Európa legjobb labdarúgócsapatainak listáján az első 15 nevét kb. 15 éve nem nagyon kell cserélni. A sorrendet időről időre igen, de az elitcsoportból csak időlegesen kerül ki egy-egy név, és új is csak ritkán érkezik. Az is Angliából (Manchester City) vagy Franciaországból (PSG), véletlenül sem tér vissza oda a korábban Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyerő Crvena zevezda, a Celtic, vagy a Steaua Bucuresti, utóbbi már azért sem tehetné ezt meg, mert a nevét is elveszítette. Szezon elején mindig ugyanazt a 8-10 gárdát emlegetjük a végső győzelem esélyeseként, csak közülük van, amelynek több sanszot adunk, mint az előző évben, van amelynek kevesebbet. Az idei pontvadászat előtt talán a „nagyok” közül a legkiszámíthatatlanabb csapatnak a német Bayern Münchent, a korábbi hatszoros győztest tarthatta mindenki. Ez a tény azért is érdekes, mert a sorozat döntőjét az ő, azaz a Bayern München stadionjában rendezik, és ez különösen izgalmassá teszi a helyzetét.
A Bayern München az idei szezonban a tegnapi barcelonai fellépéssel együtt 11 tétmérkőzést játszott. A Bundesligát veretlenül, két döntetlennel vezeti, a Német Kupa eddigi egyetlen fordulóját Ulmban magabiztos győzelemmel tudta le, viszont a Bajnokok Ligájában három meccséből kettőt elveszített.
Nemcsak a barcelonai vereség miatt lehet kijelenteni, de nehezen képzelhető el idén a triplázás, sőt az is lehet, hogy a tavalyi évhez hasonlóan semmit sem nyer.
Vagyis 11 meccs után alig valamivel lehet többet mondani róla, mint a évad kezdetén.
Amitől minden Bayern-rajongó tartott a nyáron az az új edző személye. Bár Thomas Tuchelt sokan nem kedvelték, és úgy voltak vele: bárki irányíthatja a csapatot az új idényben, csak ne ő. Persze Bayern-szinten csak 15-20 edző jöhet(ne) szóba , így általános meglepetést okozott, hogy egy olyan trénerre bízták a társaságot, aki – finoman szólva – nincs ebben a 15-20-ban. Sőt, talán az 50-100-ban sem.
A Bayernt általában a kor legnagyobb edzői irányították az elmúlt 62 évben (mióta létezik a klasszikus „mindenki mindenkivel játszik kétszer” Bundesliga) a rövid időre beugró trénereket nem számítva csak Sören Lerby volt „nullkilométeres”, továbbá Udo Lattek és Jürgen Klinsmann érkezett klubcsapatnál szerzett tapasztalat nélkül. Közülük Lattek csodát tett (bár azokkal a játékosokkal az természetes volt a ’70-es évek első felében), viszont Lerby és Klinsmann csúnyán megbukott.
Vincent Kompany megbukott az előző állomáshelyén. A Burnley irányítójaként kiesett a Premier League-ből. Előtte az Anderlechtnél dolgozott, vagyis egyáltalán nem Bayern-szintű csapatoknál tevékenykedett eddig. És még ezeken a helyeken sem volt sikeres. Amennyiben Münchenben az lesz, akkor az őt szerződtetők sűrűn veregethetik a saját vállukat.
Persze felmerül a kérdés: mi a siker jelenleg a Bayern Münchennél?
A sikert az elmúlt években egyértelműen a triplázás jelentette (volna). Mert a csapat az elmúlt 15 évben folyamatosan a kontinens - és így a világ - 3-4 legjobb gárdája közé tartozott. Minden szempontból. A játékosállomány most sem rossz, de valami egy ideje távolítja a BL elsőszámú esélyeseitől.
A Bayern kapuját 2011 óta, vagyis 13 éve a világ egyik legjobb kapusa, Manuel Neuer őrzi, aki forradalmasította ezt a posztot.
Néha talán „túl is tolja” a szerepét,
elég csak az Aston Villa otthonában néhány hete vereséget jelentő „kalandozását” említeni. Ő kétségkívül igazi győztes alkat, még a Schalke kapusaként 2011-ben elődöntőben brillírozott, egy évvel később már a Bayernnel döntőt játszott (a 11-es párbajban a kapuba is betalált), majd újabb egy év múlva felemelhette a nagyfülű serleget.
