A II. világháború befejezésének évében Nördlingenben Gerhard Müller néven született. A Stuttgart-Nürnberg-München háromszög mértani közepében található kis településen ismerkedett meg a labdarúgással, ám 18 évesen már Münchenben edzett, a város akkori másodikszámú csapatánál, a Bayernnél. Két héttel a 19. születésnapja után, 1964. november 18-án bajnoki mérkőzésen is bemutatkozott az akkor másodosztályú Bayernben.
A Freiburgban játszó bajor csapat kapusát úgy hívták, hogy Sepp Maier, a középpálya eszét pedig Franz Beckenbauernek. A freiburgi szurkolók nem is sejtették, hogy milyen történelmi esemény szemtanúi, hisz ez a három korszakos zseni ekkor lépett pályára együtt először, bajnoki mérkőzésen.
A hazai drukkerek akkor még csak dühösek voltak, ugyanis a Bayern 11-2-re nyert. Gerd Müller rúgta a harmadik gólt, majd a következő 11 bajnoki találkozó mindegyikén betalált. Összesen 24-szer! Ez pont két gól/meccses átlag. Ezt produkáltra a tini első 12 meccsén. Ekkor már mindenki sejtette, hogy lesz belőle valaki. A szezon végére 33 gólig jutott, pedig csak 26 meccsen játszott.
A Bayern természetesen feljutott a Bundesliga1-be, és a Gerd Müller-gólparádé ott folytatódott. 13 és fél éven keresztül.
Formahanyatlás, hullámvölgy és krízis nélkül.
1965 és 1979 között kétszer volt súlyosabb sérülése, de ezeket a hónapokat nem számítva csak 13 Bundesliga meccsről hiányzott. Apróbb sérülésekkel, csuklótöréssel, sípcsontrepedéssel, különböző zúzódásokkal nem hagyott ki mérkőzést. És közben folyamatosan állította fel azokat a csúcsokat, amelyek a mai napig megdönthetetlenek. Hétszer volt gólkirály a Bundesligában. Természetesen senki más nem érte ezt el ennyiszer.
Az 1971-72-es szezonban szerzett 40 Bundesliga-gólos csúcsát időnként előveszi a világ azzal, hogy van esély azt megdönteni.
Aztán a kihívó lefékez, Müller csúcsa pedig marad. Talán örökre. És ami még meglepőbb és lenyűgözőbb, hogy a második legtöbb góllal, 38-al is ő lett gólkirály (1969-70-ben) és a harmadikkal, 36-al is (1972-73-ban). Lewandowski jelenleg ötszörös gólkirály, és még soha nem lőtt 34-nél többet egy szezonban.
Az összes sorozatot számítva ahol pályára lépett 16-szor volt gólkirály. Van ezekben minden: világbajnokság, Európa-bajnokság, BEK, Német Kupa. Kilenc sorozatban összesen 579 mérkőzésen szerepelt a Bayern mezében.
Mindig a kezdőcsapat tagjaként, vagyis soha nem ült a kispadon.
Talán nem is tudta, miért volt az a hosszú lóca a pálya szélén, amelyen az edző mellett játékosok foglaltak helyet. Az is csak 10 alkalommal fordult elő vele, hogy nem lehetett a meccs lefújásáig a gyepen.
A 427 Bundesliga1-es találkozóján 365-ször talált az ellenfelek kapujába. 105 percenként volt eredményes a bajnokságban. Ebben az örökrangsorban a közvetlenül mögötte álló Klaus Fischer 268 gólt szerzett. 97-tel kevesebbet nála. Lewandowski jelenleg 246 gólnál jár.
Négy mesterötös, tíz mesternégyes fűződik Gerd Müller nevéhez,
és még hosszan lehetne sorolni a szinte felfoghatatlan tetteit.
Aki erre azt mondja, hogy akkor könnyebb volt a gólszerzés, mint manapság az gondolja végig Franz Beckenbauer 10 évvel ezelőtti mondatát!
A Császár azt mondta, hogy Gerd Müller a „negyvengólos szezonjában" mutatott formájával a 2010-es évek végén 60 gólt szerezne.
Magyarázatként azt tette hozzá, hogy a '70-es években az ellenfél beállója csak Gerd Müller semlegesítésével volt elfoglalva, míg a modern védekezési szisztémában sokkal több tere és lehetősége lenne a gólszerzésre. És ha ő egy pici teret is kapott, azonnal lecsapott. Sőt, a góljait elnézve akkor is villant, ha gyakorlatilag labdányi területe alig volt. Igazi zsenije volt a világ labdarúgásának.
Mindenki lesipuskás gólgyárosként emlékszik rá, de ha úgy kívánta a helyzet, akkor feltűnt ő a saját 16-osánál is. És a technikájával sem lehetett túl nagy gond, ugyanis – ezt nagyon kevesen tudják! – ő az első német focista, aki elnyerte az Aranylabdát. Azt pedig nem elsősorban a góllövésért, hanem komplex fociteljesítményért adják oda.
