Michael Jordan: Bűn és mocsok, csillogás és zsenialitás

Michael Jordan azok közé a sportolók közé tartozik, akinek a nevével mindenki találkozott. A valaha volt legjobb kosárlabdázó, rengeteg NBA-rekord tulajdonosa, amerikai ikon. A páratlanul eredményes sportkarrierje után az üzleti életben is rendkívül sikeres maradt, jelenleg majdnem 2 milliárd dollárra becsülik a vagyonát, a Jordan márka pedig világszerte hódít. Mégis van olyan időszak a pályafutásában, amelyik a mai napig ködös, ez pedig az első visszavonulása és a másfél éves szünet 1993 és 1995 között. Amiben szerepet játszott édesapja meggyilkolása, valamint az, hogy állítása szerint elveszítette a szenvedélyét a kosárlabda iránt, mindezt pályafutása csúcsán. Volt azonban egy másik szenvedélye, méghozzá a szerencsejáték, amelynek több köze van ehhez a periódushoz, mint azt sokan tudják. Kártyaadósság, éjszakai élet és minden, amit azóta is köd borít.

Még az anyját is eladta volna, hogy nyerjen

Michael Jeffrey Jordanről már akkor lehetett tudni, hogy különleges játékos lesz, amikor újoncként betoppant az NBA-be. Illetve nem betoppant, hanem rárúgta az ajtót a ligára, amely akkor épp a Magic Johnson-Larry Bird kettős fémjelezte Los Angeles Lakers-Boston Celtics rivalizálásról szólt. Az ifjú MJ már pályafutása első hónapjában a Sport Illustrated magazin címlapjára került, a szurkolók beszavazták az All-Star gála kezdőcsapatába,

ahol a többi sztár végül egyáltalán nem passzolt neki, mivel féltékenyek voltak a rivaldafényre.

Ez őt nem zavarta később, 28,5 pontos átlagával bezsebelte az Év Újonca-díjat, a csapatsikerek viszont még egy jó ideig nem jöttek. Hogy mennyire egyedül volt ő akkor a Chicago Bullsban, azt jól mutatja, hogy második évében, 1986-ban a rájátszásban 63 pontot szórt minden idők egyik legjobb csapatának, az akkori Celticsnek, a Boston azonban így is 4-0-s söpréssel nyerte a párharcot. A 63 pont máig fennálló playoff-rekord.

Amikor megérkezett Scottie Pippen és Horace Grant, a csapat végre át tudta lépni saját árnyékát, 1991-ben legyőzte a keleti uralkodó Detroit Pistonst, amely addig a pontig Jordan mumusa volt. A döntőben Magic Johnson és a Lakers sem jelentett akadályt, a Bulls és Jordan is megszerezte első bajnoki címét. Ezt további kettő követte zsinórban, az NBA Jordan játszótere lett, már akkor, 30 évesen minden idők legjobbjaként aposztrofálták, közben 1992-ben a Dream Teammel olimpiát is nyert.

Megannyi ikonikus teljesítményt tett az asztalra; nem ismert kegyelmet, mindig egyetlen cél vezérelte. A győzelem.

A győzni akarás rabja volt.

Még edzésen is, ahol olykor kiosztott egy-két pofont, ha nem ment neki, és frusztrált lett. Egyszer akkorát behúzott csapattársának, a 215 centis Will Perdue-nak, hogy az utána napokig csak napszemüvegben ment ki az utcára. Máskor nekiment Steve Kerrnek és Jud Buechlernek is. Pippennel még Madonnáért is versenyzett. Amikor csapattársa az énekesnővel járt, Jordan bepróbálkozott nála, mondván, ő bizony több örömet tudna neki okozni. Madonna gyorsan lekoptatta; a ritka vereségei egyikét ekkor szenvedte el Jordan. Megállás nélkül fogadott, kártyázott, kockázott, neki mindegy volt, csak nyerjen.

Jordanék a repülőn is verték a blattot Forrás: Pinterest

Tartozás a maffiának

Az 1992-es NBA-döntőt a Chicago Bulls a Portland ellen játszotta, és az egyik idegenbeli meccs előtt a reptéren landolás után MJ elővett egy százdollárost, hogy bárki fogadhat vele arra, hogy az ő csomagja jön ki először a futószalagon. Kilencen állták a tétet, majd mindenki megrökönyödésére Jordan poggyásza tényleg elsőként érkezett meg, ő pedig szépen begyűjtötte a pénzt. Az csak sokkal később derült ki, hogy

lefizette a csomaghordókat, hogy tegyék előre az övét.

Aztán egy évvel később a nagy rivális Knicks elleni keleti főcsoportdöntő egyik New York-i mérkőzése előtt Jordannek kaszinózni támadt kedve, bérelt egy limuzint és elrobogott Atlantic Citybe, ahol 5000 dollárt bukott és hajnali ötre ért vissza a szállodába. Mindezt meccsnap előtt. Persze ez sem akadályozta meg abban, hogy a Chicagóval ismét bejusson a nagydöntőbe, ahol a Phoenix Suns várt rá. Napokkal az első találkozó előtt azonban megjelent egy könyv, amelyet az akkor 38 éves Richard Esquinas írt Michael és én: a mi játékfüggőségünk címmel.

