Amikor annak idején először száguldott be velem egy vonat kölni ultramodern állomásra a csarnok üvegtetején felnézve lenyűgöző látványban volt részem: a világ egyik legismertebb építménye döngölt a vonat ülésébe.
A kölni Dóm.
Mely 157 méteres magasságával a világ harmadik legmagasabb keresztény temploma.
A város focicsapatának, az 1. FC Kölnnek a címerében is szerepel a Dóm. Igaz ebben a címerben kicsit hangsúlyosabb a kabalakecske, de azért a csodás építmény is kivehető. Aki átutazik Kölnön annak is érdemes „kilépni” a vonatból egy órára, hogy megnézze a Dómot kívülről-belülről, de átszálló utasoknak kötelező.
Aki egy egész focimeccsnyi időt tölt a városban, az haza ne jöjjön úgy, hogy nem látta!
Mást egyébként csak akkor érdemes megnézni Kölnben, ha egy napnál többet van ott az ember. Mert a Dóm terétől induló sétálóutcától, meg az ott található megastore-októl a két Németország (és a magyar szocializmus) idején nyilván „elájultunk volna”, de ma már csak az tűnik fel, zajos és zsúfolt. Persze,
aki szeretné a sajtburgerét úgy megenni, hogy közben a kölni kabalakecske életnagyságú papírfigurája néz rá,
az keresse meg az Innenstadtban található 1. FC Köln ajándékboltot! Aki meg személyesen szeretne találkozni őfelségével, IX. Hennes-szel az menjen el az állatkertbe, ott tölti dolgos hétköznapjait a meccsnapokon a stadionban szurkoló kabalaállat. Nem nehéz megtalálni, a kölni állatkertben nem az oroszlánok, a zsiráfok, vagy az elefántok az első számú látványosságok, hanem ő, a kecske.
IX. Hennes-t csak azoknak érdemes meglátogatni, akik hosszabb időt töltenek a városban, ám félő, hogy nem lesz egyszerű elintézni az alattvalóinál, hogy öltöztessék őt magyar mezbe.
Akiknek három-négy szabad órájuk van, (és ezt nem Hennes-kecskére kívánják szánni), azok sétáljanak el a Dómtól a Rajna partján a Csokoládé Múzeumba (10-12 perc), mert ilyet nem sok helyen láthatnak.
Nemcsak gyerekeknek, és nemcsak „édesszájúaknak” ajánlott program,
bár tény: a vegetáriánusok sem biztos, hogy jól érzik magukat malac-, sertés-, és (bocsánat, Hennes!) kecskesültek társaságában. Azért van egy jópofa termék a múzeum ajándékboltjában az édességet elutasítóknak is: csokoládésör!
Egyszer jó, a város kultikus söre, a Kölsch viszont annyiszor, amennyi ideje van egy szurkolónak meccs előtt. Ezzel sűrűn járnak a pincérek, mert itt nem ismert a „bayerische mass”, az 1 literes korsó,
Kölnben van ahol "kémcsőben" mérik a Kölschöt.
Ez persze legyen a kilométerhiányos pincérek baja!
Amennyiben az ember betér egy Mangal Döner lánc egyik éttermébe, akkor még jobban csúszik a sör.
Ennek a láncnak a tulajdonosa Lukas Podolski,
a város ikonikus focistája, bár arra semmi garancia nincs, hogy valamelyik pult mögött személyesen ő szeleteli a húst.
Egyébként meg Kölnben sok érdekes dolog nincs egy turista számára, a Rajna belvárosi szakasza szégyenkezve elbújhat a Duna budapesti része mellett.
Érdemes sétálni ott 5-10 percet, de nem többet.
Meg érdemes átnézni a folyó túlpartjára, ahol a csodálatos csarnok, a Lanxess Arena található, mely évek óta otthona a férfi kézilabda BL Final Fourjainak. Ám átmenni a hídon már csak akkor érdemes, ha van ott dolga az embernek.
Köln a II. világháború során majdnem 300 bombatámadást szenvedett el, a templomainak többsége is elpusztult, a Dóm volt az egyetlen (mely remek építészeti megoldásainak köszönhetően) valamennyire átvészelte a pusztításokat. Vagyis
szinte új várost építettek fel a 40-es, 50-es években,
de a ma is látható „termék” nem mondható igazán szépnek. Még Észak-Rajna-Vesztfália szintjén sem, pedig ott azért nincs túl magasan a léc. Valószínűleg a napokban nem is nagy városnéző séták miatt látogatnak Kölnbe az emberek, hanem leginkább a stadion miatt.
Ez legalább 5 kilométerre van a Dómtól.