Aztán 2014-ben világbajnok lett a válogatottal.
Utóbbi diadal során társa volt a már most, vagyis aktív korában is legendává vált Thomas Müller, és az elmúlt 13 évben minden nagy diadalt együtt ünnepelhettek. Amíg a két „nagy öreg” itt van, addig reménykedhetnek a szurkolók, bár az a klasszikus német mentalitás inkább csak Müllerre igaz 100%-osan, ráadásul ő néha olyan mintha 150%-on „pörögne”.
Manuel Neuer ugyan a Bayern csapatkapitánya, de korántsem olyan karizmatikus egyéniség, mint elődei közül Oliver Kahn, Stefan Effenberg, Lothar Matthäus, vagy Franz Beckenbauer. Ő már a Philip Lahm-mal kezdődött „szelid vonalat” képviseli.
Pedig a védelemre gyakran ráférne egy-két „vul-kahnos” kitörés!
Mert jelenleg ez a csapat Achilles-sarka. A francia Dayot Upamecano bármilyen jó focista Münchenben nem találja a helyét, mellette a koreai Kim Mindzse sem teszi úgy a dolgát, ahogy az elvárható lenne, a bizonytalanságaik miatt Stuttgartból igazolt japán Ito Hiroki nyári súlyos sérülése miatt még be sem tudott mutatkozni a csapatban, míg az angol Eric Dier nem az a játékos, aki irányíthatná egy BL-győzelemről álmodó csapat védelmét.
Ám álmodhatnak ezzel a kerettel és ezzel az edzővel Bajnokok Ligája diadalról Münchenben?
Amennyiben azt nézzük, hogy Robert Lewandowski Barcelonába költözése után Harry Kane érkezett a posztjára, és felsoroljuk az őt kiszolgálni igyekvők, és a góllövés édes terhét néha a válláról leemelők névsorát, akkor egyértelműen igen a válasz.
Thomas Müller, Jamal Musiala, Serge Gnabry, Kingsley Coman, Leroy Sané, Michael Olise, Mathys Tel.
Ezen hét támadó szellemű focista közül egyszerre csak három lehet a pályán, de a kispadra kerülő négy mindegyike kezdő lehetne a világ legtöbb csapatában. És akkor még nem esett szó a szögleteket elvégző Joshua Kimmichről, aki ha jobbhátvédnak jelöli Kompany akkor is néha a balszélső posztján tűnik fel, a védekező középpályásként is támadó Konrad Laimerről, a kulcscsonttörése miatt a közeljövőben hiányzó ifjú csillagról, Aleksandar Pavlovic-ról, vagy a már második edző által érthetetlen módon mellőzött Leon Goretzkaról.
Ezzel a kerettel elvileg lehetne triplázni, vagyis Bundesligát, Német Kupát, és Bajnokok Ligáját nyerni!
De a való világban aligha!
A Bundesligában valószínűleg visszafoglalja a trónt a Bayern,
a Német Kupa az lutri, mert egy rosszul sikerült 90 (120!) perc egy pihentebb, vagy szezonja legfontosabb meccsét játszó kicsapat ellen végzetes lehet.
Viszont a Bajnokok Ligájában meglepő lenne a Bayern végső sikere! Ez már a nyár folyamán is így látszott, és az ősz eddigi része megerősíti az embert ezen kijelentésben.
Amióta az akkor még Uli Hoeness által vezetett menedzsment változtatott a korábbi „zsugori” (vagy mondjuk szebben: gazdaságos) játékospolitikáján, vagyis hajlandó nagyobb összegeket áldozni focistákra, és 2007 nyarán egyszerre került Münchenbe Frank Ribery, Luca Toni, Miroslav Klose, és 2008 óta folyamatosan BL-szereplő a gárda, állandóan esélyes a végső győzelemre.
Talán azóta először nem mondható ez el a csapatról. És nemcsak a Barcelonában elszenvedett 4-1-es vereség miatt.
Az öreg és néha feleslegesen öntörvényű Manuel Neuer előtti csapatrész miatt nehéz elképzelni, hogy a Bayern ebben a szezonban Európa trónjára üljön. Furcsa, hogy a védelem a tavalyi évhez hasonlóan idén is gyengélkedik, mert
az edző maga is ebben az egységben ténykedett,
ráadásul nagyon jó trénerek irányításával is. Nyilván ha meggyógyul Ito, és a szélsővédő Josip Stanisic (aki a múlt szezonban a Leverkusennel bajnok lett) akkor több lehetősége lesz a Kompanynak a változtatásra, de amennyiben erőlteti ezt a rövid passzos labdakihozatalt, ami öngyilkos taktika, elég ha ebből két gólt kap egy BL-párharc 180 perce alatt a csapat, és már oda a müncheni döntő.
