Amatőrök és teljesen lebecsült hősök alázták meg a világ leghíresebb sztársportolóit
A sport nézésének szépségei közé tartoznak a magas színvonalú összecsapások, az elképesztő fordulatok és az érzelmes jelenetek mellett azok a pillanatok is, amikor egy esélytelen sportoló vagy csapat teljesen váratlanul óriási szenzációt okoz. A szubjektív összeállításunkban olyan emlékezetes eseményeket, mérkőzéseket vagy egész sorozatokat elevenítünk fel az egyetemes sporttörténelemből, amikor valaki világraszóló meglepetést ért el nála sokkal nagyobb favorit(ok) ellen. A megemlített "csodatételek" nagy része a labdarúgáshoz kötődik, de bőven akad egyéb sportágak világeseményeiről is példa.
Fociszenzációk a vb-ken és az Eb-ken
A világ legnézettebb sporteseményei között ott van a négyévente megrendezett labdarúgó-világbajnokság, valamint az Európa-bajnokság is. Ezért egy ottani komoly meglepetésnek még nagyobb következményei vannak, mert sokkal több emberhez jutnak el a torna történései. Elsősorban a vb-ken fordultak elő olyan eredmények, amelyek megrengették a futballvilágot.
Egyesült Államok-Anglia 1-0
Az 1950-es brazíliai világbajnokságot a második világháború miatt 12 év kihagyás után rendezték meg, így a focisták különösen fel voltak tüzelve az esemény miatt. Az angol válogatott nagy esélyesként utazott ki, és a nyitómeccsen magabiztosan le is győzte Chilét, miközben a teljes egészében félprofi játékosokból álló amerikaiak simán kikaptak Spanyolországtól. A második, egymás elleni csoportmeccs előtt
az angolok már előre kinyomtattak olyan szalagcímeket, miszerint győzelemmel zárták az USA elleni találkozót is, ám nagy pofonba szaladtak bele. Az amerikaiak az első félidő végén gólt szereztek Joseph Gaetjens fejesével, a helyi brazil közönség pedig ezután még inkább őket támogatta, ami sikeresnek is bizonyult.
Maradt az 1-0-s eredmény, ami Anglia történetének első vb-veresége lett, a futball őshazája pedig annyira nem tudott felállni a padlóról, hogy 3 nappal később Spanyolország is legyőzte a csapatot, amely így csúfosan búcsúzott a vb-től.
Uruguay-Brazília 2-1
Ugyanezen világbajnokság utolsó előtti, mégis mindent eldöntő mérkőzése talán még ennél is nagyobb csodát hozott. A két dél-amerikai ország összecsapása nem finálénak számított, de biztos volt, hogy a győztes emelheti magasba a trófeát – Uruguay másodszor, vagy Brazília először. A házigazda óriási favoritnak számított, és már itt is előre ittak a medve bőrére: az újságok már lehozták, hogy a Selecao a végső győztes, és aranyérmeket is készítettek a brazil játékos nevével. Vasárnap délután azonban
a Maracanában 200 ezer, országszerte pedig több millió néző vált teljesen némává, miután az uruguayiak negyedóra alatt megfordították a meccset a hajrában.
A hazai drukkerek közül többen öngyilkosok lettek, a nemzetnek pedig 8 évet kellett még várni az első világbajnoki címéig.
NSZK-Algéria 1-2
1982-ben a Német Szövetségi Köztársaság már kétszeres világbajnoknak mondhatta magát, az afrikai kontinensen pedig némi túlzással híre-hamva sem volt a világszínvonalú labdarúgásnak. Algéria történetének első vb-mérkőzése azonban örökké emlékezetes maradt.
A nyugatnémet játékosok a meccs előtt azon viccelődtek, hogy vajon hány gólt szereznek, és hogy hányadikat ajánlják a feleségeiknek és a kutyáiknak.
Algéria gyors és precíz támadófocija azonban meglepte őket, és a második félidő elején szerzett góljukra hiába érkezett válasz, egy perccel később ismét az algíroknál volt az előny. A 2-1-es vereség ébresztőleg hatott az NSZK-ra, amely gálázott Chile ellen, majd az utolsó körben egy mindkét félnek kedvező 1-0-s győzelmet ért el Ausztria ellen, így végül Algéria búcsúzott a vb-től – emelt fővel. A nyugatnémetek viszont a kezdeti pofon után egészen a fináléig meneteltek, ahol Olaszország állította meg őket.
