Azt a lehetőséget viszont még felkínálta a klub vezetése, hogy
ha hivatalos, a WA által is elismert versenyen legalább 74 métert dob, akkor ismét szerződést kötnek vele,
az eddigiekkel hasonló feltételekkel. Amit a versenyző nem tekinthetett teljesíthetetlen elvárásnak, mivelhogy az egyéni csúcsa 2014 óta 82.69 méter. Amivel simán aranyérmes lehetett volna a budapesti világbajnokságon, feltéve, hogy szintet teljesített magyar válogatott dobóként csatázik a Nemzeti Atlétikai Központban. Ez a nagy és egyedi lehetőség viszont kimaradt az életéből.
Pars nem adta fel, sőt mi több, a sorozatos kudarcok és a sérülések sem vették el a kedvét az atlétikától. Klubjának megjósolható döntésére pedig csak azt mondja, hogy 26 év után másféle búcsúra számított. Kirekesztettnek viszont aligha érezheti magát, mert a pályát és annak minden felszerelését továbbra is korlátlanul használhatja, úgy, mint a régi szép időkben. Csak mostantól körön kívüliként már nem Németh Zsolt irányítja majd a felkészülését.
Miután október 31-én elég komoly talpműtétem volt, viccelődve sem mondhatom, hogy ugrálok az örömömben, de ha így döntött a klub, akkor gyorsan lépnem kell, más megoldást találni
– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Pars Krisztián, akinek egy forintjába se került az legutóbbi, immár a tizenhatodik (!) műtétje, mert korábbi érdemeit elismerve annak költségeit a Magyar Atlétikai Szövetség állta. – Van két ötletem is, de egyelőre még nem tudom, hogy a kiszemelt segítőtársaim munkáját ki fogja honorálni, és én kitől kapok majd fizetést, amit eddig a DOBÓ SE biztosított.
Megy a matek, remélem lesz olyan, aki legalább egy évig a támogatásomról gondoskodik."
Pars optimizmusa és kitartása kétségkívül tiszteletre méltó, kételkedésre ad okot viszont az, hogy utoljára a júniusi 8-i WA Continental Tour budapesti versenyen tudott kalapácsvetéssel próbálkozni, már amennyire ezt a sérülései engedték. Főképpen a megviselt és deformálódott talpéle, amit most dr. Rodler Endre ortopéd főorvos hozott rendbe. Ha majd valamikor, de december közepe előtt aligha, gyógyultnak és terhelhetőnek mondják,
féléves lemaradást kell behoznia, az viszont csak jóval később fog kiderülni, hogy a szervezete milyen válaszokat ad annak az edzésmunkának a mennyiségére és intenzivitására,
ami megkerülhetetlen feltétele egy 74 méteres dobás bemutatásának.
„Ha bírom, és újra egészségesen bírni fogom,
azért fogok küzdeni, hogy kijussak a párizsi olimpiára, és ha ez már sikerült, akkor a döntőbejutás lesz a hab a tortán.
Igaz, nőtt egy kis pocakom az elmúlt hónapokban, de azt nem lesz nehéz eltüntetni. Edzések nélkül is tartom a 114 kilós versenysúlyomat, szerintem legfeljebb másfél kilónyi izom ment le rólam. Sok minden rosszon mentem át, úgyhogy most már a jónak, a jóknak kell következnie. Öt-hat hét múlva okosabb leszek, addig csak azt tudom megismételni, hogy reményeim szerint Párizsban az ötödik olimpiai szereplésemmel fogok büszkélkedni" - mondta befejezésül az olimpiai bajnok kalapácsvető, aki arra is fel van készülve, hogy egy ideig emlékezetből és rutinból kell megterveznie az edzéseit, majd segítőtárs nélkül végrehajtania a gyakorlatokat.