Alonso
Spanyolországban nemzeti gyászt okozott február elején az Európa-bajnoki ezüstérmes legenda, Marcos Alonso Peña halála, aki az ország legismertebb focistacsaládjának középső generációjába tartozott. Édesapja,
Marquitos Puskás Ferenccel egy időben volt a Real Madrid védője, és mind az öt BEK-győzelem során stabil tagja volt a csapatnak az ötvenes évek végén.
Marquitos fia szintén a Real Madridban nevelkedett, de profi játékosként az Atlético, majd a Barcelona csapatában vált ismertté.
A 22-szeres spanyol válogatott 1984-ben Eb-döntőt, 1986-ban BEK-döntőt játszott, később pedig edzőként is az élvonalba tartozott.
A család harmadik generációját az ő fia, Marcos Alonso Mendoza képviseli, aki apjához hasonlóan a Realban kezdte a karrierjét, ám a Barcelonába vezetett a jelenleg is tartó útja – az igazi sikereit mégis Chelsea-játékosként érte el.
Maldini
Olaszország talán még Alonsóéknál is nevesebb családot tud felvonultatni. Maldiniéknél Cesare indította el a hagyományokat, aki játékosként BEK-et, edzőként KEK-et nyert a Milannal, majd az U21-es olasz csapat szövetségi kapitányaként három Eb-aranyat is begyűjtött.
Az utánpótlás-válogatottnál játékosa volt fia, Paolo is, akit később a felnőtt csapatban is irányított, ám a közös sikerek elmaradtak.
Paolo teljes klubpályafutását a milánóiaknál töltötte, akikkel 5 BL-trófeáig jutott, a felnőtt válogatottal pedig Eb- és vb-döntőt is játszhatott.
Jelenleg is a Milan sportigazgatója, amely poszton 11 év után először szerzett bajnoki címet a csapattal.
Paolo Maldini fiai igyekeztek folytatni a hagyományokat: noha Christianból nem lett világklasszis játékos, Danielből még lehet. A 21 éves focista a milánóiaknál nem jutott sok szerephez, így jelenleg kölcsönben játszik a Speziánál, ott pedig éppen a Milan ellen szerezte az eddigi egyetlen bajnoki gólját.
Dárdai
Ami az olaszoknál a Maldini- és a spanyoloknál az Alonso család, az Magyarországon a Dárdai família. Idősebb Dárdai Pál a pécsiek középpályásaként 284-szer lépett pályára az NB I-ben, és a csapattal bajnoki ezüstérem mellett Magyar Kupa-döntőig is jutott.
Fia, ifjabb Dárdai Pál a magyar fociválogatott és a német Hertha BSC legendája volt játékosként, majd edzőként egyaránt.
Klubrekordnak számító 286 meccset játszott a berlinieknél, akiket a kispadról irányítva többször is benntartott az élvonalban. A nemzeti tizenegy vezetőjeként pedig óriási szerepe volt abban, hogy 44 év után az első Eb-jére jutott ki a válogatott 2016-ban.
Testvére, Balázs is ígéretes karrier előtt állt, de 23 évesen egy tragédiába fulladt focimeccs közben életét vesztette. Ifjabb Dárdai Pál fiai, Palkó, Márton és Bence azonban tovább tudják vinni a család hírnevét. Mindhárman a Hertha játékosaként váltak német utánpótlás-válogatottá, a Székesfehérvárra szerződött Palkó kivételével pedig jelenleg is ott játszanak.
Nascimento
Ugyan nem három generációban, de két nemzedék három páratlan tehetségét adta a focivilágnak a brazil Nascimento család. Mazinho hazája mellett Olaszországban és Spanyolországban is megfordult különböző klubokban, védőként pedig
stabil tagja volt a Copa América-győzelmet és az 1994-ben világbajnoki aranyérmet szerző brazil válogatottnak. Korábbi feleségével, a röplabda-válogatott Valéria Alcantarával együtt két gyermek szülei, akiknek a Thiago és a Rafael nevet adták.
Thiago brazil szülők gyermekeként Olaszországban született, mégis spanyolként ért el nagy sikereket.
A válogatottban csak utánpótlás szinten volt igazán eredményes, ám a klubjaiban a Barcelona, a Bayern München és a Liverpool játékosaként is kulcsszerepet játszott és szinte minden trófeát megnyert. Öccse, Rafael később Rafinha néven vált ismertté. Ő felnőttként már Brazíliát képviselte, és noha nem lett annyira eredményes, mint Thiago, Rióban olimpiai bajnok lett a válogatottal és a Barcelonával ő is BL-győzelemig jutott.
Nem kérdés, hogy az ökölvívás is a legnépszerűbb sportágak közé tartozik az Egyesült Államokban, azon belül is Muhammad Ali és Floyd Mayweather neve számít szent és sérthetetlennek az országban. Az olimpiai- és világbajnok Ali a ringben és azon kívüli tevékenységeivel is ismertté vált, ezért a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad legjobb sportolójának választotta 1999-ben. A nehézsúlyú ökölvívó lánya azonban még tökéletesebb pályafutást teljesített:
Laila Ali 24 meccsén 21 kiütéssel, veretlenül, többszörös világbajnokként, minden idők egyik legjobb női bokszolójaként fejezte be a karrierjét.
