A terror árnyékában lejátszott német-magyar meccs olyan, mintha meg sem történt volna

Géczi István, Páncsics Miklós, Bálint László, Dunai Antal az egyik oldalon, Uli Hoeness, Ottmar Hitzfeld, Harald Nickel, Friedhelm Haebermann a másikon. Nem is kis tétért folyt az a (nyugat)német-magyar focimeccs, mégis úgy eltűnt az évkönyvekből és a statisztikákból, mintha le sem játszották volna.

Az 1972-es müncheni olimpián történt túszdrámáról és az azt lezáró tragikus tűzharcról bizonyára mindenki hallott. Szeptember 5-én, kedden hajnalban kezdődtek a véres események, aznap este 11 óra előtt indult a sikertelen túszszabadítási akció, és 6-án hajnali 3 órakor közölték hivatalosan annak szörnyű végkimenetelét. Aznap délelőtt 10 órakor gyászszertartást tartottak a halottak emlékére, és délután 1-kor jelentették be hivatalosan, hogy „a játékoknak folytatódniuk kell”.

Az NSZK-Magyarország labdarúgó-mérkőzést szeptember 5-én rendezték volna. Addigra a csapat már négy mérkőzést lejátszott az olimpián.

Az 1972-es olimpiára épült stadionban rendezték a Magyarország-NSZK meccset
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP/picture alliance / SvenSimon

A 16 társaságot négy négyes csoportba sorolták. Ebben a magyar válogatott  Iránt 5-0-ra, Dániát 2-0-ra győzte le, a két találkozó között 2-2-t játszott Brazíliával. Ezzel bejutott a legjobb nyolc közé.

 

ÚT AZ OLIMPIAI DÖNTŐBE

A legjobb nyolc között két kvartettet hoztak létre a szervezők. A saját négyesében válogatottunk 2-0-ra verte a Német Demokratikus Köztársaságot, majd jött a Német Szövetségi Köztársaság elleni találkozó. A túszdráma napján a csoport másik meccsét, az NDK-Mexikót lejátszották, ugyanis arra Ingolstadtban került sor, és a két csapat már a helyszínen volt, amikor az olimpia további eseményeit felfüggesztették. Így nem kerülhetett sor szeptember 5-én a Magyarország-NSZK-ra. A másnap délutáni, a játékok folytatását bejelentő döntés után mentek a csapatok a müncheni Olimpiai Stadionba. És ott a következő összeállításban kezdtek:

München, Olimpiai Stadion, 50 000 néző. Vezette: L. Pestarino (argentin).

Magyarország: Géczi — Vépi, Páncsics, Bálint, Juhász P. — Dunai III, Kű, Szűcs — Branikovits, Dunai II, Tóth.

NSZK: Wienhold — Baltes, Schmitt, Haebermann, Hollmann — Kalb, Nickel, Bitz — Hoeness, Hitzfeld, Wunder.

A nyugatnémetek kezdtek aktívabban, ami érthető volt, mert az első fordulóban döntetlent játszottak Mexikóval, így győzniük kellett, ugyanis a csoportelsők játszhatták a döntőt, a másodikoknak a bronzmeccs maradt. Különösen az abban az évben Európa-bajnoki címet szerzett Uli Hoeness és az az Ottmar Hitzfeld volt elemében, akit nem elsősorban focistaként, hanem a Borussia Dortmund és a Bayern München edzőjeként is Bajnokok Ligáját nyerőként tisztel a világ. Ezen a tornán viszont 

remek formában játszott Hitzfeld,

az első csoportkörben Marokkó és az Egyesült Államok ellen is betalált, míg a második körben mindhárom ellenfél kapuját bevette. Sajnos ellenünk is szerzett gólt.

Ottmar Hitzfeldet sikeres edzőként ismeri a világ, kevesen tudják, hogy válogatott mezben játszott Magyarország ellen
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP/Photo by PETER KNEFFEL

Igaz, csak egyenlíteni tudott Hitzfeld a 33. percben, mert korábban válogatottunk – némi meglepetésre – vezetést szerzett: Dunai Ede a 14. percben 14 méterről, a balösszekötő helyéről a bal alsó sarokba lőtt. Ezt követően volt eredményes Hitzfeld, ám a 43. percben már ismét nálunk volt az előny: Dunai Ede a felfutó Szűcs elé passzolta a labdát, a középpályás futtából nagy erővel lőtt, labdája Haebermann lábáról a bal kapufára pattant, onnan Dunai Antal elé, aki öt méterről a kapu közepébe helyezett. 