1970-ben kapta meg az Aranylabdát, amikor a vb gólkirálya lett. Az 1972-es Európa-bajnokságon is kiérdemelte az utóbbi címet, amikor a végjátékban szerzett 5 NSZK-gólból négyet ő lőtt. A belgák elleni elődöntőben és a szovjetek elleni döntőben is 2-2-szer volt eredményes. Így nyert Eb-t a válogatottal. Vb-t meg úgy, hogy az elődöntő értékű utolsó csoportmérkőzésen Lengyelország ellen a találkozó egyetlen gólját lőtte, majd a Hollandia elleni fináléban 1-1-nél a mindent eldöntőt. Mindig tőle várták a sorsdöntő gólt, és mindig meg is szerezte azt. Első világbajnokságán, 1970-ben a negyeddöntőben Anglia már 2-0-ra vezetett az NSZK ellen, ám Beckenbauer és Uwe Seeler góljaival az utóbbi hosszabbításra mentette a találkozót. Ott pedig Müller kiejtette a címvédőt. Az első gólt szerző Alan Mullary csalódottan méltatta a végzetüket jelentő németet:
A világ legügyetlenebb játékosának tűnt, ám olyan hihetetlenül gólérzékeny volt, hogy ez a legnagyobbak közé emelte."
Gerd Müller a válogatottban 62-szer lépett pályára, 61-szer a kezdőcsapat tagjaként, és soha nem cserélte le Helmut Schön kapitány. 68 gólt szerzett a National 11 mezében. És mennyit szerezhetett volna még, ha a '74-es vb-döntő után, 28 évesen nem fordít hátat a nemzeti csapatnak! Ám azon találkozó után, melyet az ő góljával nyert meg az NSZK, olyan dolog történt, amit nem volt hajlandó elfogadni. Amikor a játékosok a feleségeikkel és hivatalos barátnőikkel megjelentek a tiszteletükre összehívott fogadáson, a szövetség vezetői a hölgyeket nem engedték be. Miközben a funkcionáriusok feleségei ott páváskodtak az elegáns hotel éttermében. Először Uli Hoeness közölte, hogy a felesége nélkül nem hajlandó itt maradni, majd az összes játékos távozott.
Az előtérben lévő tv-stábok egyikének nyilatkozva Gerd Müller egy szivarral a kezében közölte, hogy soha többé nem szerepel a német válogatottban.
Ugyanezt közölte a médián keresztül a világgal aznap este még Overath, Grabowski és Breitner is. Utóbbi később megmásította döntését, de Müller nem.
Pedig Müller még évekig a csúcson volt. Az 1975-ös BEK-döntőben is betalált, így két alkalommal is eredményes volt a klubfutball csúcseseményének a fináléjában. Az 1977-78-as szezonban hetedszer is gólkirály lett a Bundesligában. Ezt úgy tudta elérni, hogy akkor ért véget a Bayern első aranykora, és mindössze a 12. helyen végzett. Az volt az első szezon Beckenbauer nélkül, és ez Müllert is megviselte. Majd a 12. helyezés után abbahagyta a játékot az a Bule Roth, akivel szinte első találkozásuk alkalmával örök barátok lettek. 12 évet játszottak együtt a Bayernben.
Müller egyre rosszabbul érezte magát a csapatnál, ráadásul a két magyar edző közül sem Lóránt Gyulával, sem Csernai Pállal nem tudott igazán kijönni.
1979. február 10-én a Dortmund elleni 4-0 során lépett utoljára pályára a Bayern mezében. Nem akkor ért véget a pályafutása, de élete sikeres része ezzel a találkozóval zárult. A Dortmund elleni győzelem után repülőre ült, és ideiglenesen az Egyesült Államokba költözött. Akkoriban egy átlag németnek talán az ígéret földje volt az, de a német futball valaha élt legzseniálisabb gólvágójának semmiképpen.
Gerd Müller csak a saját hazájában tudott próféta lenni.
A visszavonulás előtti pénzkereset céljából igazolt az amerikai bajnokságba. Megtette ezt korábban Pelé és Beckenbauer is. Ám ilyen nevekkel sem sikerült az ottaniakkal megszerettetni az európai focit. Müller sem érezte jól magát a Fort Lauderdale Strikers csapatában, igaz így is szerzett 80 meccsen 40 gólt. De ez nem az ő szintje volt. 1981-ben, 36 évesen csendben befejezte páratlanul sikeres karrierjét. Hazaköltözött Münchenbe, de ott az örök csillogáshoz szokott zsenit egy nagyon mély, sötét szakadék várta.
De ez már egy másik történet.
NINCS MÉG VÉGE, LAPOZZON A FOLYTATÁSHOZ!