Manchester City's Italian striker Mario Balotelli (R) scores their second goal past Bolton Wanderers' Hungarian goalkeeper Adam Bogdan (L) during the English Premier League football match between Manchester City and Bolton Wanderers at Etihad Stadium in Manchester, north-west England on March 3, 2012. AFP PHOTO/ANDREW YATES
RESTRICTED TO EDITORIAL USE. No use with unauthorized audio, video, data, fixture lists, club/league logos or “live” services. Online in-match use limited to 45 images, no video emulation. No use in betting, games or single club/league/player publications. (Photo by ANDREW YATES / AFP)
Vágólapra másolva!
Bogdán Ádám 32 évesen már tartalmas pályafutást tudhat magáénak, és még szép évek állhatnak előtte, hiszen a kapusposzt jóval kortalanabb a többi pozíciónál. Bogdán közös megegyezéssel távozott a skót Hibernian együttesétől, az azonban egyelőre még kérdéses, hol folytatja. A játékos eddigi karrierjét most az Origóval elevenítette fel, de beszélt jövőbeli terveiről is.
Bogdán a II. Kerületi UFC-nél kezdett el védeni, tehetségére azonban hamar felfigyelt a Vasas, így 2001-ben az angyalföldiekhez került. A piros-kékeknél végigjárta a ranglétrát, a felnőtt csapatba azonban nem tudta beverekedni magát, így kölcsönben az akkor NB II-ben szereplő Vecséshez került.
A másodosztályban remekül védett, bekerült az U20-as, majd az U21-es válogatottba, ahol aztán kiemelkedő teljesítményére külföldi csapatok is felfigyeltek.
„Mezőnyben is szerettem játszani, de tipikusan az a gyerek voltam, aki imádott a sárban fetrengeni, ugrálni, vetődni, így hamar a kapuba kerültem, amit szintén élveztem" – idézte fel a kezdeteket Bogdán, majd így folytatta. „Általános iskolában kézilabdáztam, és bár nem kapus voltam, az az időszak rengeteg segítséget jelentett a későbbiekben.
A futballban azonban nagyobb perspektívát láttam, emiatt választottam végül a labdarúgást. Szép éveket töltöttem a Vasasnál, de a felnőttek között csak a kispadra fértem oda, én pedig mindenképpen védeni szerettem volna, ezért távoztam kölcsönben Vecsésre.
Pisont István volt az edzőm, nagyon jól ment a játék, szerencsére a korosztályos válogatottnál is felfigyeltek rám, majd a nemzeti csapat egyik tornáján nézett ki magának az akkor még Premier League-ben szereplő Bolton, és 2007-ben szerződést ajánlott."
Az angol együttes kétéves kontraktust kínált a játékosnak,
ahol eleinte csak a tartalékok között szerepelt. Igaz, nehéz dolga is volt, hiszen két remek kapusa volt a Wanderersnek. „Minden szempontból óriási volt a váltás a magyar viszonyokhoz képest, rengeteget kellett fejlődnöm, de megvolt rá az esélyem, hiszen Ali al-Habszi és Jussi Jääskeläinen személyében két nagyszerű kapustársam volt, akiktől csak tanulni lehetett. Éreztem a bizalmat a klub felől, bizonyítani akartam, és miután al-Habszi eligazolt a Wiganhez, második számú kapussá léptem elő."
2010-ben bemutatkozott az angol élvonalban, az igazi áttörést azonban a 2011/12-es szezon hozta meg a számára, ahol élt a finn kollégája sérüléséből adódó eséllyel, és kiszorította őt a csapatból. Bár szezon végén a Bolton kiesett, a szurkolók mégis Bogdánt választották az év játékosának. Utóbbira így emlékezett vissza. „Nagyon furcsa élmény volt, mert végig hittem benne, hogy kivívjuk a bennmaradást, de sajnos nem sikerült.
A kiesés természetesen rányomta a hangulatát a csapatra, de még aznap este rendezték a záró vacsoránkat, ahol megválasztottak a szezon legjobbjának, ami egyénileg óriási elismerés volt, mégsem tudtam neki maradéktalanul örülni."
A következő három évet a másodosztályban töltötte a Bolton, ahol általában a magyar kapus nevével kezdődött az összeállítás, ám sérülései miatt nem tudott kiteljesedni. Végül 2015-ben, egy FA-kupa meccsen a Liverpool is felfigyelt rá, ha pedig egy ilyen sztárcsapat hívja az embert, nehéz nemet mondani. „Sajnos a Championshipben évről évre gyengültünk; az első szezonban épphogy lecsúsztunk a feljutásért vívott rájátszásról, a másodikban inkább a középmezőnyben csatáztunk, a harmadikban pedig már a kiesés ellen kellett küzdenünk. Az utolsó fél évben a sérüléseim miatt főleg a kupasorozatokban kaptam szerepet,
egy Liverpool elleni 0-0 alkalmával viszont annyira jól ment a védés, hogy felkeltettem a vörösök érdeklődését,
ami óriási lehetőségnek tűnt. Olyannak, amilyen talán csak egyszer adódik egy ember életében, így nem igazán kellett gondolkoznom az átigazoláson."
