Egyszer már Svájcot agyonvertük!

Vágólapra másolva!

A magyar fociválogatott eddig 46 meccset játszott Svájccal, és ebből 30-at megnyert. Tétmeccsen viszont jobban megy az alpesi ország nemzeti 11-ének, ezeken a mérleg: 2 magyar győzelem, 3 döntetlen és 4 svájci siker. A két magyar siker közül az egyik az 1938-as világbajnokság negyeddöntőjében született, Sárosi György és Zsengellér Gyula góljaival. A másik 1981-ben.

Az eddigi utolsó magyar győzelmet hozó Svájc elleni, 1981. október 14-én vívott találkozó óta hat tétmeccsen találkoztunk, és nem örülhettünk győzelemnek. Azt a bizonyos 43 évvel ezelőtti meccset az 1982-es spanyolországi világbajnokság selejtezői során vívta válogatottunk.

Annak is a hajrájában, az öttagú csoportban ez volt a hatodik mérkőzés.

Előtte győzött a csapat Norvégiában és Románia ellen a Népstadionban, egy ponttal távozott Svájcból és Romániából, míg hazai környezetben kikapott Angliától. Mivel egy londoni kirándulás még várt rá, így ezen, illetve a két héttel később sorra kerülő Norvégia elleni meccsen biztosíthatta a helyét a világ legjobb 24 csapata között. Csakhogy Svájc ugyanúgy hat ponttal rendelkezett (akkor még két pont járt a győzelemért), vagyis ahogy akkoriban mondták: „négypontos találkozó”,

mai szóhasználattal élve kiki-meccs várt a felekre.

Ráadásul a vendéggárda bukaresti győzelemmel, és az ezzel járó önbizalommal érkezett Budapestre.

Mészöly Kálmán és mellette Mezey György. Ők vezették a magyar csapatot 1981-ben, amikor 3-0-ra legyőztük Svájcot
Fotó: Németh Ferenc / MTI Rt. Fotószerkesztõség/Magyar Távirati Iroda Rt.

A magyar válogatott négy évvel korábban (az akkor még 16 csapatos) végjátékban ott volt Argentínában, vagyis a közvélemény egyértelmű elvárása volt, hogy a csoportban szerezze meg az első két hely egyikét.

Érthetően hatalmas érdeklődés volt a mérkőzés iránt, szerda délután Budapest közlekedése - kis túlzással – összeomlott, pedig akkor már létezett a metró, ami elvitte a Népstadionhoz a drukkereket.

Ám 65.000 szurkoló döntött úgy, hogy a helyszínen szurkol a csapatnak, és mivel akkor még a jegyeket a pénztárakban árulták, így kétszer volt sorban állás, egyszer itt, egyszer meg a kapuknál. Ám ez a kis – egyébként megszokott – kényelmetlenség egyrészt az akkori kor drukkerének fel sem tűnt, másrészt, ez a meccs úgy tűnt minden kvázi-kellemetlenséget megér. Ebben a kezdés előtt persze csak reménykedni lehetett, ma már tudjuk, hogy a remény valóra vált.

Magyarország remek játékkal 3-0-ra győzte le Svájcot.

A két válogatott ebben az összeállításban játszott:

Magyarország: Mészáros- Szántó, Kerekes, Garaba, Tóth J. - Sallai, Nyilasi, Müller- Fazekas, Törőcsik, Kiss L. (Kerekes Gy. a 65. percben)

Szövetségi kapitány: Mészöly Kálmán

Svájc: Burgener - Lüdi, Zappa, Egli, Herbert Hermann – Wehrli, Botteron, Heinz Hermann, Barberis (Lüthi a 70. percben) - Sulser, Elsener (Elia a 36. percben)

Szövetségi kapitány: Paul Wolfisberg

A mérkőzés során igazából csak az elején sikerült Svájcnak ráijesztenie Magyarországra. A védő, Andy Egli egyedül vezette a labdát Mészáros Ferenc kapujára, „Bubu” azonban bravúrosan védett. Felébresztve ezzel a csapatot.

Mészáros Ferenc a magyar kapuban csodálatosan védett
Fotó: Arcanum

Amely olyan nyomást gyakorolt a kelet-európai túrájának második meccsén is győzelemről álmodozó vendéggárda ellen, hogy attól a félidő közepére René Botteron megzavarodott, Nyilasi Tibor pedig vezetést szerzett. A legjobbkor, bár egy ilyen fontos mérkőzésen mindig jókor jön a gól.

