Győri-Lukács Viktória az olimpiai kvalifikációs női kézilabda-világbajnokság csoportkörének harmadik fordulójában játszott Montenegró - Magyarország mérkőzésen a svédországi Helsingborgban
Vágólapra másolva!
A magyar női kézilabda-válogatott a második félidőben teljesen összeomlott Montenegró ellen, s mivel 13 percen át összesen 1 gólt lőtt, nem tudta megnyerni a nyolc közé jutás szempontjából sorsdöntő csoportmeccset. Ezzel a nem vált vereséggel nagyon távol kerültünk a legjobb nyolc közé jutástól, ami a látottak alapján csodaszámba menne.
Kiküldött munkatársunk, Lantos Gábor helyszíni jelentése a 26. női kézilabda-világbajnokságról, Helsingborgból.
Elérkezett az első olyan mérkőzés a női kézilabda-világbajnokságon a magyarok számára, amelyet sorsdöntőnek lehetett nevezni a párizsi olimpiára vezető úton. Vagy ha jobban tetszik: ez lehetett az első lépés a megfelelő irányba. Az első, Paraguay és a második, Kamerun elleni összecsapás mind a magyar, mind a montenegrói csapat számára legfeljebb könnyed bemelegítés lehetett.
Kameruni boldogság felsőfokon
A magyar-montenegrói meccs előtt játszották le Helsingborgban a Kamerun-Paraguay összecsapást. A két kiscsapat számára hatalmas volt a tét: a győztes ugyanis a legjobb 24 közé került. Nos, a kameruni csapat magabiztosan, 26-23-ra verte meg Paraguayt. Ezzel az afrikaiak utazhatnak át Göteborgba az A-B ág középdöntő csoportjának újabb három mérkőzésére. A meccs után az újságíróknak álcázott (vagyis kamu akkreditációval rendelkező) afrikai csapattagok óriási ünneplést csaptak a lelátón.
Magyaroszág és Montenegró számára is óriási volt tehát a tét, hiszen a mérkőzés győztese 4 ponttal kezdhette meg a középdöntő csoportot Göteborgban csütörtökön. Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány ezúttal Bukovszky Annát és Albek Annát nem nevezte a magyarok keretébe.
Legalább 100 magyar drukker jelent meg a Helsingborg Aréna lelátóján, remek volt a hangulat. Az első magyar támadás belemenéssel zárult, majd Grbics szerezte meg a montenegrói csapat vezető gólját. Szerencsére hamar jött a válasz, Győri-Lukács a szélről volt eredményes. Mindkét csapat idegesen játszott, a magyaroknál talán jobban érezhető volt a feszültség. Mugosa góljávl a 8. percben már 3-1-re vezetett az ellenfél. Nem kezdtünk tehát jól. Schatzl Nadine a másik szélről lőtte a magyarok második gólját, majd Bíró Blanka is védett egyet. Szerencsénk sem volt, mert Schatzl a kapufára ejtett, nem sikerült tehát az egyenlítés. A 12. percben dobtuk az első olyan gólt, ami nem szélsőtámadás után esett, Vámos Petra egyenlített. Bíró Blanka óriási formában dolgozott, három védést mutatott be egymás után. Neki volt köszönhető a 3-3-as állás.
Negyedóra elteltével 4-3-as montenegrói vezetésnél időt kért Golovin Vlagyimir, mert rendezni kellett a sorokat. A lentre tartó lövéseket a montenegrói kapus mind kivédte. Olykor kissé körülményesek voltak a magyar támadások, de Simon Petra betörése után 4-4 lett az állás. A Fradi fiatal, 19 éves játékosa bátran küzdött, szép gólpasszt adott Győri-Lukácsnak, először vezetett a magyar csapat a meccs folyamán (5-4).
Emberhátrányban is eredményesek voltunk, Vámos Petra kettőre növelte az előnyt. A meccsnek e szakaszában akár jelentősebb előnyt is ki lehetett volna építeni, de ez ekkor nem sikerült. Aztán Klujber visszahúzós átlövése a nap eddigi legszebb magyar találatát jelentette. 7-5-ös magyar vezetésnél a dán bírók megint kiállítottak egy magyart, de ebből a két perces előnyből Montenegró csak egy gólt tudott lőni.
