Mindkét együttes története első kupagyőzelméért lépett pályára: a Budafok ezelőtt még fináléban sem járt sohasem, míg a Zalaegerszeg az eddigi egyetlen fináléján (2010-ben) elveszítette. A fővárosiak személyében 2012 óta először volt esélye másodosztályú csapatnak elhódítana a trófeát, akkor az MTK nem tudott élni a lehetőséggel – nem élvonalbeli klubként így legutóbb a Siófok nyerte meg a Magyar Kupát, még 1984-ben.
A finálé résztvevőinek egyaránt két-két NB I-es csapatot kellett elbúcsúztatnia a Puskás Arénáig vezető úton: a Budafok a negyeddöntőben a Kisvárdát, az elődöntőben a Vasast győzte le kapott gól nélkül, míg a ZTE a legutóbbi két meccsét a Mezőkövesd és a Puskás Akadémia ellen nyerte meg. A zalaiak irányítását az előző héten Ricardo Moniztól Boér Gábor vette át, ám a hétvégi bajnokit nyitányként meg tudta nyerni, ahogy a Mátyus János vezette Budafok is győzelemmel hangolt a kupadöntőre.
A mérkőzés első perceiben a ZTE futballozott sokkal nagyobb fölényben, Gundel-Takács Bencének többször is meg kellett mentenie a Budafok kapuját. A fővárosiak ezután egyre többször lépték át a felezővonalat, és
az első igazán nagy helyzetét éppen a korábbi Zalaegerszeg-játékosnak, Beke Péternek köszönhette a Budafok:
ő szerzett labdát erőteljesen a jobb oldalon, és jól tudott középre adni. A csatárok elé becsúszó
Kálnoki-Kis Dávid lábáról a saját kapufájára pattant a labda,
majd a kipattanó visszakerült Beke elé, aki sarokkal tette a kapura a labdát, de Mocsi Attila a gólvonal elől ki tudta vágni a labdát.
Az első félóra végén ismét Beke előtt adódott esély: a Budafok egy gyors kontratámadásból négy a három ellen vezethette a labdát, ám a csatár közepre gurított labdáját Demjén Patrik elhalászta Beke csapattársai elől. A 22 éves támadón kívül Kovács Dávid és Horváth Olivér volt többször is veszélyes a zalaegerszegi kapu előtt: előbbi távoli lövésekkel, utóbbi pedig beadásokkal próbálta megnehezíteni Demjén dolgát – sikertelenül.
A félidő végén a ZTE visszavette az irányítást, és Meshack Ubochioma és Eduvie Ikoba előtt is adódott gólszerzési esély, ám a félidőre 0-0-s döntetlennel vonulhattak a csapatok. A szünetben Boér Gábor kettőt is cserélt: Mim Gergely helyett a korábbi budafoki Huszti András lépett pályára, Ikobát pedig Németh Dániel váltotta.
A második játékrész elején elsősorban a mezőnyben volt a labda, és főleg a zalaegerszegiek birtokolták azt, de ez helyzetet nem eredményezett. Mégis a túloldalon, Kalmár Olivér kiugratása és Beke Péter megiramodása tűnt igazán veszélyesnek az első negyedórában, ám a zalai védők mindkét alkalommal tisztázni tudtak a lövés előtt. A vidékieknél a 60. percben volt az első kapura lövés, de Szendrei Norbert 16 méterről megeresztett próbálkozása magasan fölé szállt.
A félidő feléhez közeledve mind a két budafoki támadót ápolni kellett, és a csapatkapitányt, Kovácsot le is kellett cserélni, Beke azonban folytatni tudta a játékot. Amíg Bekét a pályán kívül kezelték, addig
Kálnoki-Kis előtt két lehetőség is adódott az ellenfél tizenhatosánál: előbb a csúsztatása nem volt elég pontos, majd a lövése kötött ki a kapu mögötti nézőtéren.
A hajrához közeledve egyre nagyobb nyomás lett úrrá a láthatóan elfáradó fővárosiak kapuján, Boér pedig Szalay Szabolcs becserélésével frissíteni is tudott a csapata támadósorán, ahogy Mátyus János is változtatott az együttesén.
A 86. percben Németh Dániel a szerencsének is köszönhetően kapott pontos indítást, és vezethette rá Gundel-Takácsra a labdát, ám a lövése előtti pillanatokban az önfeláldozóan becsúszó Bíró Márk meghiúsította a meccs addigi legnagyobb lehetőségét.
A védőt le is kellett cserélni az eset után.
Az ötperces ráadás elején a Budafok a kontráiból akár el is dönthette volna a kupadöntőt, de a befejezés egyszer sem volt pontos, majd az utolsó percek ismét a zalaegerszegieké voltak. Gundel-Takács azonban a lövésnél és a beadásoknál is a helyén volt, így 0-0-val ért véget a rendes játékidő, és 2018 után ismét következhetett a hosszabbítás.
A 2x15 perces ráadás egy zalaegerszegi szabadrúgással indult, amelyet követően hatalmas kavarodás alakult ki a kapu előtt, és többször is a budafoki védőkben akadt el a labda.
Szinte az ellentámadásból Csóka Dániel rémisztette meg a zalai drukkereket, amikor egy ártalmatlan szituációban rosszul találta el a felszabadítást, és a labda nem sokkal kerülte el a saját kapuját.
Mindkét vezetőedző változtatott egyet a hosszabbítás első félidejében: Gergényi Bence és Beke Péter sem bírta már folytatni a mérkőzést, ám ezek a cserék sem pezsdítették fel a csapatok játékát. Mátyus János a ráadás második játékrészét két rutinos védő beállításával kezdte, amivel egyértelművé vált, hogy a Budafok elsődleges célja a tizenegyespárbaj kiharcolása volt.
Ez azonban nem sikerült: bár túl sok helyzete nem adódott a ZTE-nek az utolsó tizenöt percben, a legnagyobbat értékesítették:
a 117. percben Németh Dániel kapott labdát a tizenhatos bal sarkánál, levitte azt majdnem a gólvonal és az ötös találkozásáig, majd nagyon éles szögből Gundel-Takács feje és keze mellett a hosszú sarokba bombázott.
A folytatásban a Budafoknak egyenlítésre nem volt esélye, és leginkább állt a játék, hiszen a ZTE az időt próbálta húzni, ráadásul
verekedés is jellemezte a hajrát.
Gól azonban még így is született:
Szalay Szabolcs majdnem 30 méterről elrúgott szabadrúgása elképesztően precízre sikeredett, a bal felső sarokba bombázott úgy, hogy a kapufáról vágódott a gólvonal mögé a labdája.
1978 óta először dőlt el a Magyar Kupa döntője a hosszabbításban, a története első kupagyőzelmét elérő Zalaegerszeg a sikerével arra is jogot szerzett, hogy elinduljon a Konferencia-liga jövő évi szezonjának selejtezőjében.
Eredmény, MOL Magyar Kupa, döntő:
Puskás Aréna, 24 152 néző. jv.: Vad II. István
Budafoki MTE – Zalaegerszegi TE FC 0-0 – hosszabbítás után 0-2
gólszerző: Németh D. (117.), Szalay (120+2.)