Az egy nagyon jó magyar válogatott volt, és továbbra is diktálta a tempót.

Nyilasi Tibor a második félidő elején Fazekas László szögletéből megduplázta az előnyt, majd egy óra játék után fordított szereposztásban született meg a végeredmény. Nyilasi szöktette Fazekast, aki 10 méterről lőtt Erich Burgener kapujába. A hűvös októberi napon csodás győzelmet aratott a csapat, és utána a csapatkapitány, Nyilasi Tibor ezt mondta: "Végre egy mérkőzés, amelyre régóta vártunk. Az ilyen 90 percekért érdemes futballozni."

A magyar csapatban azon a mérkőzésen mindenki remek teljesítményt nyújtott, és még azt is megengedhette magának Mészöly Kálmán, szövetségi kapitány, hogy

3-0-nál újoncot avasson Kerekes György személyében, aki majdnem első labdaérintéséből gólt szerzett.

A szakvezetés jó érzékkel tett be a csapatba új játékosokat, a Svájc elleni meccs egyik legjobbja az a fiatal debreceni focista, Sallai Sándor (a most Svájc ellen készülő Sallai Roland nagybátyja) volt, aki másodszor lépett pályára a válogatottban, és a meccs tragikus szereplője, René Botteron nem is hagyta szó nélkül a produkcióját:

Csak tudnám, honnan vették elő a magyarok Sallait, ezt a megállíthatatlan, kíméletet nem ismerő örökmozgót?

Reméljük a mostani magyar-svájc után is lesz valaki az ellenféltől, aki egy Sallai jó játéka miatt panaszkodik majd! Az sem baj, ha majd azt mondja: tudtuk, hogy jó ez a Sallai, de ennyire? Egyébként Sallai Sándor 1981-ben fiatal kora ellenére is nagyon magabiztosan nyilatkozott:

Az első öt perc kegyetlen volt, aztán minden olyan természetesnek tűnt. Megmondom őszintén, Iordanescu jóval nehezebb ellenfél volt, mint most Botteron.

A svájciak kapitánya, Paul Wolfisberg érthetően nagyon elkeseredetten nyilatkozott, de nem felejtett el kicsit "udvarolni" a mieinknek: "Ezen az estén a magyar csapat káprázatos játékot nyújtott, és ami a leginkább meglepett bennünket, ezúttal mindhárom csatáruk életveszélyesen játszott.

Nyilasi és Sallai kimagaslott a mezőnyből, igaz, én még nem láttam olyan futballistát, aki a magyarok kapitányát teljesen semlegesíteni tudta volna.

Most már csak abban bízhatunk, hogy ez a kitűnő magyar együttes győzni tud Londonban, és akkor mégis együtt utazhatnánk Spanyolországba. Nem nyert, így nem Svájccal, hanem Angliával utazott Magyarország a vb-re.

Nyilasi Tibor szenzációsan focizott Svájc ellen
Fotó: Németh Ferenc / MTI/MTVA/MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap

Ez egy későbbi történet, most még térjünk vissza 1981. októberébe, és emlékezzünk arra , mit mondott a magyar szövetségi kapitány, Mészöly Kálmán: "Maradéktalanul megvalósították a játékosok azt, amit kértem tőlük, ennek lett az eredménye a látványos, nagyszerű győzelem.

Régóta vártuk ezt a teljesítményt, de aminek leginkább örülök, az az, hogy az együttes tagjai ország-világ előtt bebizonyították: joggal bíztam bennük!

A nemzeti csapat vezetője annyira elégedett volt, hogy beleegyezett: a mindent eldöntő, Norvégia elleni meccsről, és annak körülményeiről dokumentumfilmet forgassanak. Az a film "És Mészöly, a kapitány" címmel került a televízióba, és aki annak idején látta (még az első, csak kicsit cenzúrázott változatot) a kapitány egyes kifejezéseire inkább emlékszik, mint a végeredményre.

Pedig az is csodálatosra sikeredett: a Norvégia elleni 4-1-es győzelemmel kvalifikálta magát a válogatott az 1982-es vb-re. De ehhez az is kellett, hogy előtte 3-0-ra legyőzzük Svájcot.