Az a lényeg, hogy a meccsekre lelkiismeretesen felkészüljünk. Este közvetítek, most nem megyek veled ebédelni, de este találkozunk a Ginzán. Gyere oda, tudok egy jó helyet."
Ezekkel a szavakkal köszönt el a telefonban Knézy Jenő, majd visszatért a műanyag csiptetős mappájához, a színes filceihez, a kockás papírjához. A 2002-es már a hetedik világbajnoksága volt, de még mindig úgy állt hozzá, mintha az első lenne.
Este a Ginzán viszont már nem kellettek a színes cerurák. Tudta, hol adják a legjobb, rántottába sütött nyers halfarkat, tudta, hol a legjobb a bor.
Mindent tudott. Nemcsak a világ futballjából, nemcsak a sportról, hanem az életről is.
Szerette a fiatalokat, szívesen mutatott nekik utat, ha kértük, oktatott bennünket, ha nem, akkor csendben maradt. Ilyenkor vett elő egy könyvet és olvasta végig a Tokió-Oszaka repülőutat.
Nagyot kiáltott Sizuokában, amikor a brazil Ronadinho zseniális (szerintem lecsúszott) lövése beakadt az angol Seaman kapujának felső sarkába.
Kacsintott, de nem szólt semmit, tudta, hogy iszonyatosan mérges vagyok, mert - a magyarok távollétében - az angoloknak szurkoltam. Nevetve hívott Szapporóból, hogy merre járok, mert ő már megtalálta a város legjobb helyét, ott vár minket, menjünk.
És mesélt, az élményeiről, a közvetítéseiről, a gyerekeiről, a fiáról, az olimpiákról, mi meg ültünk és tátott szájjal hallgattuk, miközben le sem esett, mekkora mázlisták vagyunk, hogy ott lehetünk. Vele.
A brazil-német vb-döntőre nagyon készült, órákkal a kezdés előtt ott ült a jokohamai sajtóközpontban, nem lethetett őt megelőzni. Nagyon szerette Oliver Kahnt, nagyra tartotta a kapust és a német válogatott produkcióját.
Talán őt is váratlanul érte Kahn drámája a döntőben, mert az addig parádésan védő és a torna legjobb játékosának választott játékos alaposan elrontotta a döntőt.
Mikor vége lett az egésznek és letette a fejhallgatót, ott álltunk körben, a Telesport fiataljai, Faragó Richard, Egri Viktor, Matúz Krisztián és az egyetlen rádiós, jómagam. Jenő nagyot fújt, azt mondta, ez is megvolt srácok.
Megbeszéltük, hogy 2004-ben a portugáliai Európa-bajnokságon újra találkozunk, megvitattuk, hogy a brazilok legújabb aranygenerációja hány vb-t nyerhet még egymás után.
Nem gondoltuk volna, hogy 2019-ben azt írom le, hogy a Selecao azóta sem nyert egyet sem.
És azt sem gondoltuk volna, hogy Knézy Jenő a 2004-es Európa-bajnokságon már nem lehetett ott. Minden idők legfelkészültebb magyar sportriportere 2003. június 17-én halt meg.