg és a Costa Rica elleni 2017 novemberében lejátszott barátságos meccseken
Leekens nem is ült le a kispadra – a hivatalos megfogalmazások szerint a háttérből figyelte a vágóhídra lökött Szélesi Zoltán megbízott szövetségi kapitány munkáját.
Ez sem mindennapos: volt egy kinevezett mester, meg egy ideiglenes, aki az első meccsen Luxemburgban ki is kapott a vendéglátóktól. Costa Rica ellen 1-0-ra nyert a magyar csapat, Leekens ideje csak ezután jött el. Szélesi gyakorlatilag elvitte a luxemburgi balhét. Bár a szakmai stáb tagja maradt, ezzel a vereséggel elérte azt, hogy a későbbiekben ne gondoljanak arra, hogy kinevezzék kapitánynak.
Leekens első hónapjai a sajtó etetésével teltek el. Szándékosan használom ezt kifejezést, hiszen Leekens az ausztrál meccs előtti sajtótájékoztatón pontosan így fogalmazott. Elek Ákos június 6-i, breszti nyilatkozata két nap késéssel a belgához is megérkezett, mert a sajtó képviselőinek azt mondta, hogy beszélt Elekkel, aki a fehérorosz válogatott ellen elért 1-1-es barátságos meccs után azt mondta, hogy a csapat és a kapitány között nincs meg a kellő összhang.
Magyar futballista ritkán szól ilyet, de ez a nyilatkozat is arra mutatott rá, hogy a játékosoknak nincs kedvük tűzbe menni a belga mesterért.
Majdnem azt írtam, hogy Bresztbe sem volt kedvük menni, de ilyet nem feltételez az ember, pedig a „játékot” látva pont ez jutott az eszembe. Az M4 tévécsatornán szakértőként meghívott Buzsáky Ákos is keményen nekiment Leekensnek, ugyanígy tett az egykori szövetségi kapitány, Bozsik Péter is. Mindez úgy történt, hogy a magyar kapus, Gulácsi Péter tartotta meccsben a csapatot, ha ő nincs, négyet rúgnak a fehéroroszok, miközben Leekens már túl volt egy Kazahsztán (2-3) és egy Skócia (0-1) ellen elszenvedett hazai vereségen. Lapunk sosem osztotta azt a nézetet, hogy egy új szövetségi kapitányt az első barátságos meccse után ízekre kell szedni, és a közönség is türelemmel figyelte a 2016-ban még Európa-bajnokságon szereplő és csoportelsőként továbbjutó magyar válogatott vergődését.
Pedig ha valaki, akkor George Leekens egyetlen dologban világrekorderként érkezett Magyarországra: az MLSZ-től kapott megbízása a huszonnegyedik (24.) volt hosszú pályafutása során. És a hatodik szövetségi kapitánysága. Belgiumot és Algériát kétszer vezette, Tunéziát egyszer. Több mint három évtizedes edzői múlttal jött Magyarországra –
egy ilyen kaliberű edző biztosan nem bukhat meg, gondoltuk.
Hiszen – ez szinte már közhely – ő rakta le a jelenlegi belga válogatott alapjait. Ennek ellenére akadtak figyelmeztető jelek. Bár Leekensnek Belgiumban alapvetően jó volt a sajtója (a Le Soir még tavaly is elismerően írt róla), a De Morgen című újság úgy fogalmazott, hogy Leekens már régen elvesztette a szenvedélyét a sportág iránt. Ezt a kijelentést elhessegettük, mondván, egy ilyen joviális embernek is lehetnek az ottani sajtóban ellenségei. Amúgy meg – és ezt ne tagadjuk le –
Leekens nem valami gyüttment edző a fociglóbuszon.
Nem foglalkoztunk azzal sem, hogy Leekenst „Snapchat-menedzsernek” nevezték (aki jön, beszél, megy), mert nem voltunk abban a helyzetben, hogy válogassunk. A Bernd Storckkal elért andorrai vereség (0-1) olyan mélyen égett bele a sportág szereplőinek a lelkébe, hogy muszáj volt sietni a kinevezéssel. Az MLSZ megtette, majd később rájött, hogy megvezették őket.
Leekens meg csak mondta a magáét.
Egy-egy kérdésre képes volt 20-25 perces válaszokat adni olyan közhelyekkel megspékelve ezeket, hogy nehéz lesz a finnek elleni első Nemzetek Ligája meccs szeptember 8-án. Ezt aztán négyszer elismételte.
Fájdalom (neki, nekünk nem), hogy ott már nem ő ül a kispadon. Nekünk inkább az volt a fájdalom, amit Georges Leekens Magyarországon elővezetett.
Repülőre ültette az Amerikában futballozó Stieber Zoltánt, hogy aztán se Kazahsztán, se Skócia ellen ne küldje pályára.
Gyakorlatilag ő tette be Nemanja Nikolics házának a kapuját is – még akkor is így vélem ezt, ha Nikolics már 2017 nyarán, Stock kapitánysága alatt fontolgatta a válogatottól való végleges búcsúját. Leekens csak rásegített erre. Az első meccs előtt a jobboldali védőként játszó Botka Endrét úgy vezényelte át a baloldalra, hogy közben másik két baloldali védő is ott volt a keretben. Rossz felidézni ezt a meccset, ahogy a magyar játékosok össze-vissza szaladgáltak a pályán, miközben a szövetségi kapitány úgy állt az oldalvonal mellett, ahogy az elegáns angol öregurak teszik a Hyde Parkban egy vasárnap délután. Leekens gyakorlatilag az első meccsen megmutatta, hogy fogalma sincs arról, hova érkezett, mi meg azt találgattuk, hogy
valójában ki rakta össze az ő kezdőcsapatát?
Egy vagy több menedzser? Netán egy másik edző? Mert ha ez Leekens műve volt, akkor tényleg annak a belga lapnak kellett igazat adnunk, amely azt írta, hogy a mesterből kiveszett minden szenvedély.
Georges Leekens most tehát balra el (vissza Belgiumba), a legnagyobb probléma viszont az, hogy megint elment úgy nyolc hónap, hogy az égvilágon semmi sem történt.
Októberhez képest annyi a különbség, hogy az MLSZ időkényszerbe került.
Siettek is az új kapitány megtalálásával: az olasz Marco Rossi érkezik a padra. Szeptember 8-án Tamperében a Nemzetek Ligájában már tétmeccset vív a magyar csapat, amelynek valahogy ki kellene jutnia a 2020-as részben budapesti rendezésű Európa-bajnokságra. Hogy Rossi nem lesz rosszabb, mint Leekens, ebben biztosak lehetünk.
Csányi Sándor, az MLSZ elnöke többször beszélt arról, hogy a kvalifikáció gyakorlatilag kötelező feladata a válogatottnak. Az elnök ugyanis tisztában van azzal,
nagyon nem mindegy, hogy a most épülő Puskás Ferenc Stadionban a magyar csapat lép-e pályára, vagy netán a szlovákok és az albánok meccsét kell bámulni Budapesten.
Legyen bármelyik is ebből, az biztos, hogy George Leekens ezt már csak tévén nézi belgiumi otthonában.
Hacsak nem csörren meg újra a telefonja, és nem hívja Bognár György, hogy „hello Georges, van egy ország, ahol edzőt keresnek.”