Franciaország-Szenegál 0-1
Szintén egy európai nagyhatalom egy lebecsült afrikai válogatott ellen, csak 20 évvel később. A japán-koreai közös rendezésű vb 2002-ben az utolsó volt, ahol a nyitómeccset nem a házigazda, hanem a címvédő játszotta. A négy esztendővel korábban hazai pályán, magabiztosan megnyert vb-cím után a franciák a 2000-es Eb-t is behúzták – ilyen duplázásra azóta is csak a spanyolok voltak képesek –, így Ázsiába is végső esélyesként érkeztek. Szenegál eközben Afrika-bajnoki ezüstérmesként története első vb-jére készült, de
szenzációt okozott a támadószellemű játékával: az azóta meghalt Papa Bouba Diop pedig be is talált a kapuba, amit egy ikonikus örömtánc követett.
Több gól már nem született a találkozón, a franciák pedig az NSZK-val ellentétben javítani sem tudtak: rúgott gól nélkül, utolsóként estek ki, miközben a szenegáliak egészen a negyeddöntőig eljutottak.
Argentína-Szaúd-Arábia 1-2
Ismét 20 évet kellett várni egy igazán nagy bombameglepetéshez, ami szintén a csoportkör első körében következett be. A tavalyi év végén megrendezett katari világbajnokságra a Lionel Messi vezette Copa América-címvédő argentin válogatott a korábbi évekhez képest még nagyobb favoritként érkezett, ami be is igazolódott, hiszen az ország történetének harmadik vb-címével tértek haza.
Ám jócskán lecsökkent azoknak a száma, akik ebben hittek a torna előtt, miután a nyitómeccsen Szaúd-Arábia a második félidőben nyújtott szenzációs játékával megfordította az argentinok elleni mérkőzést,
a hajrában pedig kapusbravúroknak is köszönhetően meg is tartotta a vezetést. A 20 évvel korábbi francia válogatottal ellentétben a dél-amerikaiaknak ez a sokk jól jött, és végigmeneteltek a következő hat meccsen, a szaúdiaknak viszont Lengyelország és Mexikó ellen is vereség, így csoportkörös búcsú lett a vége.
A dán és a görög Eb-csoda
Az Európa-bajnokságok történetében is bőven akadtak meccsek, ahol borult a papírforma, ám a kisebb létszám és a kiegyenlítettebb mezőny miatt ezek nem okoztak olyan szenzációt. Olyan azonban a vb-ken sem fordult elő, hogy egy kiscsapat a teljes torna ideje alatt megállíthatatlanul robogjon előre a végső győzelemig – az Eb-ken azonban ez kétszer is bekövetkezett.
1992-ben a selejtezőben elvérző dánoknak június első napjaiban szóltak, hogy elindulhatnak a néhány nappal később kezdődő svédországi tornán, így
a játékosokat a szélrózsa minden irányából kellett összeszedni az utazáshoz. A lényegében felkészületlen skandinávok játéka az első két mérkőzésen nem is váltotta meg a világot: rúgott gól nélkül a tabella utolsó helyén álltak.
Az utolsó csoportmeccsen azonban Lars Elstrup góljával sikerült legyőzni a franciákat, a svédek pedig megtették azt a szívességet, hogy legyőzték Angliát, így Dánia továbbjuthatott az elődöntőbe. Az egyenes kieséses szakaszban aztán jöhetett a hollandok elleni fordulatos találkozó végén a győztes büntetőpárbaj, majd a németek ellen magabiztosan megnyert finálé, Richard Möller Nielsen csapata pedig örökre beírta magát a történelembe.
Ahogy aztán azt 12 évvel később Otto Rehhagel válogatottja is megtette, miután az olimpia őshazáját felhelyezte a világfutball térképére. A görögöknek 1-1 Eb- és vb-szereplésük volt a 20. században, de győzelemmel még nem volt dolguk – egészen a 2004-es Eb nyitómeccséig, amit a házigazda portugálok ellen 2-1-re megnyertek. Úgy tűnt, a csapatban nem is maradt több, hiszen a spanyolok és az oroszok ellen sem tudott nyerni, és Cristiano Ronaldóék két győzelme kellett ahhoz, hogy Görögország ott legyen a negyeddöntőben. Az egyenes kieséses szakaszban aztán a görögök
Ángelosz Harisztéasz vezetésével a címvédő franciák, – a futballtörténelem egyetlen, hivatalosan 105 percig tartó meccsén – a szintén meglepetést okozó csehek, a döntőben pedig ismét a házigazda portugálok ellen egyaránt 1-0-s győzelmet aratott a csapat,
amivel kiérdemelte a 21. század labdarúgásának legmeglepőbb trófeanyertese címet.
