Régi és unalmas futballközhely már a "lövésből lesz a gól" opus, de ez most valóban igazolódott.
Magyar játékos egy ehhez hasonló esetben ritkán választ olyan megoldást, mint Sigér,
de a Fradi futballistája a lehető legjobb döntést hozta. Ez a gól aztán gyakorlatilag az egész első félidőt lerendezte, az ütés okozta sokkból a Celtic a szünetig nem tudott feltápászkodni. A szünetben nem véletlenül siránkoztak a skót futballszakértők, hogy Sigérnek a gól előtt nagyon sok mindenre volt ideje. Levenni a labdát, felnézni, döntést hozni és lőni.
Az első 45 percben olyan játékot mutatott be a Ferencváros, amelyet már nagyon régen láthattunk magyar klubcsapattól ennyire kiélezett tétmérkőzésen.
De azt sejteni lehetett, hogy a második félidő egészen más futballt fog hozni.
Miután az ehhez a helyzethez a BL jelen szakaszában egyáltalán nem hozzászokó skótokat megérintette a kiesés lehetősége, a Celtic hihetetlen nyomást helyezett a Fradira. Még érteni sem kell a futballhoz, lehetett látni, hogy ezt az időszakot csak valami egészen különleges mázlival úszhatja meg a Fradi. A mázli ráadásul először a Celtic oldalán állt, mert Christie egyenlítése előtt a labda megpattant, így jutott be Dibusz Dénes kapujába.
Nagyon korán, a második félidő elején jött ez a gól, félő volt, hogy az egyenlítés megroppantja a Fradit.
Ám nem ez történt. Előbb mi kötöttünk egy rövid szerződést a szerencsével, amikor a kapufával végződő glasgow-i támadást megúsztuk, majd onnan egyetlen kérdést kellett megválaszolni: akar-e hosszabbítást játszani a 10 fokos hidegben, a zuhogó esőben a Fradi? Nem akart, mert tudta, hogy a rendes játékidőben kell megnyernie a meccset.
Íme a Fradi második gólja:
Itt jött elő a már említett taktikai fegyelemből táplálkozó mentális erő, amelyből Tokmac merített a legnagyobbat: az ő elfutása, majd parádés gurítása után újra vezetett a Fradi. Ez pedig egy akkora ütés volt a magabiztosságát addigra már régen elvesztő Celtic számára, amelyből nem tudott felállni.