„Amikor szeptemberben vonatra szálltunk, és kilenc órát zötyögtünk a sáros, már-már havas Szibéria tetején, nem hittem el, hogy mindez velem megtörténik.
Olyan vasúti kocsit te nem láttál, ebben biztos vagyok. Talán a régi fekete vonatok, a munkásszerelvények lehettek ilyenek, bent fapad, meg egy kályha, amivel fűtöttek.
Az amerikai játékosunk kisebb depresszióba esett, amikor ezt meglátta. Kilenc órával később megérkeztünk egy Isten háta mögötti, szibériai faluba, ahol a sportágat és a csapatot népszerűsítő edzést tartottunk. Nem bírtam ki, megkérdeztem, valaki tényleg komolyan gondolja, hogy ebből a faluból bárki is eljön majd Novij Urengojba meccset nézni, csak azért, mert mi most itt vagyunk? Kiderült, hogy tényleg eljönnek, mert ezen a vidéken nekik semmi más szórakozási lehetőségük nincsen, csak az, hogy nekünk szurkoljanak.
Ezen gondolkodóba estem, és nem firtattam tovább, hogy miért kell ebben a faluban ütögetnünk azon a délutánon."
Ezt Pádár Krisztián, a Fakel Novij Urengoj 23 éves magyar játékosa mesélte el nekem egy szuszra. Ekkor az újságíró is megáll egy pillanatra, mert Novij Urengoj még orosz szemmel is a világ vége, de én pár nap múlva elrepülök innen, véget ér a küldetés.
De azok az emberek, akik az év minden napján Jamalo-Nyenyecföldön élnek, nem repülnek sehova.
Legfeljebb reggelente felszállnak egy-egy hatalmas piros gyűjtőbuszra, amely a helyi (és országos) ipar egyik ékkövébe, a Gazprom gyárába viszi őket. Műszakváltáskor meg haza. Ez így megy minden nap. Itt valóban ünnep a meccs, ha a csapat „hazatér."
Nem véletlenül használtam az idézőjelet, mert a Fakel Novij Urengoy férfi röplabdacsapatának voltaképpen nincs hazája. Az orosz liga egyetlen olyan együttese ez, amely csak meccsekre jár a hazai pályára.
Ezt úgy kell érteni, hogy a csapat főhadiszállása Moszkvában van.
Onnan repülnek a szélrózsa minden irányába.
„Igen, ezt lehetetlen megszokni; amikor aláírtam a szerződésemet, az ügynököm kétszer figyelmeztetett, hogy ez itt extra nehézség, gondoljam át, vállalom-e. Vállaltam, nem bántam meg semmit, de kis túlzással többet vagyunk a levegőben, mint a földön" – válaszolta erre Pádár. „Elég csak a múlt hetet említenem.
Belgorodban játszottunk, oda pénteken utaztunk el. Szombaton meccs, majd hajnalban vissza Moszkvába. A vasárnap ott telt, hétfőn repültünk át Novij Urengojba. Itt szerda és szombat a két meccsnap, vasárnap megyünk újra Moszkvába, majd hétfőn a következő BL-meccsre, Ljubljanába. Szerdán játszunk ott, majd csütörtökön utazunk vissza az orosz fővárosba. A következő bajnokink megint idegenben, Ufában lesz.
A verkli így forog, ezt nehéz megszokni. Ráadásul mi nem magángépekkel megyünk, mint egyes, valóban gazdag csapatok, hanem az Aeroflot, vagy az S7 társaság járataival. Ezeken pedig semmi kedvezmény, ugyanúgy a turistaosztályon szorongunk, mint akárki más.
A csapattársaim a reptereken versenyt futnak a becsekkoláskor, hogy helyet szerezzenek a vészkijárathoz, én már leszoktam erről.
Mindezt nem panaszkodásképpen mesélem el, amikor ide szerződtem, tudtam, hogy ez lesz. De amikor Kemerovóban, vagy Krasznojarszkban lépünk fel, hát... Akkor azért elgondolkodom, mekkora ország ez valójában."
