A 2006-os németországi világbajnokságnak nem volt olyan egyértelmű esélyese, mint mondjuk az előtte rendezett néhánynak.
Legalább 8-9 válogatott volt, melynek végső győzelme nem okozott volna nagy meglepetést.
Ezek közé tartozott a címvédő Brazília, a már korábban vb-aranyat nyerő Argentína (Crespóval, Tevezzel és a 18 éves Lionel Messivel), Anglia (Beckhammel, Lamparddal, Rooney-val), Franciaország (Zidane-nal, Riberyvel, Henry-val), a három trónkövetelő, Spanyolország, Portugália és Hollandia. Továbbá ide kellett sorolni azt a két országot, amely ugyan nem érkezett világverő csapattal, de mindig számolni kell vele: Olaszország és a házigazda Németország.
Ezen kilenc válogatott közül hét be is jutott a legjobb nyolc közé.
A kakukktojás ott a Svájcot verő Ukrajna volt, Sevcsenkóval, Rebrovval és Tyimoscsukkal.
Spanyolországot Franciaország ütötte ki a nyolcaddöntőben, míg Portugália és Hollandia összekerült a legjobb 16 között.
Az ukrán-svájci összecsapás mellett ez utóbbi két találkozó volt a legkiszámíthatatlanabb abban a körben.
Tulajdonképpen Portugália és Hollandia is megnyerhette volna a világbajnokságot játékosállományát tekintve. Elég csak az egymás elleni meccsük összeállítására rápillantani! Ám ez a találkozó nem a csillagok „ragyogásáról" szólt, hanem valami egészen másról.
Álljon is itt a mérkőzés rövidített jegyzőkönyve, amely ugyebár a kezdőcsapatokon, a cseréken, a gólszerzőkön kívül a játékvezető által sárga és piros lapokkal fegyelmezett játékosok listáját is tartalmazza. Az mindig rossz dolog, ha a gólszerzők sora rövidebb mint a laptulajdonosoké, de ez a látvány igazán szörnyű:
A meccs jegyzőkönyve
Labdarúgó-világbajnokság, 2006. Nyolcaddöntő: Portugália-Hollandia 1-0 (1-0)Tizenhatszor mutatta fel a sárga lapot, és négyszer a pirosat az orosz Valentyin Ivanov játékvezető. És ami a legszörnyűbb, hogy a pirosat többször is elővehette volna. Nehéz eldönteni, hogy miért lehet inkább támadni a bírót, Mark van Bommel és Luis Figo elmaradt kiállítása miatt, vagy az így is nagyon sok lap miatt.
Luis Figo nem Jézus Krisztus, hogy hibátlan legyen. Nem volt szép, amit tett, elismerem, de semmi sem volt annyira visszatetsző, mint ahogy lerúgták Cristiano Ronaldót. És az a felháborító eset, amikor a hollandok egy ápolást követően nem adták vissza a labdát. Ebből rengeteg feszültség származott. "
A mérkőzés után ezt Luiz Felipe Scolari, a portugálok brazil szövetségi kapitánya mondta. Ebben a nyilatkozatban röviden benne voltak a mérkőzés sarokpontjai.
Ám korántsem minden. Először is kerüljenek szóba az edző által említett esetek. Az akkor 34 éves, vagyis szinte már mindent elérő Figo az 59. percben nagyon gusztustalanul arcon fejelte Boulahrouzt, ez a világ minden mérkőzésén kiállítás lett volna. Itt nem lett. Akkor éppen gólelőnyben, de emberhátrányban játszott Portugália.
A bíró nem vállalta, hogy kettős emberhátrányba hozza a dél-európai válogatottat. Mérlegelt, ami a legrosszabb. Még a csalásnál is rosszabb.
Ám ezzel olyan helyzetet teremtett, hogy az ettől „begőzölt" Boulahrouzt viszont le kellett küldeni kilenc perccel később. A szintén nem szent holland egy versenyfutás során csúnyán (természetesen szándékosan, a törlesztés szándékával) belekönyökölt Figo arcába, és ezért kapott piros lapot. Ezzel Ivanov kiegyenlítette a csapatok létszámát. De a bajok nem ekkor kezdődtek.
