LAS VEGAS, NEVADA - JULY 23: Robert Lewandowski #12 of Barcelona warms up before a preseason friendly match against Real Madrid at Allegiant Stadium on July 23, 2022 in Las Vegas, Nevada. Barcelona defeated Real Madrid 1-0. Ethan Miller/Getty Images/AFP (Photo by Ethan Miller / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP)
Vágólapra másolva!
Az előző nyáron még sírva távozott a csapattól a Barcelona ikonja, az argentin Lionel Messi, miután kiderült, hogy akkora a baj, hogy tőle kell megszabadulni azért, hogy a többi játékost mind be lehessen regisztrálni a ligánál, hogy játszhasson a csapatban. A katalánoknál nagyot fordult a világ, ugyanis az új vezetőség olyan körülményeket teremtett, hogy kis túlzással megint két kézzel szórja a pénzt a Barcelona, de hogy lehetséges mindez ilyen rövid idő alatt? Ennek próbáltunk most utánajárni.
Csődben van a Barcelona vagy nincs?
A klub előző vezetése sokat tett azért, hogy csődközelbe jusson a Barcelona, de a szurkolóknak nem kell aggódniuk, mert egy ekkora klub nem fog eltűnni a süllyesztőben és látszólag Joan Laportából, a klub jelenlegi elnökéből is a szurkoló bújt elő, amikor a klub gondjait igyekszik megoldani.
Arról egyelőre nincs szó – mindenki szerencséjére – , hogy olyan költekezésbe kezdjen a Barcelona, mint tette azt pár évvel ezelőtt, amikor Philippe Coutinhót 145 millió euróért, Antoine Griezmannt 120 millió euróért vagy Ousmané Dembélét 105 millió euróért szerezte meg, de látszólag abban a helyzetben, amikor az adósság okozta lyukakat kellene betömködni, Laporta unortodox megoldást választott és már augusztus első napjaiban ott tart a Barcelona, hogy 150 millió eurónál is többet költött új játékosokra.
A Barcelonával kapcsolatban a koronavírus miatti gazdasági nehézségek megjelenése óta azt lehetett hallani, hogy csődközelben van a klub. Sokan addig el sem hitték, hogy nagy a baj, ameddig nem látták Messit sírva búcsúzkodni addigi egyetlen klubjától, ehhez képest pedig
alig telt el egy év, és a Barca világsztárokat kezdett szerződtetni.
A Barcelona az elmúlt időszakban nem tudta tartani a lépést költekezésben a világ legjobb csapataival, de ennek úgy tűnik, most vége. Robert Lewandowskiért például annak ellenére sem sajnáltak 50 millió eurót, hogy csak egy éve volt hátra a szerződéséből a Bayern Münchennel és 33 évesen már nem a jövő emberének számít, ráadásul a fizetésével is a keret első felébe kerül majd. A brazil Raphinháért 58 millió eurót fizetett a Leedsnek a katalán csapat, de a Sevillától érkezett francia védő, Jules Koundé is megért Xavi csapatának 50 milliót.
Érkezett még ingyen Franck Kessié a Milantól, valamint Andreas Christensen a Chelsea-től. Az ő szerződtetésük nem terheli a kasszát, gondolhatnánk, de a mai játékospiacon ők komoly igazolásoknak számítanak, akiknek igen komoly bért kell fizetni és a kimenő oldalon egyelőre ez sem csökkent jelentősen, mármint a bérköltség. Philippe Coutinho ugyan végleg távozott az Aston Villához, de ő már az előző félszezonban is kölcsönben focizott, de elment még Francisco Trincao, Óscar Mingueza, Dani Alves, Clément Lenglet, valamint Adama Traoré és Luuk de Jong is, de ők ketten csak kölcsönben voltak Barcelonában.
A klub előző elnöke, Josep Maria Bartomeu 2020-ban hagyta el a Barcelonát, akkor hatalmas adósságot hagyott maga mögött, amit tovább görgetett maga előtt a Barcelona. Az elmúlt két nyáron a Barcelona visszafogottan volt jelen az átigazolási piacon, egyedül Ferran Torres átigazolási díja érte el az 50 millió eurót. A matekot nem nehéz megfejteni, a Barcelona éveken át sokkal többet költött a bevételeinél. Antoine Griezmann és Miralem Pjanic kölcsönadása is annak érdekében született meg, hogy a bérköltségeket csökkentsék, de így is óriási gondban volt a Barcelona, és nem elsősorban az adósság miatt, hanem a pénzügyi fairplay szabályai miatt.
A Barcelona egyetlen spanyol csapatként negatív fizetési mérleggel rendelkezett, jócskán túlköltekezett, a saját játékosainak fizetését sem tudta kitermelni. Ennek érdekében volt szükség arra, hogy több játékos fizetését csökkentsék, de így is vannak olyan focisták, akiknek milliókkal tartozik a Barcelona. A koronavírus tette be a kaput igazán a Barcelonánál, hiszen egész Európa legnagyobb stadionja és egyik legnagyobb szurkolótábora meccsnapokon több millió eurós bevételt generált, de 2020-ban, a lezárások idején erről is le kellett mondani. A halasztott, majd zárt kapus meccsen miatt jegybevételek és szponzori kifizetések is elmaradtak, de a játékosok béreit fizetni kellett, így jutottunk el oda, hogy Messinek mennie kellett és oda, hogy
az egymilliárd eurót is átlépte a Barcelona adóssága.
