VfL Wolfsburg's new coach Felix Magath addresses a press conference in the northern German city of Wolfsburg on March 18, 2011. Magath was fired two day eariler from Bundesliga side Schalke 04. AFP PHOTO / CAROLINE SEIDEL GERMANY OUT (Photo by CAROLINE SEIDEL / DPA / AFP)
Vágólapra másolva!
Játékosként Európa-bajnok volt, világbajnoki ezüstérmes, háromszoros Bundesliga-aranyérmes, BEK- és KEK-győztes. Mégis manapság inkább edzőként elért sikerei és kegyetlen munkamódszere miatt emlegetjük. Illetve, egy ideje nem is tudjuk, mi van vele.
Úgy tűnik, hogy Felix Magath sportpályafutása véget ért. De mivel még ő sem vonta meg a mérlegét, így nem lehet kijelenteni egyértelműen, hogy hol volt a csúcspontja. Focistaként háromszoros Bundesliga-bajnok volt a jelenleg másodosztályú Hamburg csapatával. A kikötőváros csapata vele élte aranykorát. Az 1977-es KEK- és az 1983-as BEK-döntőben is gólt szerzett. Ráadásul az utóbbi, Juventus elleni találkozónak az egyetlen gólját lőtte.
Három német csapat tudta csak elhódítani a legrangosabb európai klubtrófeát, ezek egyike az általa irányított Hamburger SV.
És szó szerint irányította csapatát, ugyanis ebben a kulcspozícióban szerepelt. Zseniálisan.
Tagja volt az 1980-ban Európa-bajnoki címet és az 1982-ben és 1986-ban világbajnoki ezüstérmet szerző német válogatottnak.
Óriási balszerencséje, hogy nem egy kicsit korábbra, vagy kicsit későbbre datálódik pályafutása. Mert az 1974-ben és az 1990-ben is világbajnokságot nyert Nationalelf tagjai bevonultak a halhatatlanok közé. Magath a kettő között szerepelve, az előbb említett fantasztikus eredményekkel nem biztos.
A nyolcvanas évek NSZK válogatottja nem tartozott az olyan népszerű együttesek közé, mint a két vb-aranyat kovácsoló. Így a Magath-korszak sztárjai sem emelkedtek olyan magasságokba, mint kicsit korábban Beckenbauerék vagy kicsit később Matthäusék. Pedig ő mindkettejükkel szerepelt együtt, és az 1977-től 1986-ig tartó válogatott pályafutása során többek mellett még olyan német sztárokkal harcolt a világversenyeken, mint Schumacher, Breitner, Rummenigge, Hrubesch, Schuster, Littbarski, Brehme, vagy Völler. Persze ezt a felsorolást úgy is megtehetjük, hogy az előbb említett sztároknak lehetőségük volt Magathtal együtt szerepelni világversenyen.
Ha csak az eredményeit nézzük a világ legsikeresebb játékosai közé tartozott. Ha a tudását, akkor is. Mégis,
a 21. század embere, futballszurkolója inkább a kegyetlen edzőre emlékezik, ha Felix Magath neve szóba kerül.
Pedig nem indult jól edzői pályafutása. 43 évesen ugyan egykori csapatát, a Hamburgot a kiesőhelyről egészen az 5. helyig vezette, de sokáig mégsem irányíthatta. Nem volt egy simulékony fickó, ezért fiatal trénerként nem sokáig maradhatott egy helyen.
Eleinte tűzoltóként" számítottak rá, vagyis ha valahol égett a ház, akkor őt hívták gyors segítség reményében. Ezeket a feladatokat tökéletesen meg is oldotta. Ezt 6-7 évig csinálta, majd 50 évesen először ért el komoly sikert, a Stuttgart csapatával a Bajnokok Ligájában a nyolcaddöntőig jutott.
Ekkor látott benne fantáziát a Bayern München és elcsábította őt. Nehéz megmondani, hogy a mindig pengés játékosokból álló, látványos játékot produkáló rekordbajnoknak miért pont az ő kegyetlen, erőre építő stílusára volt szüksége, de nem volt sikertelen a bajor gárdával.
Akkorra már legendák keringtek edzésmódszeréről.
Hamburgban például a felkészülési időszakban „végtelen futást" rendelt el játékosainak a tengerparti homokban, „írány az ég alja" jelszóval.
