Ennek apropóján az Origo Szombathelyre utazott, hogy kiderítse, mi kell ahhoz, hogy
2008 után ne kerüljön újra a másodosztályba a Haladás.
A megbeszélt időpont előtt fél órával sikerült odaérnünk a Rohonci úti stadionhoz, amely tényleg impozáns látványt nyújt. Talán csak a szemközti panellakás felső emeletein élők nem igazán örülhetnek, mivel az ablakokból már lehetetlen követni a csapat szerepelését. Régen ez is másképpen volt. Amíg ott várakoztunk, az egyik alkalmazott meg is jegyezte ezzel kapcsolatban, hogy biztos leestek a lakások árai, mivel „örökös bérlet" már nem jár az ingatlanhoz.
Elsőként Király Gábor, a Haladás 108-szoros válogatott kapusa érkezett meg a vasi klub új stadionjába, ahol egy kis fotózkodás után jöhetett a beszélgetés. A 42 éves labdarúgó kezdésként elmondta, hogy nagyon jó ilyen létesítményben futballozni. Hozzátette, a korral haladni kell, a régi stadion már több mint 40 éves volt, a mostani modernebb lett, amely a mostani generációnak is megfelelő már.
„Nagyon sokan járnak azért a meccsekre, mert kiváló körülmények között szurkolhatnak. A régi arénában sok kényelmi lehetőség nem volt, ezek elengedhetetlenek a kulturált szórakozáshoz” – árulta el Király. Szombathelyen pedig a szurkolók sem maradnak el, rendre három-négyezer ember előtt játszik a Haladás annak ellenére, hogy a vasi együttes jelenleg sereghajtó az NB I-ben.
„A tavalyi évben a szurkolóknak köszönhetően tudtunk olyan meccseket hozni, amelyeken előzetesen nem mi voltunk az esélyesebbek.
Elég csak a Fradi, vagy éppen a Vidi meccsre gondolni. De említhetném az utolsó bajnokit a Mezőkövesd ellen, ahol az 1-0-s siker a bennmaradást jelentette” – folytatta Király Gábor, aki hozzátette, hogy a labdarúgó mindig arra készül, hogy akármi történik, legyen ez otthon vagy idegenben, sok vagy éppen kevés néző előtt, a feladatodat el kell látni. „Igazából a Premier League-ben, a Bundesligában, vagy éppen az NB III-ban a lövések ugyanúgy jönnek, a lényeg, hogy a kapus hárítani tudja” – tette hozzá.
A rutinos kapus természetesen nem elégedett a csapat idei teljesítményével, de szerinte, ha mindenki a feladatával foglakozik, akkor előbb-utóbb passzolnia kell a dolgoknak.
„Kicserélődött a keret, változott a minőség, és most ahhoz mérten kell a feladatokat teljesíteni. Eddig ez
még nem állt úgy össze, ahogyan mindenki szerette volna. De nem sopánkodni kell, hanem dolgozni. Látjuk, hogy nem működik, tisztában vagyunk vele, hogy ezt lehet jobban is csinálni.
Éppen ezért teszünk is érte. A napi két edzés alkalmával keményen dolgozunk, hogy a meccsre minden összeálljon. Sajnos eddig ez még nem jött át a mérkőzéseken, de ennek is el fog jönni az ideje.”
Ám nem könnyű a Haladás helyzete, mivel a következő négy mérkőzésén a MOL Vidi, a Budapest Honvéd, az Újpest és a Ferencváros ellen kell pályára lépnie a bajnokságban.
„Ez a sorozat nagyon erős lesz, utána viszont lesznek olyan meccsek, amelyeket kötelező hozni. Nem kezdtük jól a szezont, viszont igazából eddig csak a bajnokság egyharmada ment el, így van időnk javítani. Ez az időszak legalább rávilágított olyan dolgokra, hogy mit nem szabad csinálni a jövőben. Amit az edző kér, meg kell csinálni, onnantól pedig a pályán kell bizonyítani. Teljesen mindegy, hogyan edzünk, ha nem jönnek az eredmények, akkor mindig van min csiszolni." Hozzátette, hogy a csapat is elvárja magától, hogy sikeres legyen.
Király szerint közösen lehet csak előrelendíteni a jelenlegi helyzetet, nem pánikolni, sopánkodni kell, hanem dolgozni, és előre tekinteni.
A szurkolók az elmúlt hónapokban többször is a klub kapuslegendája, Király Gábor ellen fordultak. Kikerülhetetlen volt a kérdés, vajon mit szól ehhez a kapus?