Az akkor Brendan Rodgers irányította 'Poolnál eleinte Simon Mignolet mögött volt a rangsorban, ám egy emlékezetes Ligakupa-meccsen debütált, ahol a tizenegyes-párbajban három büntetőt is hárított. Folyamatos fejlődése az új edzőnek, Jürgen Kloppnak is feltűnt, aki egy Watford elleni bajnokin bizalmat is szavazott neki, ami viszont nem sikerült túl jól. „A Bolton után a Liverpool teljesen más szintet képviselt, ahogyan anno akkor, úgy ezúttal is nagy volt különbség.
A világ legjobbjai ellen kellett bizonyítani, ez pedig roppant nehéz volt. Edzésen is a maximumot kellett nyújtani, különben még minden lövésből gól született.
Szerencsére jól ment az alkalmazkodás, nagyon jó formában és magabiztosnak éreztem magam, amikor a Watford ellen megkaptam a lehetőséget, de sajnos rosszul alakult a meccs, ráadásul éppen egy szöglet utáni kijövetelnél hibáztam, amiben elvileg jobb voltam Mignolet-nál. Néhány héttel később aztán az Exeter elleni FA-kupa meccsen a sors ismételte önmagát, ezután pedig elszállt a bizalom, visszahívták a kölcsönben szereplő Danny Wardot, így harmadik számú kapus lettem.
Nehéz időszak volt, muszáj lett volna védenem, hogy esélyem legyen az Eb-keretbe való bekerüléshez,
de nem engedtek el kölcsönben a Liverpooltól, így nem maradt esélyem."
Végül a Wigan dobott mentőövet a kapusnak, ahol egy évig szerepelt kölcsönben. Jól indult az az időszak, egy korábbi ismerőst, Jussi Jääskeläinent szorította maga mögé a csapatban, ám egy súlyos sérülés végül megakadályozta, hogy nagyobb sikereket érjen el. „A Wigan a Bolton nagy riválisának számított, ráadásul az akkor már óriási gondokkal küszködő Wanderers edzőcentrumát is megvette a klub, így ismerős közegbe kerültem, de nagyon furcsa volt ugyanabban a környezetben, mégis más csapattal szerepelni.
Novemberben aztán egy bajnokin sajnos a jobb térdemben elszakadt a keresztszalagom, erre pedig ráment az egész szezonom, majd a nyári felkészülésem is."
Utóbbi már csak azért is volt fájó, mert a Leeds, valamint a skót Celtic nagyon szerette volna leigazolni őt a Liverpooltól, ám a rehabilitáció több időt vett igénybe a vártnál, így mindkét lehetőség elúszott. Végül mégis Skócia lett a következő állomás, a Hibernian 2018 nyarán szerződtette kölcsönben a vörösöktől.
Nagyon jót tett a váltás, újra együtt dolgozhattam korábbi edzőmmel, Neil Lennonnal, aki bízott bennem, ez pedig a pályán nyújtott teljesítményemen is meglátszott.
A szurkolókkal is remek volt a viszony, Edinburgh pedig csodálatos város, nagyon élveztem az ott eltöltött időszakot."
2019 novemberében a zöldmezes alakulat véglegesen megszerezte a kapus játékjogát, ahol a koronavírus-járvány okozta kényszerszünetig alapembernek számított, és jó esélye volt a felsőházba kerüléshez. A skót bajnokságot azonban befejezettnek nyilvánították,
a csapat pedig a kialakult gazdasági nehézségek miatt senkivel nem hosszabbított szerződést.
„Május 31-én lejárt a kontraktusom, a bizonytalan jövő miatt pedig hazautaztam Magyarországra, és itt próbálom edzésben tartani magam, és felkészülni a következő szezonra. Konkrétumokkal egyelőre nem tudok szolgálni a jövőt illetően,
de jó eséllyel itthon folytatom a pályafutásomat."
A hírek szerint Bogdán nyártól a Ferencváros játékosa lehet, ahhoz azonban vélhetően Dibusz Dénesnek, vagy Gróf Dávidnak távoznia kell a zöld-fehérektől. Ahogyan ő, úgy mi is kíváncsian várjuk, mit tartogat számára a (közel)jövő.
Bogdán Ádám a válogatottban
A nemzeti csapat mezét eddig 20-szor ölthette magára a 32 éves játékos, aki 2011. június 3-án egy Luxemburg ellen idegenben 1-0-ra megnyert mérkőzésen debütált. 2012-ben és 2013-ban az év magyar játékosának választottak, a 2014-es világbajnoki selejtező-sorozatban Egervári Sándornál ő számított a kezdőkapusnak, tízből hét meccsen védett. Felemás érzései lehetnek arról az időszakról, hiszen ugyanúgy részese volt a törökök elleni bravúros, 3-1-es győzelemnek, mint a fájó, bukaresti 3-0-nak, vagy a Hollandiában elszenvedett, tragikus 8-1-nek is. „Minden mérkőzésre büszkén utaztam haza a válogatottba, egy futballista számára óriási élmény, ha a hazáját képviselheti. Nem tettem le még a válogatottságról, a koromból adódóan még lehet esélyem, de az egyelőre most sokadik lépcsőfok. Az első az, hogy egy olyan csapatba kerüljek, ahol folyamatos játéklehetőséget kapok, utána ott egy stabil, jó teljesítménnyel újra felhívhatom magamra a figyelmet."
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!