„A bejelentéssel, remélem, sikerült kihúzni a kígyó méregfogát. Gondolok itt elsősorban azokra, akik méltánytalanul támadtak az utóbbi időben, és ezzel rossz hangulatot keltettek a klub körül. Azzal, hogy eldőlt, az idei utolsó bajnoki után átadom a helyem, talán megnyugszanak a kedélyek, mindenkiről lekerül a nyomás.
Négy és fél évig egy Bundesliga-csapatot irányítani nem olyan könnyű, mint a kertben füvet nyírni, egy jót focizni, majd egy laza fröccsöt meginni” – mondta Dárdai.
A Hertha csapatát még öt meccsen át irányító Dárdai elárulta, megkönnyebbült a döntés után. Mint mondta, játékosként is félt a visszavonulástól, de végül örült, hogy másnap már nem kell edzésre mennie, most pedig ugyanezt érzi.
„Ha furán is hangzik,
nem bánom, hogy a következő felkészülésnek már nem velem vág neki a Hertha. Nem szoktam panaszkodni, de az előző nyáron, amikor elkezdtük a munkát, éreztem, hogy valami nem stimmel. Drága feleségem, Móni októberben rá is kérdezett: mi van velem? Az van, hogy elfáradtam.
Dárdai szerint nem múlt el nyomtalanul az elmúlt négy és fél éve, ugyanis a kilátástalan helyzetből európai kupacsapatot, stabil alakulatot raktak össze Berlinben.
„Bárki is legyen az utódom, olyan alapot kap, amire nyugodtan építhet. 2015 februárjában nem ez volt a helyzet. Jóformán a nulláról indulva messzire jutottunk. Kétszer a nemzetközi porondra is kiléptünk, miközben annyi fiatalt építettünk be a csapatba, amennyit Németországban nem szokás. Arról nem szólva, hogy a legtöbbjük német, sőt, saját nevelés.”
Dárdai Pál egy év pihenőt írt elő magának, a jövőjét pedig egyelőre a Hertha utánpótlásában képzeli el.
„Már októberben megbeszéltük Mónival, ha egyszer lezárul ez a fejezet, jó ideig a családra koncentrálok. Ez nem zárja ki, hogy közben képezzem magam, ha lesz rá lehetőségem, egy-két hétre elmegyek tanulmányútra nevesebb klubokhoz. Ha pedig letelt az egy év, visszatérhetek a Herthához utánpótlásedzőnek.”