Laporta tudja a megoldást
Legalábbis ő ezt állítja. Alig egy évvel ezelőtt a Barcelonának közel 500 milliós veszteséget kellett elkönyvelnie, míg nyáron már Laporta is arról beszélt, hogy technikailag csődben van a klub, amely gazdasági társaságként meg van bénulva. A klub adóssága átlépte nyárra az 1.3 milliárd eurót, és amikor minden épeszű ember meghúzná magát, odafigyelne a költéseire, Laporta úgy döntött, a legjobb kiút a költekezés lesz.
A Barcelona sorra árusította ki azokat az eszközeit, amit áruba tudott bocsátani, ami után nagyjából 700 millió euróra tett szert, ezzel pedig sikerült a könyvelést egyensúlyba hozni. Azt tudni kell, hogy a spanyol liga szabályai szerint nagyjából a bevételek harmadát lehet elkölteni új igazolásokra és fizetésekre, a többit viszont az adósságok rendezésére kell fordítani. A fenti összegből gyakorlatilag meg is van a fedezete az új játékosoknak.
Napirendben van még a Goldman Sachs által finanszírozott másfél milliárd eurós terv a stadion felújítására is, ami a trendeknek megfelelően már szponzornevet is kapott a Spotify-tól, de a zenés cég lett a Barca új mezszponzora is, természetesen innen is jelentős összegek folytak be.
A nagy költekezés kiverte a biztosítékot a Barcelona riválisainál, a Bayern Münchennél sem értették pontosan, hogy csődközelben hogy tudják elhappolni tőlük Lewandowskit, illetve a Chelsea-nél is többen felhördültek, mert szinte az összes név (Lewandowski, Koundé, Raphinha) a noteszükből a katalánoknál kötött ki, ráadásul Christensent tőlük vitte el a Barce és még mindig nem mondtak le a londoniak csapatkapitányáról, César Azpilicuetáól sem. A 150 ezres klubtagság sem nézte végig jó szemmel a klubnál zajló folyamatokat, de Laporta állítja, ő pontosan tudja, mit csinál.
„Nem hazardírozok, pontosan kalkulált rizikót vállalok" – mondta Laporta,
akit tavaly második alkalommal választottak meg a klub elnökének, miután az előző vezetésnek mennie kellett azt követően, hogy sportszakmailag és financiálisan is hanyatlásnak indult a Barcelona. Sokan arra számítottak, hogy egy lassú építkezés veszi majd kezdetét, de Laporta a jelek szerint más utat választott, és elmondása szerint nincs is más választása, mint minden évben nyerni a Barcelonával.
A hírek szerint 500 millió eurót szedett össze Laporta azzal, hogy a Barcelona tévés jogainak egy részét eladta a következő 25 évre egy amerikai befektetési alapnak.
Ez azt jelenti, hogy a spanyol bajnokik tévés jogdíjainak 25 százalékát 25 éven keresztül rögtön tovább is kell utalnia majd a katalánoknak. A héten derült ki az is, hogy a Barcelona saját produkciós cégének egy részét is értékesítette, amivel újabb 100 milliós bevételre tett szert, de több üzletág kiszervezése is napirenden van.
Az így szerzett pénz egy részét az adósságok törlesztése helyett tehát új tehetségekbe fektette a klub, a fent említett igazolásokkal. Laporta szerint ez egy öngerjesztő folyamat, mert csak akkor lehet komoly bevételekre szert tenni, ha a csapat hozza az eredményeket. A stratégia ugyanaz, mint ami volt Laporta első elnöksége idején, 2003 és 2010 között, amikor a Barcelonának a történelem valaha volt egyik legjobb csapata állt végül a rendelkezésére.
„Hatalmas elvárások voltak velünk és saját magunkkal szemben is és nagyon sikeres volt az az időszak. Azóta a világ összes Barcelona-szurkolója, nagyjából 400 millió ember, hasonló sikereket vár tőlünk" – mondta Laporta, aki 2003-ban is egy veszteséges klubot vett át, annyi különbséggel, hogy akkor egy nagyságrenddel kisebb számokról volt szó.
Akkoriban annyival könnyebb dolga volt a klubvezetőknek, hogy nem kellett szigorú keretek közé szorítani a kiadásokat, mint manapság, amikor liga szigorúan szabályozza, hogy a bevételek mekkora részét lehet a játékosok fizetésére költeni. Itt pedig el is érkeztünk ahhoz, ami a legnagyobb akadályt jelenti Laporta forradalmi tervéhez. A liga már előre jelezte, hogy egy eurónyi engedményt sem fog adni a Barcelonának a szabályok betartásának könnyítése érdekében, így nem is csoda, hogy a nyári igazolásait még nem tudta regisztrálni a csapat, ehhez további pénzügyi feladatokat kell megoldani.