Most azonban nem Krasznojarszkban, nem Ufában, és nem is Nyizsnyevatrovszkban vagyunk, hanem Novij Urengojban, ide jött Bajnokok Ligája-meccsre a szintén orosz Kuzbassz Kemerovo. Az a csapat, amely a BL első körében 3-0-ra lemosta Pádárékat hazai pályán. Akkor éjszaka repült az Urengoj Kemerovóba. „Kis túlzással azt sem tudtuk, hogy hol vagyunk, megérkeztünk, kóvályogtunk az edzésen. Aludni már nem lehetett, így mentünk bele a meccsbe" – emlékezett vissza a decemberi összecsapásra a magyar játékos.
Másfél órával a kezdés előtt tesz ki az Uber gépkocsivezetője az urengoji csarnoknál. Az impozáns épület második emeletén van a pálya, Szergej, a helyi sajtócézár pedig laza mozdulattal két akkreditációt is a kezembe nyom. Az egyik a Bajnokok Ligájára szól, a másik a szombati orosz bajnoki rangadóra, amikor a Dinamo Moszkva érkezik majd Novij Urengojba. A házigazdák komolyan vették, hogy erre a BL-meccsre külföldi újságíró is érkezett, letettek hát egy asztalt az oldalvonal mellé, parádés kilátások.
A meccset alig több mint másfél óra alatt 3-0-ra nyerte meg a Fakel, ezzel csoportelsőként jutott be a legjobb nyolc közé. A lelátó szépen megtelt, 2500 ember szurkolt.
Mint később megtudtam, valóban voltak olyanok, akik a mérkőzés után az éjszakai vonattal indultak neki a végtelen havas hómezőknek, hogy reggelre hazaérjenek.
Azt is láttam, hogy a 23 éves magyar játékos abszolút sztár lett a Fakel együttesében. Átlóként játszva rengetegszer kergette őrületbe a kemerovói medvéket, nyitásai (egyetlen kivétellel) életveszélyesek voltak, én meg pont videóra tudtam venni azt a pillanatot, amikor ászt szervált. „Mi vagyunk az orosz liga egyik legjobban nyitó csapata, ez a fő fegyverünk. Ha ezzel tudunk élni, miénk a meccs, ha nem, akkor megvernek minket. Most nagyon boldogok vagyunk, hogy mindez sikerült, a csoportelsőség azért is nagy dolog, mert a sorsoláskor a negyedik kalapból húztak be bennünket, ehhez képest mi vagyunk az elsők.
Lehetne örülni, csak épp a csapat vezetősége most úgy határozott, hogy a koronavírus miatt mindenki maradjon a hotelben. Csak a hivatalos eseményekre mehetünk el, máshova nem."
Erről a szállodáról érdemes egy bekezdést írni, mert a semmi közepére rittyentettek egy elegáns hotelt, neve is van, Jamburg. Négycsillagos (lehetne éppen öt is), de vendégek csak akkor fordulnak meg erre, ha a Fakel csapata éppen hazai meccset játszik. „Vicces volt ez is, mert a szezon kezdetén nem itt, hanem egy rosszabb minőségű hotelben laktunk a városban. Aztán, ahogy jönni kezdtek az eredmények, ahogy az élmezőnybe kerültünk, hirtelen átraktak bennünket ide" – mesélte nevetve Pádár, miközben beültünk a szálló könyvtárszobájába.
A falon a gáznagyfőnök képe szemezett velünk, errefelé minden a földgáz körül forog, a Gazprom az orosz ipar egyik ékköve, amely rengeteget költ a sportra (mást ne mondjunk, az UEFA Bajnokok Ligája egyik főszponzora), de a Fakel Novej Urengoj nem a legédesebb gyermeke.
„Sokan azt hiszik, hogy ez itt a tejjel-mézzel folyó Kánaán, de az orosz bajnokságban több Gazprom-csapat van. A Szentpétervár, vagy a Kazany költségvetése jóval magasabb a miénknél, mi vagyunk a legkisebb gyerek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz sorunk van. De amikor a Kazanyt oda-vissza megvertük 3-0-ra, akkor azért éreztem némi szakmai elégtételt."