„Mindenki sikeres akar lenni, így
a jelenlegi helyzetben teljesen érthető a szurkolók reakciója. Sokszor voltam már hasonló szituációban, ez a 26. szezonom a pályafutásom során.
„Harminchét évvel ezelőtt tettem be ide a lábam, öt évesen kezdtem a Haladásban. Nekem ez a klub jelent mindent. A stadiontól 80 méterre a tízemeletesekben laktam, itt nőttem fel ezen a környéken. Tudom, hogy a Haladás nem szimplán focicsapat, hanem igazi szenvedély ehhez a tradicionális klubhoz tartozni.”
Király elmondta, hogy mint minden szombathelyi születésűnek, így a szurkolónak is nagyon sokat jelent a Haladás.
„Nagyon sok helyen, ha így szerepel a csapat, senki nem foglalkozik vele. Itt látni, hogy mindenki megmozdul, mert jobbat akarnak az emberek. A megoldást kell keresni. Ha nyerünk, akkor se ünnepelni kell, hanem a következő meccsre koncentrálni. Kemény szezon lesz, de ahhoz, hogy elérjük a céljainkat, mindenkinek, köztük a szurkolóknak, vezetőknek, pályamunkásoknak és a játékosoknak is egy irányba kell húzniuk”.
Tíz éve újra az élvonalban
A Szombathelyi Haladás 1919-ben alakult meg. 2008-tól újra az elsőosztály tagja. Legnagyobb sikere egy magyar bajnoki bronzérem (2008–09), valamint három Magyar Kupa ezüstérem.
A csapat 1936-ban mutatkozott be az elsőosztályban, ám a következő esztendőben már ki is esett a gárda az élvonalból. A Haladás a későbbiekben még összesen tíz alkalommal búcsúzott a pályán az első osztályból: 1941, 1942, 1960, 1972, 1979, 1990, 1992, 1994, 2000, 2002, 2004 (utóbbi évben osztályozón kiharcolta a bennmaradást a csapat, de a Lombard tulajdonosa, Bíró Péter elvitte a gárda élvonalbeli indulás jogát Pápára.)
Korábban sokan már azt sem értették, hogy miért jött vissza Magyarországra Király Gábor, most pedig azt firtatják a szurkolók, hogy talán jobb lett volna az elmúlt szezon végén lezárnia a futballkarrierjét, és akkor most nem kellene hasonló témákról beszélgetni.
„Kétéves szerződésem volt egy évvel ezelőtt, így nem volt kérdés a folytatás. Igazából már amikor hazajöttem, akkor sokszor kérdezték, hogy miért igazolok Magyarországra.
Már akkor is azt mondtam, hogy én Szombathelyre jövök. Ez teljesen más, sokan nem is értik, és nem is fogják megérteni, akik nem itt nőttek fel. 21 éves voltam, amikor a Haladástól külföldre kerültem. Azóta kint 700 mérkőzésen vagyok túl, míg a Halinál közel 200 fellépésnél járok. Itt születtem, itt van a családom, ide kötnek a barátok. Külföldön csak továbbtanultam, ott sajátítottam el azt a tudást, amelyet Szombathelyen kamatoztathatok. Bár voltak más NB I-es csapattól is megkereséseim, de a klubok vezető tisztában voltak vele, hogy itt képzelem el a pályafutásom végét. Ehhez az egyesülethez tartozom, a csapat összeállítása pedig az edző dolga. Az edzésmunkámmal és a hozzáállásommal próbálok bizonyítani,
onnantól pedig a tréner dönti el, milyen szerepet szán nekem. 42 éves vagyok már, nem leszek fiatalabb, de megteszek mindent a Haladásért. Meg kell érteni, hogy a futball csapatjáték.
A csatár sem tud gólt lőni a játékostársak nélkül, ahogy a kapus sem tudja megóvni a kapuját a védők nélkül. Soha nem egyedül nyersz, vagy veszítesz. Ez most egy ilyen szituáció, túl kell rajta lendülni. Érthető, hogy mindenki sikereket akar, de a focinak vannak árnyoldalai is. Voltam már a karrierem során mélyebb ponton is, de azon is sikerült túllépnem. Az az erős, aki ebből is tanulni tud."
A folytatásban elárulta, hogy hihetetlenül gyorsan repül az idő, már a negyedik szezonját tapossa, mióta hazajött. Hozzátette, hogy ilyen közegről máshol nem is tud, mint a szombathelyi, amelyet jól bizonyít az is, hogy a Premier League-et ugyancsak megjárt Halmosi Péterrel jelenleg is csapattársak, miközben mindkettejük édesapja is együtt játszott a Haliban.