A topligák történetének legmeglepőbb bajnoka
A görögöknél említett utolsó félmondattal talán csak egyetlen csapat van, amely vitatkozhat: a 2016-os Leicester City. Pedig Angliában nem volt már azelőtt sem ismeretlen a váratlan bajnoki- és kupagyőzelem. Csak két példát említünk:
a Nottingham Forest 1978-ban újoncént nyerte meg a bajnokságot, hogy aztán a következő két évben megszerezze a BEK-serleget;
a Wigan Athletic pedig 2013-ban a Premier League-ből kiesett, de közben az FA-kupát többek között a Bournemouth-t, az Evertont és a döntőben a Manchester Cityt is legyőzve meg tudta nyerni.
Más topbajnokságok is büszkélkedhetnek hasonló szenzációk felmutatásával: Olaszországban a Hellas Verona lett váratlanul első 1985-ben, Németországban a két magyarral felálló Kaiserslautern 1998-ban újoncként nyerte meg a Bundesligát, 2000-ben a Deportivo a La Liga-trófeát és a Spanyol Szuperkupát is elhódította, Franciaországban pedig az Auxerre, a Lens és a Montpellier is a semmiből indulva nyerte meg a Ligue 1-t az elmúlt 30 évben.
Azonban a szezon előtti esélyeket figyelembe véve egyik sem számított akkora döbbenetnek, mint a Leicester City PL-címe hét évvel ezelőtt. A csapat a 2014-15-ös idényben úgy kerülte el a kiesést, hogy hét fordulóval a vége előtt még az utolsó helyen állt az élvonalban, ám az utolsó 9 meccséből 7-et megnyerve Nigel Pearson együttese megmenekült. Pearson viszont ennek ellenére sem, és a helyére
Claudio Ranieri érkezett a kispadra, hogy nekivágjon egy szezonnak, ami előtt 5000-szeres pénzt fizettek a Rókák bajnoki címéért.
Kasper Schmeichel képessége, Jamie Vardy kapu előtti teljesítménye, Rijad Mahrez cseltudása és N'Golo Kanté játékintelligenciája azonban egyszerre mutatkozott meg, így a Leicester mindössze 3 vereséget szenvedve, tízpontos előnnyel végzett a Premier League tabellájának élén, amit azelőtt és azóta megközelítenie sem sikerült.
Elképesztő bravúrok az olimpiákon
Csoda a jégen
Ha egy sporteseményről filmet készítenek Hollywoodban, az eléggé sokatmondó. Ha film címe a "Csoda a jégen" címet kapja, az még inkább, még ha amerikaiakról is van szó. Az Egyesült Államok jégkorongcsapata az 1980-as Lake Placid-i téli olimpián főiskolásokkal és egyetemistákkal játszott, a csoportkörben viszont így is négy győzelemmel és egy svédek elleni döntetlennel zárt.
A csoda azonban csak ezután jött: a legyőzhetetlennek hitt, előző négy olimpián győztes szovjet válogatottat 2-3-ról fordítva 4-3-ra legyőzte a tapasztalatlan amatőrökből álló együttes,
majd a finneket is hátrányból felállva múlta felül, így megszerezte az aranyérmet.
Egy Karelinhoz méltatlan búcsúmeccs
Szintén egy orosz-amerikai párharc vált legendássá 20 évvel később, amelynek hasonló végkimenetele lett. A sydney-i nyári olimpián a 130 kg-os birkózók versenyszámára
Alekszandr Karelin háromszoros címvédőként és kilencszeres világbajnokként érkezett, és a sportág első négyszeres olimpiai bajnoka lehetett volna, aminek a megvalósulása nem is tűnt kérdésesnek – egészen a fináléig.
Egy amerikai farmercsalád kilencedik gyermeke, a csoportból is nehezen továbbjutó Rulon Gardner ugyanis a döntőben megakadályozta az élete utolsó mérkőzését játszó novoszibirszki óriást a történelmi tett elérésében. Mindezt akció nélkül, ugyanis az egyetlen pontja Gardnernek azzal született, hogy az összekapaszkodás után lecsúszott Karelin keze az ellenfeléről – ám ez is elég volt, mert az orosz a folytatásban sem tudta még megmozdítani sem a hatalmas meglepetést okozó Gardnert.