Az igazán nagyok azonnal büntetnek ezért!
A Barcelona is ezt tette a szerdai meccsen, igaz nem közvetlenül, de ez csak a véletlenen múlt. Ráadásul a katalán társaság még nem is vette egészen komolyan a dolgot, mert ebben az új rendszerű „liga-szakaszban” alig kell élesebbnek lenni, mint az előkészületi mérkőzéseken.
A két egymást követő BL-vereség kínos a Bayernnek, és az is, hogy – kis túlzással – idén még csak egy középerős csapatot tudott legyőzni, a hétvégén a Stuttgartot. A kupában a másodosztály újonca, az Ulm elleni győzelem a kötelezőnél is kötelezőbb volt, a bajnokságban általa megvert négy csapat közül három (Wolfsburg, Freiburg, Bremen) a középmezőnybe várható, a negyedik, a Kiel pedig masszív kiesőjelölt.
A két jobb gárdával, a Leverkusennel és a Frankfurttal nem bírt.
A Dinamo Zagrebet viszont látványos, gólgazdag meccsen (9-2) ütötte ki, de aki ebből messzemenő következtetést von le, az tévúton jár.
A 4-2-3-1-es szisztémában (melyet a Bayern egy-két elvetélt Guardiola-kísérletezést nem számítva 2011 óta alkalmaz) a két szűrő szerepe döntő. Toni Kroos és Bastian Schweinsteiger, majd Joshua Kimmich és Leon Goretzka is éveken keresztül a világ talán legjobbja volt ezen a poszton, nemcsak előre voltak veszélyesek, de az ellenfél támadásainak megállításában is. Amennyiben Kimmich mellé visszakerül majd tavaszra Pavlovic (addig meg esetleg Laimer, ha már Goretzkat nem hajlandó játszatni Kompany), ez a duó sokat segíthet a védekezésben.
Akkor bízhatnak csak szép szezonban a Bayern szurkolói.
Mert azt Barcelonában is láthattuk, hogy most ezen a részen vidáman szalad át egy jó csapat. Nem egyszer, nem kétszer.
A támadójáték viszont nemcsak eredményes, de gyakran szép is. A nyáron 53 millióért igazolt (2007-ben alig került többe a Ribery-Toni-Klose trió együtt!) Michael Olise eddig a legvérmesebb reményeket is felülmúlja,
akár világsztár honfitársához, Frank Riberyhez hasonló pályát is befuthat.
Jamal Musiala a tavalyi gyengébb szezonban is jól teljesített, Serge Gnabry igyekszik, és ha Kingsley Coman (ritkán) egészséges, akkor támadásban csak a Kane-t sújtó átok állíthatja meg a csapatot, hogy trófeákat gyűjtsön. Egyáltalán semmi szükség nincs a tavaly ilyenkor néhány hétig remekül focizó Leroy Sanéra, akit lassan a XXI. századi német foci legnagyobb csalódásának lehet nevezni.
Sané a barcelonai meccsen is bizonyította, amikor a találkozó kétharmadánál négyes csere keretében pályára léphetett, hogy nem lehet rá számítani. Kompany a teljes Kane mögötti triót lecserélte, továbbá az egyik védekező középpályást, Joao Palhinhat. Az ember ilyenkor a sztárnak szerződtetett, de szép lassan magát csereemberré leküzdő Sanétól azt várná, hogy feltúrja a pályát, de ő
olyan unottan ténfergett ott, mintha utálná az egész XXI. századot.
Nyilván egy elveszített mérkőzésbe beszállni nem öröm, de ezzel a hozzáállással nemcsak Münchenben nincs jövője, de más komoly helyen sem.
Ilyen játékkal semmi esélye a Bayernnek a BL-ben maradandót alkotni!
A Barcelona-Bayern 4-1 az edzők közti különbség eredménye is, de mindent mérlegre téve a német Rekordbajnok jelenleg „könnyűnek találtatik” a legjobbakhoz képest.
Hiába lesz Münchenben a Bajnokok Ligája fináléja úgy tűnik, hogy a Bayern focistái azt csak a nézőtérről figyelhetik.