Gerd Müller évek óta magatehetetlenül fekszik egy bajor öregek otthonában, a külvilágról tudomást sem véve. Egykori világsztár társai gyakran látogatják, de ő többnyire meg sem ismeri azokat, akikkel együtt hódította meg a világot, és akiket ma is mindenki megsüvegel a világon. A pályán kegyelmet nem ismerő társ, Bule Roth, akivel szinte a megismerkedésük pillanatában örök barátságot kötöttek, a napokban megindultan beszélt a Gerd Müllernél tett egyik látogatásáról:
Ő már nincs itt, nagyon távol van tőlünk. Szörnyű látni, hogy egy olyan különleges ember, mint ő, ilyen állapotban van. Nem tudom, mit mondhatnék neki, ha tudnánk kommunikálni, mert olyan sok közös emlékünk van. 12 évig játszottunk együtt, ez alatt minden nap, minden percét együtt töltöttük. Felfoghatatlan, hogy ilyen állapotban kell őt látnunk. Egy fantasztikus generáció volt a miénk."
Sepp Maier, Franz Beckenbauer, Hans-Georg Schwarzenbeck, Bule Roth és Gerd Müller nagyjából egykorúak. Együtt nyertek a '70-es években háromszor BEK-et, számtalan bajnoki címet, Roth kivételével a többiek a válogatottal Európa-bajnokságot és világbajnokságot. Maier volt a kapu rendíthetetlen őre, Roth és Schwarzenbeck a stabilitást adó szikla, Beckenbauer az ész és az elegancia, Müller pedig a könyörtelen ítéletvégrehajtó. Beckenbauer a 75. születésnapja alkalmával a következőket mondta a csatárzseniről:
Szerzett gól nélkül is befejezhetsz egy meccset, de nem fogsz nyerni. Gerd Müller a góljaival olyan magasságokba emelte a Bayernt, ami korábban elképzelhetetlen volt. Ő alapozta meg a mai sikereket is. Az én szememben a Bayern történetének legfontosabb játékosa."
Az egyaránt 1945-ben született Müllernél és Beckenbauernél 10 évvel fiatalabb Karl-Heinz Rummenigge, aki „csak" két BEK-győzelem során lehetett társa az idősebb legendáknak a napokban ezt mondta:
Franz Beckenbauer mellett Gerd Müller a legfontosabb játékos a Bayern München 120 éves történetében. Nekik köszönhető, hogy a klub a világ legnagyobbjai közé lépett, és évtizedek óta ott is van."
Beckenbauernek, Rummeniggének, továbbá a korban kettejük között álló, Uli Hoenessnek óriási szerepe volt és van abban, hogy Gerd Müller legalább 75 évet tölthet ezen a Földön. A gólzsák ugyanis a mérkőzéseken és edzéseken túl sehol nem találta meg a helyét. Soha nem volt celeb, nem hajtotta szereplési vágy a pályán kívül. A Bayernnél eltöltött 14 év után, 33 évesen az Egyesült Államokba szerződött. Ott még zárkózottabb lett. Csak a futball tette boldoggá. Az ottani csapattárs, Ray Hudson mondta róla:
Amikor a strandon edzettünk George Best és Cubillas soha nem hagyott nyomot a homokban gyakorlás közben, ám Gerd után olyan nyomok maradtak mintha egy traktor ment volna ott végig. Ilyen intenzitással dolgozott a tréningeken is. A pályán pedig megállíthatatlan volt. Ha üres terület volt előtte, nem tehettél mást, minthogy megadod magad és sétálsz középkezdéshez."
Ám Amerikában ez kevés volt egy focistától. Ott nem csak a pályán kellett produkálni, hanem azon kívül is. És ebben ő nem volt jó. Előtte Beckenbaueren, később Matthäuson is tv-s szerepléseik során eleinte jóindulatúan mosolyogtak az amerikaiak a furcsa nyelvtudásuk miatt. Ám Müller meg sem próbálkozott a celeb élettel, annyira nem volt képes megtanulni angolul.
Ezért az ott töltött három éve során visszavonultan élt, és egyre többet nyúlt a pohárhoz.
Európa góllövő zsenije pályafutásához méltatlan módon búcsúzott a focitól. 36 évesen hazatérve már csak gálamérkőzéseken lépett pályára, de társai már a délutáni találkozókon is érezték rajta, hogy ivott. Néha éjszakánként szó szerint az árokból kellett összeszedni. A Bayern az ő esetében bizonyította először, hogy olyan családot alkot, melynek tagjai odafigyelnek egymásra. Amikor a Beckenbauer-Hoeness-Rummenigge hármas átvette a klub irányítását olyan feladatokkal bízták meg, hogy ne legyen lehetősége inni. Játékosokat figyelt meg, a fiatalok edzéseit felügyelte. Sőt, sokadik edzői szerepet is kapott az amatőr csapatnál.
Persze mindenki tudta Münchenben, hogy ez nem tényleges munka.
Csak segítség az egykori társaktól, hogy ne vesszen el az az ember, akinek valamennyien olyan sokat köszönhettek.
Úgy tűnt, hogy sikerült megmenteni az életét. Gerd Müller nyilván jól érezte magát, ha pattogott a labda a közelében, a fiatalok pedig örültek, hogy egy ilyen, szüleik által bálványozott sztárt láthattak az edzéseiken. Ez utóbbit két későbbi müncheni klasszis, Bastian Schweinsteiger és Thomas Müller is megerősítette.
Amikor 2007-ben a még ma is aktív Bundesliga-focista, Vedad Ibisevic az ősszel több gólt szerzett, mint Gerd Müller annak a szezonnak az őszén, amikor végül 40-ig jutott, akkor még értelmesen tudott nyilatkozni a lehetséges csúcsdöntésről.
De otthon is kerülte a televízió biztosította nyilvánosságot, ám úgy tűnt sikerült őt megmenteni. Aztán 2011-ben egy olaszországi edzőtábor során eltűnt, a helyi rendőrség csak egy nap múlva találta meg. Ekkor már az alkoholnál is veszélyesebb betegség kezdeti tünetei jelentkeztek nála.
2015-ben, 70 éves korában jelentették be, hogy Gerd Müller Alzheimer kóros.
Azóta egy öregek otthonában él, közel Münchenhez, Wolfratschausenben. Nem tud járni, beszélni és egyedül enni sem.
Felesége, Uschi folyamatosan mellette van, de rendszeresen látogatják egykori játékostársai is. A 75. születésnapja alkalmából természetesen ünnepséget szervez a Bayern München a tiszteletére, de erre sem tud elmenni. És a világjárvány miatt ez is visszafogott lesz: az Allianz Arénában található múzeumban kisebb csoportokban elevenítik fel az egykori társak és a klub jelenlegi vezetői, játékosai annak a Gerd Müllernek a pályafutását, aki nélkül biztos, hogy a Bayern München és a német válogatott néhány komoly sikerrel szegényebb lenne.