Osztrák varázslat Tokióban
A 2002-es téli olimpiáról megemlíthettük volna Steven Bradburyt, aki teljesen esélytelenül nyerte meg a rövidpályás gyorskorcsolya 1000 méteres versenyszámát. Az ausztrál azonban ezt nem a földöntúli teljesítményének, hanem sokkal inkább a szerencsének köszönhette, hiszen
az elődöntőben és a döntőben is lemaradva, az utolsó helyen haladt, mielőtt az utolsó körben egymást ütötték ki a vetélytársai.
Az országúti kerékpárnak Tokióban lett egy hasonló sztorija, ám Anna Kiesenhofernek a mázli mellett a szemfülességét és a kitartását is meg kell említenünk.
Az osztrák bringás a hazájában kimagaslónak számított már az olimpia előtt is, nemzetközi szinten azonban magasan jegyzett versenyen semmilyen komoly eredménye nem volt. Így érkezett el 2021. július 25-e, amikor a női mezőnyversenyt egy matematikus posztdoktori végzettséggel rendelkező 30 éves hobbibringás nyerte – ő lenne Anna Kiesenhofer. A 137 km-es távon ő indította el az első támadást a rajt után, amihez több társa is csatlakozott, ám
a szökevényeket előbb-utóbb mind utolérte a mezőny – legalábbis azt hitte, Kiesenhofer ugyanis akkora előnyre tett szert, ami bőven kitartott a végéig.
Rádió és ezáltal pontos információk híján a hollandok vezette mezőny azt hitte, hogy az aranyéremért küzd, Annemiek van Vleuten pedig emelte is a kezét a célvonalon – ám Kiesenhofer ekkor már 75 másodperce megnyerte a versenyt. Az osztrák bringást a mesebeli történet és az aranyérem kellőképpen meggyőzte ahhoz, hogy az olimpia után visszatért a profi kerékpározáshoz – ahol azóta sem tartozik a világelithez.
Sokk Amerikában
Mike Tyson első veresége
A világhírű nehézsúlyú ökölvívó már 23 évesen 37 győzelemmel – és 0 vereséggel – rendelkezett a pályafutásában, amikor 1990 februárjában Tokióban ringbe lépett. A James 'Buster' Douglas elleni összecsapáson mindenki villámgyors kiütést várt,
arra is alacsony oddsot adtak, hogy 90 másodpercen belül véget ér a küzdelem.
Douglas azonban erősen kezdett, Tyson pedig az egész meccsen nem talált fogást rajta. Olyannyira, hogy
a 10. menetben megszületett a boksztörténelem egyik legemlékezetesebb pillanata: Mike Tysont kiütötték.
A karrierjét végül ez nem törte ketté, hiszen a következő vereségére további 9 meccset (6,5 évet) kellett várni.
A 42. Super Bowl
Az NFL 2008-as nagydöntője előtt nem az volt a kérdés, hogy a Tom Brady vezette New England Patriots legyőzi-e a New York Giants együttesét, hanem az, hogy hány pontos különbséggel.
A fináléba a Miami Dolphins 1972-es bravúrja óta a Patriots elsőként érkezett veretlen mérleggel, ám a csoportriválistól eltérően neki nem sikerült megkoronáznia a szezonját.
Az egész idényben mutatott forma azonban Arizonában cserbenhagyta a csapatot, Eli Manning és a Giants élete játékát nyújtotta, David Tyree szenzációs "sisakos" elkapása végleg megfordította a találkozó lelkületét, Plaxico Burress pedig 35 másodperccel a vége előtt megszerezte a győztes touchdownt. Az NFL pedig a mai napig vár egy újabb veretlenül megnyert szezonra, a Dolphins legendái pedig már 51 éve járnak össze minden alkalommal sörözni, miután az utolsó veretlen csapatnak is megszakad a sikerszériája.