A focisták mögött ment a klub mikrobusza és az erejükkel teljesen elkészült játékosokat az szedte össze. De az edzőközpontban is többet látták a súlyzókat a focisták, mint a labdát és a kapukat. A felkészülési időszak nála közelített a középkorból ismert inkvizíciós módszerekhez. Aki azt túlélte, annak a bajnokság már könnyed szórakozás volt.
Ekkor nyilatkozta róla egy játékosa:
Lehet, hogy Magath a Titanicot nem tudta volna megmenteni, de ha a túlélők az ő edzésére jártak volna, akkor biztosan partra úsznak.
Egy későbbi játékosa, a frankfurti
Bachirou Salou pedig Európa utolsó élő diktátorának nevezte.
Az biztos, hogy a Magath-fiúknak erőnléti gondjaik soha nem voltak. Ám az edző nem az árnyékban bort iszogatva prédikált vizet, hanem az edzőközpontokban gyakran ő futott elől, közel ötvenévesen is. Ez elég komoly üzenet egy huszonéves profinak. Persze amit meg lehetett tenni Hamburgban, Nürnbergben, Brémában, Frankfurtban és Stuttgartban, azt nem volt könnyű Münchenben. Mert akkor a vezérkarban a Beckenbauer-Rummenigge-Hoeness szentháromság alkotott, a pályán meg Kahn-Lucio-Ballack-Schweinsteiger- Scholl gerinc.
Magath mégsem fogta vissza magát. 2005-ben a Német Kupa második fordulójában a Bayern minősíthetetlen produkciót nyújtott egészen a hajráig az Erzgebirge Aue otthonában. Ballack góljával csak ekkor tudta megszerezni a továbbjutást érő gólt. Amikor hajnali fél négykor Münchenben a buszról lekecmergő hullafáradt játékosok indultak volna haza, Magath szót kért.
Fiúk! Úgy volt, hogy ma játszunk egy 90 perces mérkőzést Aueban, de ti ebből 80 percet elblicceltetek. Úgyhogy most ezt a 80 percet bepótoljuk
- majd 80 perces edzést vezényelt az elcsigázott szupersztároknak hajnalban. Ennek végén, már pirkadatkor közölte velük, hogy természetesen a délelőtti edzésen is mindenkit időben vár.
Két teljes szezont töltött a Bayernnél, mindkettő végén bajnokságot és Német Kupát nyert a csapattal.
Ezt a dupla-duplát előtte senki nem tudta produkálni a német fociban. A Bajnokok Ligájában azonban nem alkotott maradandót a München, bár az akkori nemzetközi erőviszonyok ismeretében reális eredményt hozott. Ám a mutatott játék nem elégítette ki a kényes ízlésű müncheni közönséget.
2007. január 30-án olyan dolog történt Münchenben, amely azóta sem: egy mérkőzésen nem volt telt ház az Allianz Arenában.
Mindössze hatvanezren mentek ki a meccsre. Ez a Bochum elleni mérkőzés Magath állásába került. Úgy tűnt, hogy ezzel túl is jutott edzői pályafutása csúcsán. Ő azonban másként gondolta. Az igazi nagy mutatvány edzőként ekkor következett. A futottak még szintű focistákból álló Wolfsburgot bajnoki címhez segíteni igazán földöntúli teljesítmény volt.
„Futottak még, futottak még, futottak még" és megnyerték a 2008-2009-es Bundesligát. Benaglioval, Madlunggal, Hasebeval, Josuéval, Gentnerrel, Misimoviccal, Grafite-vel, Dzekóval. Utóbbit kivéve mind közepes szintű futballista volt. Ők így együtt biztos, hogy a dobogó közelébe sem jutottak volna Magath nélkül. A siker záloga az volt, hogy első közös évükben tartott egy kis ámokfutással fűszerezett tisztogatást.
A 2007-2008-as bajnokság 34 fordulójában 29 játékost küldött pályára.
De az állandóan változó összetételben is elérte az ötödik helyet, amellyel indulhatott az akkor utoljára UEFA Kupa néven futó (ma Európa-liga nevű) sorozatban. Azt se feledjük el, hogy a mindenütt alkalmazott rotáció pozitív hozadékaként olyan későbbi sztárokat fedezett fel, mint Salihamidzic, Kurányi, Lahm, Gomez, Holtby, Matip.
A korbácsos edző, a fantasztikus játékosmúlt és az addigi edzői sikerei ellenére Felix Magath Wolfsburgban lett igazi celeb.