Jordan imádott golfozni, pláne pénzben Forrás: RightCasion

Ebben a szerző azzal vádolta meg Jordant, hogy különböző, egymás ellen játszott golfmeccseken 1,2 millió dollárt nyert a kosarastól, aki azonban ezt nem volt hajlandó kifizetni. Végül megállapodtak 300 000 dollárban, amiből MJ 200 000-t ki is csengetett. És még Esquinas volt a kevésbé „veszélyes arc” Jordan hitelezői közül.

Az NBA ekkorra már tudott arról, hogy a maffia egyik lótifutijának, Eddie Dow-nak a holtteste mellől előkerült összesen 108 000 dollárnyi csekk, amelyeket Michael Jordan állított ki.

Sőt, minden idők legjobbjának egyszer a hírhedt kokaindíler, Slim Bouler tárgyalásán is meg kellett jelennie, akit akkor éppen pénzmosás gyanúja miatt varrtak be, mert hirtelen keletkezett egy 57 000 dolláros többlet a bankszámláján. Erről aztán kiderült, és Jordan is eskü alatt vallotta, hogy az a pénz tőle van, ennyivel lógott Boulernek néhány elvesztett póker- és golfjátszma után.

Szóval 1993 nyarán ott tartunk, hogy az NBA számára (amely egyszer már titokban vizsgálta Jordant, hogy fogad-e NBA-meccsekre) rettenetesen kínossá váltak a liga arcának kétes ügyei, többek között az, hogy

közismert bűnözőkkel mulat, ráadásul óriási tartozásokba veri magát.

A kizökkenthetetlen legenda közben a Phoenixet is elintézte, megszerezve saját maga és a Bulls zsinórban harmadik bajnoki címét.

Megölik az öreg Jordant

Bő egy hónappal később aztán szörnyű tragédia érte Michael Jordant. Július 23-án édesapja Észak-Karolina egyik autópályájának pihenőjében félreállt aludni egyet. A kocsit meglátta két fiatal srác, Daniel Green és Larry Demery, akiknek megteszett a vadiúj Lexus és szerették volna eltulajdonítani a UNC0023-as rendszámú (Jordan a UNC, azaz az Észak-Karolina Egyetemre járt és már ott is 23-asban játszott) járgányt.

Daniel Green (elöl középen) és Larry Demery (sapkában), James Jordan gyilkosai Forrás: Charlotte Observer

Állítólag nem akarták megölni James Jordant,

de Green bepánikolt és lelőtte.

Legalábbis Demery ezt vallotta. A holttestet betették a kocsiba és egy állammal arrébb, Dél-Karolinában egy mocsárba dobták. A rendőrség hamar elfogta őket, majd egy viszonylag hosszú tárgyalás után életfogytiglant kaptak. Évekkel később aztán kiderült, hogy a bíróság rengeteg hibát követett el az ügy felderítésénél. A labor- és vérvizsgálat fals eredményeket hozott, ráadásul Green végig azt állította, hogy ő ott sem volt, amikor James Jordant lelőtték. Arra a kérdésre, hogy akkor vajon Demery miért mártotta be, azt válaszolta:

mi csak bábuk vagyunk egy játékban.

Rengeteg a tisztázatlan kérdés az ügyben, amelyet új bizonyítékok miatt nemrég ismét elővettek, és decemberben újra meghallgatják Greent. 25 és fél év után.

Jordant rettenetesen megrázták a történtek. Édesapja volt a legjobb barátja és a mentora is. Miatta kezdett el sportolni, habár James baseballjátékost szeretett volna faragni a kis Mike-ból, mivel neki az volt a kedvence. MJ összetört, ráadásul ott volt az NBA nyomása is. Állítólag fű alatt többször is találkozott David Sternnel, a liga elnökével, aki semmiképp sem szerette volna nyilvánosan pellengérre állítani a liga arcát. Még egy évtized sem telt el Pete Rose, minden idők legjobb baseballosának hatalmas botránya óta, akit örökre eltiltottak a sporttól, amikor kiderült, hogy meccsekre fogadott. Csakhogy egyrészt Jordan nem tett ilyet (talán pont Rose történetéből tanulva), másrészt addigra túlnőtt mindenkin, magán a kosárlabdán is.

Az NBA belőle élt, de hasonló volt a helyzet a Nike-val és a McDonald's-cal is. Sternt azonban kemény fából faragták, és a pletykák szerint rábeszélte Jordant a szünetre.

Hadd simuljanak el a dolgok maguktól, és amint ez megtörténik, Jordan visszatérhet.

A legversengőbb emberben kialszik a tűz

Néhány héttel az 1993-94-es idény rajtja előtt jött a derült égből a villámcsapás. Michael Jordan és stábja összehívott egy sajtótájékoztatót október 6-ra, ahol bejelentette visszavonulását. 30 évesen, pályája csúcsán, zsinórban három bajnoki cím után.