Teljes felfordulást rendeztek a britek
Ronnie O'Sullivan hihetetlen bukása
Akik nem követik a sznúker eseményeit, vagy akár a szabályokat sem tudják, Ronnie O'Sullivan neve azoknak is ismerősen csenghet. Minden idők legeredményesebb játékosa az egyedi stílusának is köszönhetően tett szert hatalmas népszerűségre, ám ez a stílus magában foglalja, hogy néha vannak rossz napjai. Ilyen volt 2019. április 23-a is, amikor ötszörös világbajnokként azzal a James Cahill-lel csapott össze a világbajnokság első fordulójában, aki
a sportág történetében első amatőr játékosként került fel a vb-főtáblára. A 23 éves angol győzelmére 22-szeres pénzt fizettek, ám az esélytelenség nyugalma elárasztotta Cahillt,
aki 8-5-re elhúzott, majd ugyan a következő három frémet O'Sullivan nyerte, az utolsó kettő ismét a fiatalabbik brité lett. Cahill a nyolcaddöntős meccsén már nem ért el újabb bravúrt, és noha azóta profinak állt, újabb vb-főtáblára már nem jutott fel – O'Sullivan ellenben nyert még két vb-címet, amivel utolérte Stephen Hendryt az örökrangsor első helyén.
Emma Raducanu menetelése
A teniszvilágban is akadtak már meglepetések, pláne a női tornákon, de a 2021-es US Open biztosan a legnagyobbak között van. A 18 éves Emma Raducanu élete első, wimbledoni Grand Slamén már eljutott a semmiből a negyedik fordulóig abban az évben, ám New Yorkban ezen is messze túltett.
A selejtezőből világranglista 150. helyezettként jutott fel a főtáblára, ahol mind a hét mérkőzését szettveszteség nélkül megnyerte,
amivel 44 év után az első brit női GS-győztessé vált. Az akkor Serena Williams-utódnak kikiáltott Raducanu sérülés és koncentrációvesztés miatt azóta meg sem tudta közelíteni az ottani szereplését egyetlen major tornán sem, de még mindig csak 20 éves, így a jövőben még megmutathatja, hogy ez nem egy egyszeri csodatétel volt a részéről.
Az évszázad(ok) mérkőzése
Szerencsére a magyar sportolók csodatételeiről is számtalan világraszóló hőstettet lehetne megemlíteni. Baji Balázs 2017-es világbajnoki bronzérme 110 méteres gátfutásban, a férfi rövidpályás gyorskorcsolyaváltó aranyérme a 2018-as téli olimpián vagy Vas Kata Blanka 4. helye hegyikerékpárban a tokiói ötkarikás játékokon – csak hogy az utóbbi évekből néhány példát mondjunk.
Azért ezeket, mert sprinter génekből, jégből és hegyből vajmi kevés van Magyarországon a világ más tájaihoz képest. Ám 1953. november 25. és 2022. június 14. mégis felülmúlja még ezeket a bravúrokat is.
Talán már a dátumok is elegek, de azért zárásként részletezzük egy kicsit, mi is történt ezeken a napokon. Előbbin az Aranycsapat, azaz a magyar fociválogatott a kontinentális európai csapat ellen hazai pályán 90 éve veretlen Anglia ellen barátságos meccsen 6-3-ra győzött a Wembley-ben. Tavaly júniusban pedig talán még Puskás Ferencék bravúrján is túltett a Wolverhamptonban aratott 4-0-s siker a Nemzetek Ligájában.
Reméljük, a következő hasonló, magyarok által elért világraszóló focibravúrra nem kell további 69 évig várni, ahogy más sportágakban szintén megörvendeztetnek minket a sportolóink a folytatásban is – hogy ezt az összeállításunkat nyugodt szívvel folytathassuk.
origo.hu
Házasság első látásra: összeomlott a menyasszony
origo.hu
Nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki a Hamász-vezér ellen
borsonline.hu
3 év után itt vannak az első fotók: Palik László megmutatta szerelmét!
magyarnemzet.hu
Stumpf magára rántotta a gyűlölettől bűzlő, saját maga által főzött kotyvalékát
ripost.hu
Ezek a csillagjegyek beleszeretnek valakibe idén télen
mandiner.hu
Megüzente Putyin, mi fog történni Biden döntése miatt
origo.hu
Leticia Calderón, az egykori Esmeralda felismerhetetlen lett
nemzetisport.hu
Rodri: Messi minden idők legjobbja
origo.hu
Döntő lépésre szánta el magát Putyin
origo.hu
Órákon át hallgattak ki egy újságírót Lakatos Márk pedofilbotrányáról
origo.hu
Lionel Messi és Xavi kapcsolata újabb szintre léphet
origo.hu