A vicces hotel előtt a Fakel Novij Urengoj elnökébe botlom. Ő szólít le engem, itt idegen aligha kószál nem sokkal éjfél előtt. Pár szót váltunk csak, Nyikolaj remekül beszél angolul, amely nagyszerű dolog egy olyan vidéken, ahol a telefon Google-fordítója az egyik legjobb barát.
Nyikolaj agyba-főbe dicséri Pádárt, akit a Kemerovo elleni BL-meccs után az MVP-nek, vagyis a legértékesebb játékosnak is megválasztottak. „Remek srác, nagyszerű sportoló" – így az elnök, aki arra is büszke, hogy már nemzetközivé lett a világ – ez alatt azt érti, hogy egy magyar újságíró eljött ide, hogy megnézze a Fakel Novij Urengojt.
Ráadásul még itt is marad(ok), mert szombaton jön a Dinamo Moszkva elleni nagy rangadó az orosz bajnokságban.
Az Uberből hazafelé látom, milyen csoda megvilágított jégszobrokat rittyentettek a város lakótelepi házai közé.
Novij Urengoj amúgy is egy véget nem érő lakótelep érzését kelti az utazóban. Családi házakat nem látni, miként nagy nevezetességeket sem – az 1978-ban alapított településen normális, hogy nincsenek műemlékek. Az éjszakai busz mellettem suhan el a jéggé fagyott úton, az emberek pedig még mindig azon hüledeznek, hogy mi történt az időjárással: 2020. február 12-én délben mínusz 7 fokig emelkedett a higanyszál.
Normális esetben most itt mínusz 30-35 foknak kellene lennie.
„Nem szoktam azon gondolkodni, hogy sztár vagyok-e, jobban szeretem a csendet és a nyugalmat magam körül" – válaszolt némi hezitálás után Pádár arra a kérdésre, hogy hogyan helyezné el magát a sportág világtérképén.
Tudom, hogy odahaza sokan sok mindent mondanak rólam, de ezt is megtanultam a helyén kezelni, miként azt is, hogy Koreában arcot takaró maszkban kellett kimenni az utcára, annyira népszerűek voltunk. Az ottani szurkolók szeretete egy idő után terhessé kezdett válni, ezért kellett elbújni. Az igazság persze valahol félúton van, miközben tudom, hogy a röplabda Magyarországon messze nem a legnépszerűbb sportág.
Igaz, a férfiválogatottnak sincs sok eredménye, ez sem segít. Tisztában vagyok azzal, hogyha ezt a produkciót kosárlabdában, vagy kézilabdában tenném le az asztalra, mindjárt más lenne a kép. De én röplabdázom, ezt szeretem, ez az életem."
Pádár Krisztián azért figyel arra is, hogy ne tűnjön el teljesen a magyar szurkolók szeme elől. 2020. február 19-én, szerdán a Fakel Novij Urengoj a szlovén fővárosban, Ljubljanában játssza az utolsó forduló meccsét a Bajnokok Ligájában.
A magyar sportoló bérelt egy buszt, amellyel mindazokat a helyszínre utaztatja, akik kíváncsiak rá.
Ebben a szezonban, ennyire közel Magyarországhoz biztosan nem játszok, arra gondoltam, akit érdekel, jöjjön el Ljubljanába, ezért hirdettem meg ezt az utat a Facebookon.
A busz 40 személyes, van még benne pár hely, szóval, aki akar, jöjjön és nézzen meg bennünket. Tízezer forint a túra, amelyet azoktól kérek, akik eljönnek a szlovén városba szurkolni. A kirándulás ennél picit többe kerül, de a különbözetet kifizetem én, miként a meccsbelépőket is."
Persze, ha minden jól megy, és a Fakel Pádárral a soraiban megőrzi most mutatott BL-formáját, az sem elképzelhetetlen, hogy a májusi Bajnokok Ligája-döntőjében, Berlinben is láthatjuk a magyart. De ez már egy másik történet.
A Pádár Krisztiánnal Novij Urengojban készült interjúnkat hamarosan olvashatják az Origón.
Novij Urengoj, Oroszország, 2020. február 12.