A szünetben 2-1-re vezettünk, a meccset pedig 4-1-re nyertük,

mert Kű Lajos két gólt is fejelt, az egyiket a 75., a másikat a 87. percben.

A csoportban az utolsó meccsét is megnyerte a magyar válogatott, Mexikót győzte le 2-0-ra. Ezzel döntős lett, ott 2-1-re kikapott Lengyelországtól, és ezzel 

ezüstérmet szerzett.

Az olimpián vívott első meccse, az Irán elleni volt a válogatott történetében a 473. hivatalos, nemzetek közötti találkozó, a harmadik, a Dánia elleni a 474. A következő körben játszott NDK elleni a 475., a lengyelekkel vívott döntő a 476. 

A Brazília, az NSZK és a Mexikó elleni viszont eltűnt a statisztikákból. Mintha nem is lett volna! 

 

MENTÜNK, GYŐZTÜNK, ELFELEJTETTÜK

A magyar hivatalos lista 1972-ben 53 meccset tart nyilván, ebből 14 kapott hivatalos minősítést. Ezek vannak „beszámozva” is. A további 39 találkozó más státuszban van, de 

ezek közé sem fér be a Brazília, a Mexikó és az NSZK elleni. 

Pedig ezen meccsek között olyan felkészülési, mondhatni „sörmeccsek”, vannak, mint a CD Pegaso, a Vasas SC tartalék, a Ganz-Mávag SE, az Esztergomi MIM Vasas II, a TJ Juhcelpap Sturovo, a VM Egyetértés SK vegyes, a Honvéd Rákóczi Ferenc SE elleni, de nem sorolnám fel mind a 39 (többnyire hasonló erőt képviselő) ellenfelet. Ezen meccsek jegyzőkönyve archiválásra került, ismerjük a válogatott összeállítását, a gólok szerzőit.

Csak a Brazília, a Mexikó és az NSZK elleni mérkőzések „vesztek el”.

Günter Netzer, a Real Madrid profija (balra) nem játszhatott az olimpián, Uli Hoeness, a Bayern München (akkor még) amatőrje igen
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP/picture alliance / SvenSimon

A magyarázat abban keresendő, hogy az említett három csapat nem a legjobbjaival vett részt az olimpián, mert akkoriban csak a hivatalosan amatőr státusban lévő focisták nevezhettek. Vagyis olyanok nem, akik a labdarúgásból éltek. Az akkor 20 éves 

Uli Hoeness csak az olimpia után kapott profi szerződést

a Bayern Münchentől, annak ellenére, hogy akkor már stabil tagja volt a formálódó világverő alakulatnak. Sőt, az Eb-t nyerő válogatottnak is, miután abban az évben március 29-én, éppen Magyarország ellen debütált. 

Ottmar Hitzfeld Baselben focizott, és a játék mellett dolgozott. 

Különösen ő sajnálhatja, hogy nem számít hivatalosnak ez a meccs, mert így nincs egyetlen válogatott fellépése sem.

A szovjet-blokk országai úgy „játszották ki” ezt a szabályt, hogy focistái papíron munka mellett sportoltak, mert volt egy „fal-állásuk”. Persze azt a munkahelyet maximum fizetésnapon látták. Ezt a "csalafintaságot" a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy védte ki, hogy azoknak nem engedélyezte a részvételt, akik már szerepeltek világbajnokság végjátékában. Így 

a magyar válogatottból is volt hiányzó,

elég csak az akkor még aktív, és a válogatottban is szerepet kapó Albert Flórián és Bene Ferenc nevét említeni. Utóbbi az 1964-es olimpián Marokkó ellen hat gólt szerzett, az 1966-os vb-n a magyarok minden meccsén betalált, de később már nem szerepelhetett olimpián.

A '66-os vb-n remeklő Bene Ferenc azt követően nem játszhatott olimpián
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

Ezen logika mentén viszont az a furcsa, hogy a további négy meccs (közte a két hasonlóan „ravaszkodó” ellenféllel, a keletnémetekkel és a lengyelekkel vívott) hivatalos.

Nálunk.

Ugyanis a németek az 1972-es Magyarország-NDK-t sem tekintik hivatalosnak.

Amiben viszont egyetértés van a két ország között, hogy az 1912-es olimpián vívott Magyarország-Németország mérkőzést  mindkét helyen hivatalosnak tekintik, ez volt a magyar válogatott történetének 40. meccse.

És ennek a kissé furcsa számolási módnak köszönhetően most a 40. magyar-német jön, a Nemzetek Ligája 2024-25-ös kiírásának 5. fordulójában kedd este a Puskás Arénában.