A dán bírók végre azt is észrevették, mennyire brutálisan védekeznek a montenegróiak. Most mi kerültünk előnybe, ezt Papp Nikoletta váltotta gólra - megint kettővel vezettünk (8-6), s Bíró Blanka megint a legjobbkor lendült bele. Nem tudtunk átlépni a tű fokán, nem sikerült háromgólosra növelni az előnyt. A védekezésünk azonban sokkal jobb lett, a fal is rendesen összeállt. Papp Nikoletta betört és először vezettünk hárommal, már csak két perc volt az első félidőből. Pletikosics góljával lett 9-7, majd a félidő előtt kaptunk még egy hetest is, amit Klujber lőtt be. A szünetben így 10-7-re vezetett Magyarország.
Az első félidőben nehezen lendült bele a magyar csapat, de a 15. perctől kezdve átvette az irányítást. Már 30 perc alatt is lehetett volna nagyobb a különbség, de ne legyünk telhetetlenek.
A második félidő gyors és emberelőnyös montenegói góllal indult. Kuczora Csenge gyorsan válaszolt, majd újra labdát szereztünk. Lehetett volna ez négy is közte, de Bordás sajnos ziccert rontott. A bírók újra elvették az ellenféltől a labdát, ez nekünk kedvezett, de most a szélről maradt ki a ziccer. Ezt nagyon bosszantó volt látni és megélni. Már csak azért is, mert az ellenfél nem akart leszakadni, miközben egyre jobban felhoztuk a kapusukat. A 35. percben már csak egy gól volt az előnyünk, mert a montenegrói kapus mindent kivédett. Szétesett a magyar védekezés, a 37. percben egyenlített Montenegró, majd újabb magyar támadás ment a levesbe.
Kritikus volt a helyzet, mert egy nem várt összeomlás következett be a magyar válogatott játékában. 13-11-es montenegrói vezetésnél végre időt kért a magyar szövetségi kapitány - ezt talán már korábban is megtehette volna.
Az időkérés után sem változott sokat a helyzet, mert az újabb magyar támadásnál az oldalvonalon túlra dobtuk ki a labdát. Az ellenfél hétméterest lőtt és már három góllal vezetett. Teljes volt a csapaton belül a pánik és nem akadt egyetlen vezér sem, aki ebben a helyzetben úrrá tudott volna lenni a nehézségeken. Ráadásul a montenegrói kapus élete formáját húzta elő a második félidőre. Az idő pedig vészesen fogyott, már a 42. percben járt a mérkőzés.
13 perc alatt összesen 1 gólt dobtunk, ezzel nem lehetett meccset nyerni egy közepesen komoly ellenféllel szemben sem. Márpedig Montenegró vért ivott. Iszonyatos hosszú szünet után Vámos Petra törte meg a borzalmas magyar szériát, de ezzel is csak mínusz kettőre jöttünk fel. Olyan megoldások kellettek, mint Simon Petra váratlan közbelövése, ebből is gól lett. De ekkor már belül voltunk az utolsó negyedórán.
De semmi sem sikerült, mert Márton Gréta is kihagyta a ziccert. Nagy volt a baj, itt már csak a csoda segíthetett rajtunk.
A 49. percben Papp Nikoletta lőtt gólt ezzel 14-16 volt az állás. Legalább neki sikerült, ha már a szélsőjátékunk a második félidőre összezuhant - akárki játszott ott, azon a poszton, nem tudott gólt szerezni. Tíz perccel a vége előtt újabb magyar időkérés következett, de ekkor már négy góllal vezetett Montenegró. Innen pedig már nem volt visszaút. Mert öt perc alatt már nem lehetett 5 gólt behozni, az 55. percben ugyanis 22-17 volt az állás az ellenfélnek. Hogy a tőrt még jobban megforgassák bennünk, Mugosa is lőtt egy gólt, a 6 gólos különbség ezen a meccsen már borzalmas volt. Ami folyamatosan nőtt, Brnovics gólja után már 17-24 volt az állás. Csak lett volna már vége... De nem, még azt is el kellett viselni, hogy Montenegró másfél perccel a vége előtt időt kérjen. Úgy barátságból, mert ekkor épp 7 góllal vezettek. Ezzel pedig - hála az égnek - meg is elégedtek.
Ez a második félidei összeomlás teljesen érthetetlen és megmagyarázhatatlan volt. 10-7-es magyar előnynél a csapat összecsuklott és nem volt senki, aki ebben a helyzetben kihúzta volna a gödörbe ragadt szekeret. Ezzel a vereséggel óriásit távolodtunk a legjobb nyolc közé jutástól. Mert a látottak alapján már ehhez is csoda kellene.
Nagy kár ezért. Mert innentől már tényleg nem lehet hibázni.
Női kézilabda-világbajnokság, B-csoport, 3. forduló: Magyarország-Montenegró 18-24 (10-7)
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!