Nagyot szólt a címvédőre célzott mexikói hatlövetű

Vágólapra másolva!

Nem ritka, hogy egy világbajnoki címvédő rosszul kezdi a soron következő tornát; erről Franciaország, Olaszország, de akár Spanyolország is tudna mesélni. Most Németországon csattant az ostor, amiért tétlenül nézték végig, ahogy Mexikó válogatottja szétkontrázza őket az F-csoport nyitómeccsén. Elemzés.

„Nem hagyhattam, hogy bárki is bebeszélje nekünk, hogy gyengék vagyunk." – így sommázta 2014-es dühkitörését Per Mertesacker, aki az Algéria elleni vb-nyolcaddöntő kínkeserves, hosszabbítás utáni győztes találkozót követően ment neki kis híján az elégedetlenkedő német sportriporternek, amiért az kérdéseiben erős kritikát fogalmazott meg a Mannschaft mutatott játékával kapcsolatban. A 2014-es világbajnok csapat sem volt hibátlan.

A csoportban Ghánával is megszenvedő német válogatott az Algéria elleni, nehézkes nyolcaddöntő után lépett rá arra az ösvényre, ami aranyéremig vitte a játékosokat.

Egészen addig nem volt lehengerlő Joachim Löw csapatának a játéka, ráadásul a Guardiola-tanok németországi meghonosodása után középpályásként játszatott Philip Lahmot a szövetségi kapitány csak kényszerűségből vitte vissza jobbhátvédnek a torna kései szakaszában. Nem hibázunk nagyot, ha azt mondjuk, az a váltás is kellett a meneteléshez.

Most, 2018-ban sokkal hamarabb eljött a tanácstalanság a német válogatottnál. Mexikó csapata a Löw-csapat összes, könnyen kiszámítható gyengeségére kiválóan játszott rá, és robbantotta ezzel a vb eddigi legnagyobb meglepetését. Hasonló eszközöket választottak ehhez, mint 2014-ben Algéria: biztos védekezésből indított kontrák az óriási területekre, amelyeket kizárólag gyors, kíméletlen, vertikális egyérintők után vittek véghez. Ez a csoportmeccs a torna lehető leghamarabbi szakaszában mutatta meg a német válogatott sebezhetőségét.

A két kezdőcsapatból Mexikónál volt kevesebb meglepetés: a korábban balszélsőként funkcionáló Guardado tökéletes pivot-párost alkotott Herrerával, Chicharito Hernández sokszor a félpályáig visszalépve segítette a kontrák folytonosságát, az általunk is a vb egyik nagy felfedezettjének tippelt Lozano pedig végig rettegésben tartotta a németek jobb oldalát. Löw csapatában még a brutálisabb keret ellenére is több volt a veszélyforrás. A 4-2-3-1-es felállásban Kimmich szélsővédő párja végül Plattenhardt lett, de a németek annyira egyoldalúan támadtak, hogy a bal oldalon talán el sem fáradt senki a meccs végére.

A középpályán Kroost Khedira segítette, de a pálya középső részén kettejüket Löw mindössze azzal az Özillel próbálta megtámogatni, aki a kontrák megakadályozásában, a labda visszaszerzésében nem túl meglepő módon rém súlytalan maradt.

Az első perctől világos volt, hogy Osorio milyen utasítással küldte fel az övéit. Chicharitót leszámítva mindenki azzal volt elfoglalva, hogy a 2000-es években meghonosodott, sokpasszos német játékot hatástalanítsák, majd a labdaszerzésekből néhány érintéses kontraakciókból támadják a németek üresen maradt jobb oldalát. Ez az első félidőben nagyon hatékonyan működött, nem volt olyan szerelési kísérlete Mexikónak, ami ne lett volna sikeres. A mindig szabad területeket kereső Thomas Müller ezúttal ritkán talált ilyen kedvére való üres foltot a pályán, Timo Werner pedig annyira elszigetelten játszott a védők gyűrűjében, hogy mindössze 29 labdaérintésre futotta, aminél csak Javier Hernández tud kevesebbet felmutatni a kezdőjátékosok közül.

A mexikóiak egyik legérdekesebb taktikai fegyvere mindenképpen Vela szerepe volt, aki gyakran követő emberfogással próbálta megakadályozni a passzkirály Toni Kroost abban, hogy nyugodtan tudja elindítani a német támadásokat.

Vela lecserélése után ezt a feladatot Herrera látta el – fáradtsága miatt a meccs végén már kisebb hatékonysággal.

Alább látható, hogy Vela a német labdabirtoklások idején piócaként tapadt Kroosra, tekintettel arra, hogy Khedira a támadásépítésben nem sok haszonnal bír, Özil pedig folyamatosan a középpályás egységtől nagyon távol foglalta el a helyét.