Minden mozdulatát, mondatát újságírók hada leste. És minden sületlenségére vevők voltak. Egyszer például Magath személyesen állt a konyhapulthoz, hogy halat süssön játékosainak a tévéstábok lelkes érdeklődése közepette.
Legendássá vált az első wolfsburgi edzésén egy papagáj tollazatára emlékeztető hajjal megjelenő Daniel Ljubojával való megismerkedése is. Döbbenten kérdezte a szerbet: te tényleg ilyen frizurával akarsz nálam szerepelni? A délszláv fiú nyeglén közölte mesterével, hogy nincs leírva a szerződésében, hogy milyen színű és formájú hajjal kell rendelkeznie. Magath nyelt egyet, majd az edzés végén közölte vele, hogy mivel nem tartja megfelelőnek az erőnlétét, még két órát dolgozna vele.
Az éjszaka holtfáradtan hazazuhanó fiú másnap reggel olyan rövidre nyírt barna hajjal jelent meg a következő tréningen, hogy arra még a szerb hadseregben is elégedetten csettintettek volna. Magath pedig rezignáltan megjegyezte a sarkában lihegő sajtónak, hogy nem is tudta, hogy van éjjel-nappal nyitva tartó fodrászüzlet Wolfsburgban. Ljuboja a frizuraváltás ellenére sem sok lehetőséget kapott a formálódó csapatban, de akik megszoktak és nem megszöktek, azok életük legnagyobb sikerét érték el 2009 tavaszán.
A 26. fordulóban 5-1-re söpörték el a nagy vetélytárs Bayernt (Grafité akkor szerzett egyik találata esélyes az évszázad Bundesliga-gólja címre is, de ez még odébb van) és onnan kezdve nem lehetett megállítani őket. Ennek a meccsnek a végén cserélte le Magath az egészséges kapusát, Benagliot a tartalékjára, és a
„Nem volt ez megalázó a Bayern számára?" kérdésre a következőt válaszolta: szerintem nem, az lett volna a megalázó, ha mezőnyjátékosra cserélem.
Fürdött a népszerűségben és élvezte a magának kreált szerepet. Mikor megkérdezték tőle, hogyan bírják játékosai az állandó szerda-szombat ritmust gonosz mosollyal azt válaszolta: jobban szeretnek meccset játszani, mint az edzéseimen gürizni.
Ezzel a mentalitással lett bajnok a Wolfsburg Bundesligában.
Ám mielőtt még modellt állt volna a wolfsburgi főtéren esetleg felállítandó Magath-szoborhoz, a bajnoki cím alapos megünneplése után távozott a farkasoktól. Jött a Schalke 04.
Gelsenkirchenben látszólag teljhatalmat kapott, de úgy tűnik a Rudi Assauer utáni korban ott képtelenség komoly terveket megvalósítani. Ugyan az első évében az ezüstéremig vezette a Schalkét és a másodikban története legnagyobb nemzetközi sikerét alapozta meg a csapatnak, mégis furcsán távozott. Az általa felépített együttest bevitte a Bajnokok Ligájában a legjobb nyolc közé, de a negyeddöntők előtt elment onnan.
Mivel kis túlzással a Schalkénál a saját főnöke volt, lehet, hogy magát rúgta ki.
A Schalke 2011-ben a legjobb négy közé jutott, de ekkor Magath már messze járt. Pontosabban ismét Wolfsburgban, de ott hamar rájöttek: minden csoda három napig – legfeljebb egy évig tart. Magath onnan másfél év elteltével, a szezon elején, októberben távozott. Talán ezért nem készült el annak az említett szobornak a talapzata sem.
Annál nagyobb hibát el sem követhetett volna, minthogy életében először külföldre, Angliába igazoljon. Erre a Fulhamnél eltöltött bő fél év után maga is rájött.
Ez vicc, hogy Angliában a játékosoknak egy nap képtelenség két edzést tartani, mert öszeesnek
- mondta távozásakor. 2014 szeptemberében hagyta ott a Fulhamet, és ekkor gyakorlatilag a komoly sportpályafutása véget is ért. 61 évesen. A képzeletbeli korbács a sufniba került, a sok-sok csodálatos trófea viszont örökre hirdeti Felix Magath a labdarúgás élvonalában eltöltött 40 fantasztikus évét.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!