Ha Ivanov a találkozó elején bátrabb, és a szabályok szerint jár el, akkor lehet, hogy nem „vadul el" a meccs. Ugyanis előbb Mark van Bommel szállt bele Cristiano Ronaldóba, majd Boulahrouz szabályosan szétrúgta az akkor 21 éves támadót.
A két holland játékos kiállításának elmaradása adta meg az alaphangját a „vérfürdőnek", és akkor szabadultak el először az indulatok, amikor bő félóra után a már lépni sem tudó Ronaldo kénytelen volt sírva levonulni a pályáról.
Előtte egyébként adott egy zseniális passzt, mely után Maniche gólt szerzett.
Mint utólag kiderült a mérkőzés egyetlen gólját.
Az első félidőben tehát megszületett a győztes gól, a világ egyik legjobb focistáját sérültre rugdosták, két holland megúszta a nyilvánvaló kiállítást, a portugál Costinha viszont két sárga lapja miatt (a másodikat szándékos kezezésért kapta) a kiállítás sorsára jutott.
A találkozót egyébként Magyarországon is élőben lehetett követni. Ez volt az egyetlen világbajnokság, amelyet nem a közszolgálati Magyar Televízió, hanem az RTL Klub közvetített. A mérkőzés kommentátora (most a Spíler TV munkatársa) Léderer Ákos a helyszínen volt, és 16 év elteltével így emlékszik rá:
Teljesen szokványos meccsnek indult, mondjuk Van Bommel megadta az alaphangot a 2. percben a szokásos belépőjével, de az első 45 percben volt 4 sárga, meg egy nagyon szép Maniche-gól, plusz egy teljesen felesleges Costinha által elkövetett mezőnybeli szándékos kezezés, sárga laposként.
(Nála ráadásul végig éreztem, hogy ki fogják állítani, annyira nem volt ott fejben, mondtam is a meccs alatt, hogy le kellene cserélni). A 60. perctől ment át a meccs pankrációba és innentől már valóban köze nem volt labdarúgáshoz a látottaknak. A portugálok egyértelműen őrizni akarták az előnyüket a szokásos "Scolari-féle futballt" hozták, védték az eredményt minden áron. Marco van Basten csapata meg nem tudott ezzel mit kezdeni."
A meccs után a hollandok szövetségi kapitánya, Marco van Basten is arról beszélt, amiről a magyar kommentátor::
A szünet után szánalmas volt a mérkőzés, nem hagytak bennünket futballozni, valaki azt mondta, lemérték, negyedórát volt a pályán kívül a labda - ez nevetséges. Együtt éreztem Cristianóval, nem láttam pontosan a szabálytalanságot, remélem, mielőbb felépül."
A második félidő elején Marco van Basten csapata bő negyedórát játszott emberelőnyben, és ekkor még lehetett is beszélni némi fociról. Aztán jött Boulahrouz (szintén teljesen jogos) kiállítása, és az első tömegverekedés.
Ezekre a percekre így emlékszik Léderer Ákos:
A játékvezető felelőssége is egyértelmű, amellett, hogy finoman fogalmazva sem voltak partnerek a játékosok. Az első komolyabb összecsapás a Figo-féle fejeléses szituációnál volt, és innentől elpattant valami Ivanovnál is, beindított egy lapcunamit és már nem is akarta másként megfogni a meccset.
Úgy érezte akkor marad következetes, ha mindent lapokkal díjaz. Három komolyabb tömegjelenet volt, egyszer a padok is beszálltak a Bouhlarouz-féle kiállításnál, de ezek inkább már következmények, és nem kiváltó okok voltak, miután a játékvezető is innentől csak úszott az árral. Túlzásnak Deco és Van Bronckhorst második sárgás kiállítását érzem, ott már senki nem értette mi történik.