Laporta szerint ezzel sem lesz gond, mert a meghozott döntések eredményre vezetnek. Laporta azért tehet meg ilyen pénzügyi manővereket, mert elképesztően népszerű a szurkolók körében. Egy Bartomeu kaliberű vezetőnek ebben a helyzetben minden bizonnyal mennie kéne, de Laporta eközben Las Vegas-i hirdetéseken tetszeleg és még mindig a Real Madrid és a Juventus vezetőivel egyeztet az Európai Szuperliga kapcsán. Laporta szerepe megkérdőjelezhetetlen a Barcelonánál, szinte személyi kultusz alakult ki körülötte. A klubvezetésben már szinte mindenhol a saját emberei dolgoznak, így különösebb nehézségeket nem okoz a döntéseit érvényre juttatni és a szurkolók között is hihetetlenül népszerű.
Nincs ez másképp a játékosok esetében sem, akikkel remek viszonyt alakított ki, nem véletlen, hogy a nagyobb nevek közül szinte mindenkit sikerült meggyőznie arról, hogy csökkentsék a fizetésüket, ami több esetben is eurómilliókat jelent. Laporta hősöknek titulálta azokat, akik belementek a fizetéscsökkentésbe, és folyamatosan azon dolgozott, hogy a csillagászati fizetéssel rendelkezőket elküldje a klub, hogy az újakat sikerüljön a fizetési plafon alá beszorítani, de ez nem a legkellemesebb elfoglaltság.
Egy játékosról biztosan tudunk, aki nem megy bele a csökkentésbe, ő pedig a holland Frenkie de Jong,
akit már nagyon vinne a Manchester United és jelen állapotban talán a Barcelona is abban reménykedik, hogy a 25 éves holland végre igent mond. De Jong 2019 nyarán lett a Barcelona focistája, 75 millió euróért, most a Manchester United nagyjából ugyanennyit adna érte, de De Jong inkább maradna. Laporta hiába kérte már nyilvánosan is, hogy csökkentse a fizetését, ez egyelőre nem történt meg, sőt a Barcelona már 17 millió eurónyi fizetéssel tartozik neki. De Jong elmondta, hogy szereti a várost, a klubot, Laporta is elmondta, hogy szereti De Jongot, de segítenie kell a klubnak azzal, hogy belemegy a fizetésének csökkentésébe, ami miatt már a liga elnöke és a játékosok szakszervezete is „rászólt" Laportára, aki csak annyit tudott mondani, hogy természetesen teljesítik a játékos szerződésében foglaltakat.
A Barcelona jelenlegi helyzete akár olyan jóra is fordulhat, mint történt az Laporta első elnöksége idején, de sok a bizonytalansági tényező. Nyilván nem lehet előre megjósolni, mire jut majd ez a keret a bajnokságban, illetve a Bajnokok Ligájában, ahogy azt sem tudhatjuk még, hogy Xavi mit tud majd kihozni a játékosokból egy teljes szezon közös munkájával majd. Az akkori Barcelona minden idők egyik legjobb csapata lett, amely folyamatosan nyerte a trófeákat, de éppen ezért a csapat szupersztárjait is alaposan meg kellett fizetni. Lionel Messi erre a legjobb példa, akinek barcelonai pályafutása végére olyan szerződése lett, amit a veszteségek mellett nem lehetett beilleszteni a liga szabályai közé. Messi helyzete tarthatatlan lett, ezért mennie kellett. Ráadásul ingyen igazolhatott a Paris Saint-Germain csapatához, de a klubnak akkor éppen elég volt megszabadulnia a bérköltségétől.
Laporta azóta egyébként megint kampányüzemmódban van, most éppen arról beszél, hogy ha minden egyenesbe jön, akkor megpróbálja majd visszahozni Messit, hogy a a Barcelona csapatától vonulhasson vissza. Az más kérdés, hogy Messi erre mennyire vevő, hiszen a távozását azóta is úgy éli meg, mintha ő állt volna a csapat útjában és a játékos apja, aki egyben az ügynöke is, már megkérte Laportát, hogy ne beszéljen nyilvánosan a fiáról.
Az, hogy mennyire válik be Laporta terve, az a jövőben derül ki. Abban van ráció, hogy minél sikeresebb lesz a csapat, annál hamarabb kerül majd pénzügyileg is egyenesbe, de a sikerre a pályán nincs garancia. Az is később derül majd ki, hogy a tévés díjak 25 százaléka 25 év múlva mennyit fog érni, és mennyire fog hiányozni az akkori költségvetésből, mennyire volt érdemes ekkora összegeket beáldozni az olyan új igazolásokra, mint Lewandowski, Raphinha vagy Koundé és az is kérdés, hogy a jelenlegi, újabb nehéz gazdasági helyzetben mennyire támaszkodhat majd szurkolóira a Barcelona.