Mexikó nem alkalmazott csapatszinten olyan letámadást, amilyet például a Bajnokok Ligájában látunk az elmúlt években. A németek nem saját térfélen vesztették el a labdákat, hanem többnyire a mexikói védőharmadban. A középpályás védekezésük viszont annyira szétesett volt, hogy még a kapujuktól hatvan-hetven méterre elveszített labdákból is brutális ellenakciókat kaptak, amelynek rendszerint helyzet lett a vége. Kimmich folyamatosan a mexikói térfélen segítette a támadásépítéseket, de azáltal, hogy ilyenkor sem a védőfalból, sem a középpályáról nem kapott tehermentesítést a védekezésében, Mexikó könnyed építkezéssel rohant át az egész pályán.

Az első félidőben végig arra játszottak rá a mexikóiak, hogy a fennragadó Kimmich mögötti üres területeket támadják. Annyira van labdaügyes ez a keret is, hogy mélységi indításokkal könnyedén tudták futtatni a gyorsléptű Lozanót. A lenti négy akció tűpontos lenyomata annak, hogy Kimmich mögött hogyan került állandóan helyzetbe a mexikói válogatott.

Nagy kérdés, hogy Goretzkával és Gündogannal a fedélzeten miért nem erősítette meg Löw hamarabb a középpályát, látva azt, milyen könnyedén rohannak át rajtuk. A német támadások ráadásul nem is hordoztak magukban óriási veszélyt, mert Kroos kiiktatásával és a kirívóan hatékony mexikói védekezéssel a németek már nem tudtak veszélyes kombinációkat csinálni a támadóharmadban. Amikor mégis elkezdték körbeadogatni a mexikói védelmet, egy-egy menetrendszerűen érkező labdavesztésnél a középpálya gyakorlatilag eltűnt.

A támadásban részt vevő öt német játékos olyannyira egyvonalban, hogy párhuzamosan állnak a tizenhatos hosszú oldalával, így a támadásnak gyakorlatilag nincs mélysége. Werner megjátszhatatlan (és lesen is van), az Özil-Kroos-Khedira középső egységből ráadásul ketten is fent maradnak. Labdavesztés után Kroosra vihetik a mexikóiak a kontrát Forrás: Origo

Néhány másodperccel később már létszámfölényes kontrát vihet végig Mexikó, mert a rémesen kiszolgáltatott Kroos is ötméteres hátrányból figyeli az akciót. A Kimmich nélküli védővonal középpályás segítség nélkül a támadásban részt vevő egységtől nagyjából negyven-ötven méterre helyezkedik el, így Vela ellenállás nélkül gyalogolhat át a félpályán Forrás: Origo

Nagy kérdés, hogy Joachim Löw a tavalyi Konföderációs Kupa döntője után is marad-e a 2010-től tetten érhető, labdabirtoklásra masszívan építő stílusnál. Látva a játékoskeret technikai képzettségét, nem lehet kérdéses, hogy igen. 2017-ben Löw viszont úgy győzte le Chilét, hogy fél óra után is 35%-ban volt náluk a labda; sőt, azon a finálén kifejezetten a németek vártak a kontralehetőségre. Az akkor háromvédős rendszerben játszatott német csapat nem sokban hasonlított a vb-győztes keretre, végül azonban ugyanúgy trófeával térhettek haza. Valószínűsíthető viszont, hogy egy rosszul sikerült meccs után – ismerve Löw makacsságát (gondoljunk a középpályás Lahm esetére) – nem fog ilyen drasztikus változtatásokat eszközölni.

Az utolsó negyedórára Mexikónak kegyetlenül kivette az erejét a második félidő kőkemény védekezése. Rafa Márquez behozatalával 5-4-1-es szisztémára álltak át, ahol már tényleg csak annyit szerettek volna elérni, hogy megússzák kapott gól nélkül a találkozót.

A német támadásoknál elmosódtak a pozíciók: volt, hogy Hummels és Kimmich is a tizenhatoson belül, középen várta a labdát, de a szélre kényszerített német támadásoknál a beadások nem kecsegtettek ziccerekkel.

Mexikónak a meccs végére annyira sem maradt ereje, hogy a kontrákhoz akár 2-3 ember is csatlakozzon. Erejüket teljesen felőrölte a védekezés, de egyre mélyebben behúzódva is tökéletes hatékonysággal akadályozták meg a németeket abban, hogy kiegyenlítsenek. A 11tegen11 Twitter-csatornájának dinamikus passztérképén pedig azt is végigkövethetjük, hogyan húzódott egyre mélyebbre a kezdetben folyamatosan bal oldalon támadó közép-amerikai csapat.

Mexico's dynamic #passmap shows how they were drilled for this game.
A very compact 4-2-3-1, with pacy forwards as important outlets, most notably Lozano on the left flank.
In the end you can see clearly how deep they retreated to defend the lead with depleted energy levels. pic.twitter.com/GuWolaZxNI
— 11tegen11 (@11tegen11) 2018. június 17.

A vb-címvédő tehát vereséggel nyitott, és következő meccsét a védekezésben szintén nem ügyetlen svédek ellen vívják. A nagy kérdés már csak az, hogy van-e Mertesackerük, aki nem hagyja velük elhitetni, hogy gyengék. Mert alapvetően nem azok.