Legjellemzőbb kép a meccsről, hogy bár nem egy időben állították ki a két játékost, de a két Barcás kiállítottként egymás mellett ülve nézte végig az utolsó perceket, és feszültségnek nyoma sem volt, inkább csak az, hogy ők sem értik mi történik körülöttük."
Az utolsó 30 perc a sportág megcsúfolása volt. Csoda, hogy Ronaldo kiválása után nem történt újabb súlyos sérülés. Ha lenne erre lehetőség, be kellett volna szüntetni a játékot, és leléptetni mindkét csapatot. Erre - természetesen - nem volt mód, Ivanov pedig már maga sem tudta mit csinál.
Ám pechére még egy olyan esettel is sikerült újabb olajat önteni a tűzre a hollandoknak, ami nem szabálytalan, de súlyosan sportszerűtlen. Erről, és a harmadik kiállításról ezt mondta Scolari a meccs után:
Deco az első sárga lapot akkor kapta, amikor buktatta azt a játékost, aki megindult a labdával, amelyet a futball évszázados íratlan szabályai szerint vissza kellett volna adnia nekünk.
Nem volt szép húzás, de akkor és ott megértettem Deco indulatát. A második sárga lapját egyszerűen nem értem, a kezében volt a labda, és visszadobta a szabadrúgáshoz jutó hollandoknak, miközben valaki a földhöz vágta. Mit tett, amiért őt ilyen súlyosan kellett büntetni?"
Deco a 78. percben kapta a második sárgáját, vagyis ezt követően újabb negyedórát játszhattak emberelőnyben a hollandok. Kilenc mezőnyjátékos a nyolc ellen. Majd a lefújás előtt nem sokkal ismét kiegyenlítődött a létszám. Giovanni van Bronchorst is megkapta második sárgáját, amit ő így kommentált a lefújás után:
Amikor lesétáltam a pályáról, ott volt Boula és Deco, leültem hozzájuk, és beszélgettünk arról, nevetséges, hogy ennyi sárgát oszt ki a bíró.
A sok sárga lap teljesen megtörte a játék ritmusát. Boula második sárgája egyébként nem volt jogos."
Portugália nyert és az elődöntőig menetelt, Hollandiának a mérkőzés után haza kellett utaznia. Ám előtte még a „vérfürdőt" a helyszínen megtekintők is távoztak a stadionból. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen csata a szurkolók között folytatódott a nürnbergi éjszakában, de Léderer Ákos ezt cáfolja:
A meccs után a shuttle busz a stadiontól a Grund széléig vitt bennünket. Amit itt láttam azt soha nem feledem. Ezen a téren a portugál és holland szurkolók ( közvetlenül a meccs után, ahol a játékosok agyonrugdosták egymást) miután labdájuk nem volt sörösdobozt rugdosva fociztak teljesen békésen.
Szóval az utcán - bár ez inkább egy elképesztő méretű tér - békés, szinte karneváli hangulatban voltak a szurkolók."
Valentyin Valentyinovics Ivanov játékvezető egyébként két szovjet olimpiai bajnok, a labdarúgó Valentyin Kozmics Ivanov és a tornász Lidija fia. Már az 1994-es vb-n is vezetett mérkőzéseket, és mivel a 2006-os világbajnokságon ezen mérkőzés után kilenc nappal érte el a 45 éves kort, ez volt az utolsó nemzetközi meccse.
A találkozó után a FIFA akkori elnöke, Sepp Blatter azt mondta egy portugál tv-nek, hogy a játékvezető nem tudott felnőni a játékosok szintjére. Majd – szerinte humorosan – hozzátette:
A játékvezető magának is adhatott volna sárga lapot. Ahogy kinézett, és ahogy teljesített, nyugodtan mondhatjuk róla, hogy maga is egy sétáló sárga lap volt."
Blatter később megbánta ezeket az ízléstelen szavakat, és megígérte, hogy nyilvánosan bocsánatot kér értük. Állítólag ezt soha nem tette meg, és ennek elmaradása csak fokozta Ivanov gondjait. Aki azóta gúny tárgya, ha ez a mérkőzés szóba kerül. Sokan egyszerűen őrültnek tartják ma is.