Jordan bejelenti a visszavonulását. Háttérben David Stern. A komisszárnak nincs benne a munkaköri leírásában, hogy megjelenjen az ilyen sajtótájékoztatókon Forrás: The Lead Sports

Tette mindezt faarccal, könnyek nélkül, vérprofin. Állítása szerint elvesztette a motivációját, mert mindent megnyert, amit csak lehetett, kialudt a benne lévő tűz. Egy olyan extra versenyszellemmel megáldott embernél, mint ő, ez nem igazán hihető. A kiskaput viszont nyitva hagyta, amikor sejtelmesen megjegyezte, hogy lehet, egyszer még visszatér. Ráadásul csúnyán el is szólta magát, amikor megkérdezték tőle, hogy hiányozni fog-e neki a kosárlabda és a bajnokság.

Bármi megtörténhet. Ha úgy érzem, hogy visszajönnék, és ha a Bulls is számítana rám, és David Stern is megengedi, visszatérek.

A bibi csak az, semmilyen szabály nem írja elő, hogy a mindenkori komisszár engedélye kellene ahhoz, hogy valaki visszatérhessen azok után, hogy egyszer már saját döntése miatt abbahagyta.. Nem is bírta sokáig sport nélkül, 1994 februárjában ugyanis aláírt a Chicago White Sox harmadosztályú farmcsapatához, a Birmingham Baronhoz. Később elmondta, hogy édesapja vágyát szerette volna valóra váltani azzal, hogy baseballjátékos lett belőle, még akkor is, ha ezt ő már nem élhette meg. Az hamar világossá vált, hogy ez nem az ő sportja, rettenetes átlaggal ütött, mindössze három hazafutást szerzett, bő egy évvel később, 1995 márciusában pedig letette az ütőt.

Istenként távozott, istenként tért vissza

Néhány nappal később már a Bullsszal edzett együtt, március 18-án pedig kiadott egy meglehetősen szűkszavú sajtóközleményt: "Visszatértem". Másnap pályára is lépett az Indiana Pacers ellen, a mérkőzés megdöntött minden addigi nézettségi rekordot. 19 pontot dobott, és ez csak a kezdet volt. Negyedik meccsén az Atlanta ellen győztes kosarat szerzett, az ötödiket kedvenc ellenfele, a New York Knicks legendás pályáján, a Madison Square Gardenben 55-öt szórt. 17 meccset játszott az alapszakasz hátralevő részében, ezekből a Bulls 13-at megnyert. De a rájátszás második körében jött a két szupertehetség, Shaquille O'Neal és Penny Hardaway vezette Orlando Magic, amely megálljt parancsolt a Bullsnak.

Ez az egyetlen rájátszás-széria, amelyet Jordan elveszített 1990 után.

A következő szezonra viszont összeállt a csapat, amely megfutotta a valaha volt legjobb alapszakaszt (72 győzelem, 10 vereség, ezt döntötte meg a Golden State 2016-ban 73-9-cel), majd a negyedik bajnoki cím megszerzése sem okozott gondot. Ahogy aztán az ötödik és a hatodik sem, összejött az újabb triplázás. 1998-ban, minden idők egyik legikonikusabb dobása és a hatodik döntő MVP-cím elnyerése után pedig ismét visszavonult. Igaz, hivatalosan csak 1999 elején jelentette be, amikor bérvita miatt csúszott az NBA szezonrajt. 35 évesen sokkal racionálisabb volt ez a döntése, ráadásul a balhék is befejeződtek.

2001-ben aztán megint unatkozott, addigra tulajdonrészt szerzett a Washington Wizardsnál, majd vissza is tért a csapat színeiben (hát persze, 30 évesen kihalt belőle a versenyszellem), lehúzott két, nem túl dicsőséges idényt, majd 2003-ban végleg elköszönt a sporttól. Legalábbis játékosként. A Wizards helyett a Charlotte Hornets tulajdonosa lett, és bár csapatvezetőként messze nem olyan kiváló mint játékosként,

a Jordan Brand elképesztő ütemben hasít és töretlen felszálló ágban van.

Erre a legjobb példa, hogy a Paris St. Germain focicsapatának is ő lett a hivatalos beszállítója.

A hagyaték bemocskolhatatlan

Az idők végezetéig lehet vitatkozni azon, mi is Jordan legnagyobb öröksége. A hat bajnoki és megannyi pontkirályi cím, a '90-esek évek teljes dominanciája, rengeteg rekord, a kosárlabda világsporttá tétele, a Jordan Brand, ezek mind hozzá köthetők. De az is, hogy

az utána következő korszakos játékosok, mint például Kobe Bryant, vagy LeBron James is őt "üldözik".

A példakép, a legenda, akinek sportolói pályafutása szinte tökéletes és utolérhetetlen. Kosaras generációk nőttek fel és fognak is felnőni úgy, hogy Jordan inspirálta őket, és a '90-es évek meghatározó szlogenjét hajtogatták: „I want to be like Mike!”. Azaz: „Olyan akarok lenni, mint Mike!” Ez kiváló motiváció, csak ne a pályán kívüli életre értsék. Mert az bizony ködös.