Király Gábor még nem gondolkozik azon, hogy szögre akassza a cipőjét, de lehetőségekből már most nincsen hiány.
„Nagyon sok emberrel dogoztam együtt a pályafutásom során, számos klubnál, így sok lehetőség talál meg. Mai napig érdeklődnek külföldről, hogy érdekelne-e egy-egy lehetőség, de egyelőre aktív labdarúgó vagyok, így csak ez érdekel."
Addig védek, amíg motivációt találok benne. Ha majd befejeztem, ráérek utána gondolkozni a hogyan továbbról.
„Tavaly nyáron is volt megkeresésem Bundesliga csapattól, az Európa-bajnokság után kettőtől is, hogy játékosként igazoljak hozzájuk, de nekik is elmondtam, hogy hazajöttem, nem szeretnék már elmenni. Plusz erőt és motivációt ad, hogy a szülővárosomért dolgozhatok, azért a csapatért, amely meccsein számtalanszor voltam szurkolóként, de a közös szilveszteri koccintásokról is csak akkor maradtam le, amikor Angliában épp meccsek voltak akkor. Gyerekkorom óta a Haladás az életem, és ez már csak így is marad."
A szombathelyi látogatásunk alkalmával nem csak Király Gáborral, a csapat új vezetőedzőjével,
Horváth Ferenccel is beszélgettünk.
A tréner elsőként elmondta, a közeget nem volt nehéz megszoknia, mert az egész életét ilyen helyen töltötte, ráadásul Szombathelyen gyönyörű a stadion, ahova az ember mindig szívesen megy.
„A csapattal két hete dolgozom lassan, egyre jobban kezdem őket megismerni. Azt túlzás lenne állítani, hogy mindent tudok róluk, vagy a képességeikről, de
abban a fázisban vagyunk, hogy ismerkedünk egymással. Ebből a szempontból nagyon jól jön a válogatott szünet. Egy kicsit több idő jut arra, hogy gyakoroljunk,
megérezzék a játékosok azt, hogy milyen morálban szeretek dolgozni" – mondta a csapatról Horváth Ferenc.
Bár még csak két mérkőzésen van túl a Haladás az új trénerrel, így a rossz kezdés még az elődje, Michal Hipp keze munkája, Horváth Ferenc hallani sem akar a kiesésről.
„Nem nagyon szeretnék a kiesésről beszélni, remélem, a játékosaim sem. Szeretem a pozitív dolgokat, ezt próbálom beléjük is sulykolni. Nagyon sok idő van még, sok minden lehet még változtatni. Való igaz, hogy nem jól sikerült, úgy is mondhatjuk, hogy
katasztrofális volt a kezdés, de igazából nem az a probléma, ha az ember elesik, hanem ha nem tud felállni. Azon vagyunk, hogy minél előbb feltápászkodjunk."
Horváth Ferenc szerint a jelenlegi helyzetükben teljesen mindegy, mennyire nehéz sorozat áll előttük, a csapattól elvárja a fejlődést.
„A tavalyi első négy helyzettel játszunk, ennél csak
az lenne nehezebb, ha még a Manchester Uniteddal, vagy a Chelsea-vel is meg kellene küzdenünk. Valóban nagyon nehéz feladat,
de a mi szempontunkból most teljesen mindegy, hogy kivel játszunk. A lényeg, hogy a csapat lépkedjen előre, hogy minden meccsen érettebb, jobb játékot mutasson. Ha egy ilyen folyamat elindul, akkor előbb utóbb az eredmények is jönni fognak.”
Persze nem hagyhattuk ki a kérdést, mi van akkor, ha mégsem úgy sikerülnek a Haladásnak az előttük álló meccsek. „Dőreség lenne azt mondani, hogy fel vagyok készülve arra, mi van akkor, ha elveszítjük a következő négy mérkőzésünket. Megpróbálom mindig az adott hétre a lehető legjobban felkészíteni a csapatot, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle. De szeretnék pozitív dolgokat látni ebben a négy meccsben."
„Nagyon sok meccs van hátra, de a cél egyértelműen a bennmaradás. Elég nehéz úgy focizni, hogy a csapat hétről-hétre az utolsó helyen van. Pszichikailag ez is megterhelő, így messzire nem nézünk,
egyelőre szeretnénk elkerülni ebből a pozícióból
– árulta el a célokat Horváth.
Az edző nincs könnyű helyzetben, mivel megörökölte a játékoskeretet az elődjétől. Elmondta, hogy a kereten folyamatosan változtatni kell, mivel nem a legjobban összerakott a csapat.