A reptértől persze sokkal messzebb. Az egymástól 30 kilométerre lévő Bonnak és Kölnnek közös reptere van. Szép nagy, hiszen a már nem túl fiatalok emlékezhetnek rá, hogy amikor Németországot kettéosztották a II. világháború győztes hatalmai a nyugati (földrajzilag sokkal nagyobb) országrész fővárosa Bonn volt. Vagyis gyakran szálltak le itt különösen védett személyek elegáns gépekkel. Most meg azért lesz szükség különleges figyelemre, mert meg kell majd tanulniuk az ott ténykedőknek a Valmar-nótát:
Megjöttek a magyarok
Húzzátok meg magatok,
Reszketnek a csapatok,
Az utolsó percig maradok
Ez utóbbi tényben csak bizakodhatunk, azt viszont már hónapok óta tudjuk, hogy az első meccsünk Kölnben lesz.
A reptérről a 19-es (zöld) Düren felé tartó villamossal kell elindulni a Dóm (és a Rhein-Energie-Stadion) városába. A Bahnhof Deutz megállóig kell menni vele, és ott kell átszállni az 1-es (piros) villamosra, amelyik elvisz a Müngersdorf Rhein-Energie-Stadion megállóig. Továbbá bármelyik helyi vonattal el lehet jutni a reptérről a főpályaudvarra (ahová Magyarországról végig vonatozva is egyszerű és kényelmes) és itt
a Dóm irányába kell kijönni az egyébként kisebb város méretű állomásról.
Itt könnyű megtalálni a 16-os és 18-as villamost. Ezek egyikével a Neumarktig kell menni, ott átszállni a már (másik irányból) említett 1-es villamosra, mely Weiden felé közlekedik, és a Rhein-Energie-Stadionnál is megáll. Ezt nem lehet eltéveszteni, nincs annyi alkohol, melynek elfogyasztása után nem látszódik az 50.000-es aréna. A kocsival érkezők vélhetően dél, vagyis Bonn irányából jönnek az A1-esen, nekik Frechennél kell keletre, a Zentrum/Stadion irányába fordulni.
Egy kilométerre a stadiontól a Girlitzweg 30-nál egyébként lesz egy „magyar autonóm terület”, innen lehet majd szervezetten (és jó hangosan) a stadionhoz vonulni.
Nyilván a magyar szurkolók majd adnak egy kis leckét a „hogyan szurkoljunk” tantárgyból, de azért errefelé láttak már minőségi focit. Elég csak annyit mondani, hogy
az első Bundesliga bajnoki címet, 1964-ben az 1. FC Köln nyerte.
Majd 1978-ban is a csúcsra ért Németországban, az akkori aranyérmesek közül Toni Schumacher, Heinz Flohe, Johannes Löhr és Dieter Müller neve a mai focirajongók számára is ismerős. Az edző meg az a Hennes Weisweiler volt, akiről (már sokkal korábban) a kabala „kecske-dinasztiát” elnevezték. Az 1974-ben világbajnok német válogatott tagjai közül a már említett
Flohen kívül Wolfgang Overath és Bernhard Cullmann volt kölni.
A 2014-ben aranyat szerzők közül meg Lukas Podolski, akiről már a „gasztronómiai rovatban” volt szó.
Visszatérve a focihoz: a Köln idén kiesett a Bundesliga1-ből, de ennek ellenére senki nem fordít hátat a csapatnak. Akkor sem tette ezt, amikor egyre nézhetetlenebb focival bosszantotta szurkolóit. Ősztől a másodosztályban játszik a gárda, de egészen biztos, hogy minden hazai meccsen azért lesz „csak” 50.000 néző, mert több nem fér be a stadionba.
Kölnben hatodosztályú mérkőzésen is ennyi néző lenne.
Pedig nem is olyan régen még nemzetközi kupában szerepelt. Emlékezhetünk rá, hiszen a fehérvári gárda kiverésével jutott a Konferencialiga főtáblájára 2022-ben. A magyar csapat Kölnben nyert 2-1-re, sajnos a visszavágó után már nem örülhetett. Az Újpesti Dózsa viszont mindkétszer örült, amikor a város gárdájával találkozott a nemzetközi porondon.
1966-ban az UEFA Kupa nyolcaddöntőjében, 1983-ban a KEK második fordulójában ütötte ki a kecskéseket.
Az előbbi alkalommal Göröcs János és Solymosi Ernő, utóbbi alkalommal pedig Fekete László talált be még a Müngersdorfer Stadionban. Majd két éve a fehérváriak mezében Budu Zivzivadze fejelt gólt, Loic Nego beadásából, és betalált még azon a meccsen a Rhein-Energie-Stadionban Dárdai Palkó.
Most a svájciak ellen az Eb-csoportmeccsen előfordulhat, hogy Nego ismét egy Dárdai fejére (ezúttal Mártonéra) ível egy labdát, és abból gól lesz.
Amennyiben esetleg egy ilyen találattal nyernénk, akkor egy magyar fociszurkolónak Köln a világ legszebb városai közé emelkedne.