Míg Aliéknál lehet róla vitatkozni, a Mayweather családban nem kérdés, hogy a gyermek felülmúlta az apját. Pedig idősebbik Floyd is (két testvérével, Jeff-fel és Rogerrel együtt) az egyik legismertebb bokszolónak számított a maga korában: 35 meccsen 28 győzelmet szerzett, később pedig többek között Laila Ali edzője lett.
Fia, Floyd Jr. azonban mind az 50 profi mérkőzését megnyerte a karrierje során, és egyedülálló módon nagypehelysúlyban, könnyűsúlyban, kisváltósúlyban, váltósúlyban és nagyváltósúlyban is világbajnok lett.
Ráadásul úgy, hogy az évszázad bokszmeccsének beharangozott Manny Pacquiao elleni mérkőzésen, majd a visszavonulása után a legismertebb MMA-harcos, Conor McGregor elleni összecsapáson is könnyedén nyert.
Az idei Super Bowlon először fordult elő, hogy két testvér egymás ellen lépett pályára. A Kelce fivérek közül végül Travis örülhetett, Jason pedig szomorkodhatott a Kansas City Chiefs fordítása után. A nagydöntők történetében olyanra is volt már példa, hogy a két résztvevő csapat vezetőedzője volt családi viszonyban egymással: 2013-ban John Harbaugh Baltimore-ja 34-31-re legyőzte Jim Harbaugh San Franciscóját. Ám az amerikaifutball kedvelőinek többsége mégsem őket mondja, ha legendás NFL-családot kell megemlíteni, hanem Manningéket.
Archie Manning 14 éven keresztül irányította az aktuális csapatát, elsősorban a New Orleans Saints quarterbackjeként ért el sikereket. Neki három fia született: Cooper, Peyton és Eli. A legidősebbet, Coopert középiskolás korában kimagasló tehetségnek gondolták, de
a gerincferdülése miatt abba kellett hagynia a játékot.
Utána nem tűnt el teljesen, hiszen vállalkozóként és televíziós személyiségként később is jelen volt az amerikai médiában, öccsei azonban jóval nagyobb hírnévre tettek szert.
Peytont és Eli-t is elsőként (1/1-esként) draftolta a csapata és mindketten 2-2 Super Bowlt nyertek,
ám előbbi összességében sikeresebb volt MVP-címeket és passzolt yardokat tekintve egyaránt. Eli viszont mindig is elmondhatja majd magáról, hogy mindkét NFL-győzelme során egy esélytelennek gondolt New York Giants-et vezetett sikerre a korszakban egyeduralkodónak számító New England Patriots ellen.
Hamarosan pedig a harmadik generáció is világszerte ismertté válhat a Manning családból: Cooper fia, a 17 éves Arch a középiskolája legjobb irányítójaként idéntől a texasi egyetem csapatában érheti el a sikereket, ami az egyik legjobbnak számít az Egyesült Államokban.
Bryan
A nyolcvanas években John és Patrick McEnroe is a világ legjobb teniszezői közé tartozott (utóbbi leginkább csak párosban), mintegy 30 évvel később azonban egy ikerpáros szinte teljesen elfeledtette őket az Egyesült Államokban.
Bob és Mike Bryan másfél évtizeden át kimagaslóan a legjobb párost alkották, ami 16 közös Grand Slam-győzelmet, 4 világbajnoki sikert, egy Davis-kupa-címet és egy olimpiai aranyérmet is eredményezett számukra.
Szafin
Bryanékkal együtt kezdte a pályafutását Marat Szafin, aki a Pete Sampras és Roger Federer közötti korszak legjobbjának számított Andre Agassival együtt. Az orosz teniszezőnek ez az eredményességében nem annyira látszott, hiszen "csupán" 2 GS-t és 2 DK-t nyert, és 6 hétig állt a világranglista élén.
Húga, Dinara Szafina nála is nagyobb tehetségnek indult, miután 19 évesen Fed-kupát, 21 évesen pedig egy olimpiai ezüstérmet és párosban US Opent is nyert. 2008 és 2009 között aztán
6 egyéni Grand Slamen belül 5-ször elődöntőig, 3-szor pedig döntőig jutott, ami ugyan trófeával nem járt, de 26 héten át tartó világelsőséggel igen.
Ez azonban a pályafutása csúcsát is jelentette, hiszen folyamatosan hátsérülések hátráltatták, majd 2011-től kezdve már egyetlen nagy versenyen sem indult el, így 25 éves korában befejezte a karrierjét.
Williams
Míg Szafina kénytelen volt idő előtt visszavonulni, addig az amerikai Williams nővéreket javarészt megkímélték a sérülések.