„Ha egy üres papírra leírjuk pozíciók szerint a játékosokat, akkor elég nagy lyukakat találni. Például védekező középpályás Kovács Lóránton kívül egy sincsen. A csapatnak a többi labdarúgója mind kinevezett csak erre a pozícióra. Ráadásul van több ilyen poszt is. A cél az, hogy minden csapatrészben olyan játékosok játszanak, amely valóban az ő helyük, ehhez
folyamatosan kell a keretet tölteni. Nemcsak azért, hogy esetleg jobbakat hozzunk, mint akik jelenleg itt vannak, hanem nagyon sok pozícióban egyáltalán nincs konkurencia.
Az egészséges versenyhelyzet meg kell teremteni ahhoz, hogy jobb teljesítmény legyen, így mindenképpen kell játékosokat igazolni."
Horváth Ferenccel kapcsolatban kikerülhetetlen volt a kérdés – egyrészt mert nemrég jött el Balmazújvárosból, másrészt pedig azért, mert a tavalyi szezon utolsó fordulójában emlékezetes körülmények között esett ki a csapata –, hogy sikerült-e már kihevernie a sokáig emlékezetes kiesést. (A Fradi a legjobb összeállításában lépett pályára az újonc otthonában a 3-3-as meccsen, míg a már bajnok Vidi sok labdarúgóját pihentette az ugyancsak kiesés ellen menekülő DVTK ellen, a miskolci csapat 2-1-re nyert, így bennmaradt az élvonalban.)
„Fel lehet dolgozni, mert az élet megy tovább. Számomra és a játékosok számára is jönnek új kihívások. A keret nagy része, 16-18 játékos továbbra is az NB I-ben folytatja, tehát akkora törés nem történt. De ez mégis olyan történés volt, ami
valószínűleg az ember nem fog elfelejteni egy életen át. Érdekes seb, amely látszólag be tud gyógyulni, de mindig ott marad az emberben. Nagyon szerettem ott lenni,
kiváló közösséget alkottunk, maga a város is nagyon kedves emberekkel van tele. A legjobb szó, hogy nagyon őszinte történet volt az ott eltöltött időszak. Az embernek jó néha ebből a hazug világból egy olyan kis szigetre kiszakadnia, ahol az emberek őszinték és egymás szemébe tudnak nézni bármikor. Ráadásul nagyon jóindulatú emberekkel és profi játékosokkal dolgoztam Balmazújvárosban, úgyhogy meghatározó része az életemnek."
Felvetődik a kérdés, hogy a Haladásnál lehet-e hasonló közösséget építeni.
„Az a cél, hogy a játékosok meghaljanak egymásért, a szurkolókért, a klubért. Ugyanígy legyen fordítva is, a vezetők és a szurkolók pedig a csapattal szemben. Szeretném, ha az egész klub igazi nagy családot alkotna, nagyon fontos lenne. A játékosok vevők az edzéseimre, nagyon sokat dolgoznak, ha csak ebből állna a foci, akkor nem a 12. helyen állnánk. Sajnos azonban nem így van, mondhatom én, hogy minden milyen jó,
ha nem jönnek az eredmények, akkor ez az égvilágon senkit nem fog érdekelni.
A szerződésével kapcsolatban elmondta a Haladás edzője, nem akart úgy aláírni, hogy leszerződik két évre, majd később azt mondja, ezt a csapatot már nem lehetett megmenteni, majd jövőre megpróbál visszajutni az NB II-ből.
„Azt akartam, hogy őszinte együttműködés legyen. Eljövök kilenc hónapig, a maximumot adom,
és meglátjuk mire lesz elég. Biztos lehet benne mindenki, hogy annyit fogok dolgozni, amennyit csak lehet, aztán majd a klub eldönti, hogy akar-e velem tovább dolgozni. És persze ott az opció, hogy dönthetek én is hogyan továbbról. Addig viszont még nagyon sok feladat vár ránk.
Szombathelyen tehát hallani sem akarnak a kiesésről. A látottak és a hallottak alapján pedig azt kell mondanunk, jelenleg közel sem tűnik annyira kilátástalannak a Haladás helyzete, mint azt ahogy a közvélemény gondolja. Horváth Ferenc munkája, na meg a sokszor hangoztatott összefogás lehet a kulcsa, hogy a szurkolók a következő szezonban is NB I-es csapatnak szurkoljanak a vasi megyeszékhelyen. Legalábbis a stadionban, ha már a panelből nem lehet.