Az idősebbik testvér, Venus robbant be előbb, de az ő 7 darab egyéni Grand Slam-sikere elhalványult húga eredményeihez képest.
Serena az Open-éra legeredményesebb teniszezőjévé vált: a 23 GS-győzelme mellett ötször megnyerte az év végi világbajnokságot is.
Serena Williams párosban is megnyerte mind a négy Grand Slam-tornát, nem is egyszer:
mind a 14 fináléjában diadalmaskodott a nővére oldalán.
Az olimpiákon is elképesztő sikereket értek el a Williams nővérek: 1-1 egyéni bajnoki cím mellett három alkalommal is közösen győztek a párosversenyen, így az ötkarikás játékokon is ők váltak minden idők legeredményesebb teniszezőivé. Ám így is messze járnak attól, hogy ők legyenek az olimpiai történelemben a legsikeresebb család.
Keller
A legtöbb, olimpiai éremmel rendelkező családtagot a német Kellerék tudják felmutatni. A gyeplabdás famíliában a hagyományt Erwin kezdte el az 1936-os olimpián, aki hazai pályán az ezüstérmes csapat tagja volt. A fia, Carsten is egy németországi olimpián lett a legeredményesebb: Münchenben aranyérmet szerzett 1972-ben. Rajta is túltett azonban a család harmadik generációja.
Már a legidősebb gyermek,
Andreas is jócskán megnövelte a család érmeinek számát: két második hely után Barcelonában a csúcsra jutott.
Ezután az athéni olimpiáig kellett várni további medálra: Andreas húga (Natascha) és felesége (Louisa Walter) is tagja volt a női tornát megnyerő német válogatottnak. A harmadik testvér, Florian sem akart lemaradni, ő Pekingben szerzett aranyérmet – nem sokkal azután, hogy feleségül vette az olimpiai ezüstérmes focistát, Navina Omiladét.
Montano
Nem sokkal marad el Kelleréktől az olasz vívódinasztia, a Montano család. A legidősebb, Aldo két ezüstéremig jutott a kardcsapattal, ami a II. világháború nélkül még több lehetett volna. A fia, Mario Aldo szintén kétszer volt második, de Münchenben nyernie is sikerült a kardválogatottal – ekkor unokatestvére, Martio Tullio is a győztes csapat tagja volt. Két másik unokatestvére sem maradt olimpiai ezüstérem nélkül: Tommaso és Carlo is 1976-ban állt dobogóra, előbbi kardban, utóbbi tőrben.
Mario Aldo fia, Aldo Montano azonban minden korábbi generációt felülmúlt eredményességben. Amellett, hogy 2 világ- és 5 Európa-bajnoki aranyig eljutott, az olimpiai dobogó tetejére is felállhatott – a 2004-es egyéni karddöntőben Nemcsik Zsoltot győzte le. Újabb aranyat már nem gyűjtött, a csapattal két ezüst és két bronz még összejött neki –
legutóbb 42 évesen, Tokióban lett második, a magyarok elleni elődöntős sikernek is köszönhetően.
Gerevich-Bogen
Arra azonban még Kellerék és Moldanóék sem voltak képesek, hogy három különböző generáció is nyerjen olimpiát – ahogy
eddig az ötkarikás játékok történetében senki nem érte ezt el.
Ehhez sokan voltak közel, és közéjük tartozik két magyar család is.
Bogen Albert az 1912-es olimpián még osztrák színekben lett második a kardcsapatok között,
a lánya, Erna viszont már magyarként szerzett bronzérmet tőrözők mezőnyében 1932-ben.
Bogen Erna férje Gerevich Aladár volt, aki 7 aranyérmével minden idők legeredményesebb magyar olimpiai bajnokává vált, és a fiából, Pálból is egy kétszeres olimpiai bronzérmes vívót nevelt.
Szívós
A Gerevich családnál is közelebb járt a történelemíráshoz – amit a maguk módján meg is tettek – Szívósék. A második világháborúban is harcoló idősebb Szívós István a londoni ezüstérem után Helsinkiben és Melbourne-ben is győzni tudott a vízilabda-válogatottal. Fia, a később a Fradinál és fogorvosként is dolgozó István még nála is több éremig jutott, hiszen a csapat 1968 és 1980 között mind a négyszer dobogóra állt – 1976-ban annak is a legtetejére.
Neki már az is megadatott, hogy világbajnokságon is győzelemre vezesse a válogatottat, ahogy fiának, Szivós Mártonnak is sikerült ez 2013-ban.
Azonban Márton hiába került már be a válogatott keretébe 2003-ban is, az athéni és a pekingi olimpia előtt Kemény Dénes végül nem válogatta be az utazó csapatba, így nem volt tagja az aranyérmes együttesnek.
2012-ben és 2016-ban már részt vett az olimpián, ám ekkor a csapatnak nem sikerült dobogóra állnia, így ő olimpiai érem nélkül zárta a pályafutását.