Kiküldött munkatársunk, Lantos Gábor helyszíni jelentése a 26. női kézilabda-világbajnokságról, Göteborgból.
Most egyetlen tövid pillanatra lépjünk ki a szerepünkből és
képzeljük bele magunkat a horvátokéba.
Ott volt minden a kezükben. A legjobb nyolc közé jutás lehetősége, az olimpiai selejtező elérése. Minden, amit módszeresen, sziszematikusan és jól felépítettek, egyetlen pillanat alatt omlott össze. Se vb legjobb nyolc, se olimpia. Hihetetlen dráma.
Mint ahogyan elképesztő csoda volt mindaz, ami a magyarokkal történt hétfőn este. Egy,
a szó képletes értelmében agyonvert csapat kezdett el csúszni-mászni, olyan feltámadást produkálni, amely ritka ebben a sportágban.
Azért nekünk volt már ilyenben részünk. 2003-ban a portugáliai férfi vb-n a jugoszlávok elleni kétszeri hosszabbításba fulladó csata végén még közvetlen olimpiai kijutást ünnepelhettünk. 2007-ben ugyancsak a férfi válogatott a németországi vb-n elképesztő módon verte meg a dánokat. (E cikk végén ott a videó, nézzék meg, érdemes.) De fordított esetet is tudunk mondani - sajnos. A 2000-ben, Sydney-ben rendezett magyar-dán olimpiai döntőt, netán a 2003-as női vb-döntőt, amikor a dánok és a franciák ellen buktunk el úgy, ahogy nem lehet és úgy, ahogy most a horvátok megmutatták, hogy lehet.
A megmagyazáhtatalan dolgok világbajnoksága. Ez volt ez a két hét a magyar csapat számára. Hiába kérdeztem, faggattam a játékosokat, hogy mi történt velük abban a kétszer negyedórában, amikor totálisan összeomlottak Montenegró és Svédország ellen - nem jött válasz. Fizikális gondok? Nem. Lelki bajok? Ki tudja.
Miként arra sincs épkézláb magyarázat, hogyan tudtuk megnyerni ezt az utolsó meccset a horvátok ellen.
Most még nincsenek meg a válaszok, de mihamarabb meg kell lenniük! Akkor követnénk el ugyanis óriási hibát, ha most, az olimpiai selejtező elérése miatt a felmerülő problémákat a szőnyeg alá sepernénk és azt kiáltoznánk: nincs itt semmi látnivaló.
Persze arra, hogy mi történt a horvátok ellen, lehet mondani, hogy szerencsénk volt (amúgy az volt, hogy a brazilok egy nappal korábban legyőzték a cseheket, ezzel tétmeccset csináltak a magyaroknak a horvátok elleni ütközetből), magam inkább arra hajlok, hogy végre kijött az igazi tudás ezekből a lányokból. Ez a katartikus élmény olyan erőket szabadíthat most fel ezekből a lányokból, amely a későbbiekben kamatozhat.
Mert ebben a csapatban igenis benne van (volt) ez a teljesítmény, csak éppen nem sikerült kiaknázni.
Még annak a szövetségi kapitánynak, Golovin Vlagyimirnak sem, akinél tisztességesebb, jószándékúbb, rendesebb ember kevés ült ezen a kispadon az idők során. Vova éjjel-nappal az ellenfelekkel foglalkozott, elemzett, készült, meccsekre járt, ember ennél többet nem csinálhatott. Ám a kritikus szituációkban mégsem tudott egyről a kettőre jutni. 2021-ben vette át a válogatottat, azóta volt két világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon, de az áttörés nem sikerült neki.
Pedig lényegében azzal a játékosanyaggal dolgozhatott, amelyet a korábbi, fényes sikereket hozó utánpótlás-világversenyeken edzett.
Az ő esete a legjobb példája annak, hogy egy sikeres utánpótlás edző nem biztos, hogy ugyanolyan sikeres felnőtt kapitány tud lenni.
Pont olyan ez, mint amikor egy junior vb megnyerése után a szurkoló azt várja, hogy egy csipesszel megfogjuk az aranyos lányokat, áttesszük őket a felnőttbe és a sportág következő 10 éve megoldott. Ez így nem megy, ennek évek óta látjuk tanújelét. A döntéshozók most nincsenek könnyű helyzetben, mert egyrészt a csapat nem teljesítette a kitűzött célt, azaz nem jutott a negyeddöntőbe, másrészt viszont elérte az olimpiai selejtezőt.
Mindig az utolsó élmény a legerősebb.
Hogy aztán áprilisban ki ül majd a magyar válogatott kispadján, azt - szerencsére - nem nekem kell eldönteni. Egyet azonban nem érdemes elfeledni: Golovin kapitánykodása alatt egyszer sem tudott a legjobb csapattal versenyezni, mert a keret tagjai állandó sérüléssel küzdöttek. Azért megnéztem volna a válogatottat és a kapitányt, ha tényleg midenki rendelkezésére áll.
Ezen a világbajnokságon a világklasszis kapus, Böde-Bíró Blanka, az irányító Vámos Petra és a mindössze 19 éves Simon Petra mutatta meg, mennyi aranyfedezete van a női kézilabda-válogatottnak. Bíró Blanka a vb végére - Szemerey Zsófi sérülése után - gyakorlatilag egyedül maradt. Nem kell mondani, mekkora teher ez.
Simon Petra lehet a sportág Szoboszlai Dominikje, csak ne rekedjen meg a fejlődése!
Vámos Petra pedig hamarosan a klasszisok közé emelkedhet. A többiek - ilyen-olyan oknál fogva - elmaradtak attól a teljesítménytől, ami a képességük alapján bennük van. A BL-ben edződött szélsőpárosnak (Győri-Lukács Viktória, Szöllősi-Schatzl Nadine) volt már jobb világversenye és remélhetőleg lesz is még jobb.
A mosonmagyaróvári átlövő, Albek Anna csak időnként csillantott meg valamit abból a tudásból, ami benne lakozik. Kuczora Csenge - akiben a kezdetektől fogva nagyon bízik a kapitány - valós tudása alatt játszott,
Bordás Rékán pedig érződött az a kálvária,
amely 2023 őszén vele történt. Bordás a Debrecenből igazolt a Fradiba, de ott nem kapott lehetőséget, egy hónappal a vb előtt azért adták kölcsön Vácra, hogy legalább játékba lendüljön, de ez az idő kevés volt ehhez. Szívesen megnéztem volna egy-egy krízishelyzetben, ha Golovin mester kicsit több bizalmat ad a kisvárdai Juhász Grétának, aki a hollandok elleni második felkészülési meccsén mutatta meg, mekkora kurázsi van benne. Végül szólni kell a keret egyik legrutinosabb játékosáról, Debreczeni-Klivinyi Kingáról, aki ezen a vb-n nem sok lehetőséget kapott, de az utolsó meccsen nélküle aligha születik meg ez a nagy siker. Azaz, ha ő nincs, akkor most nem arról beszélnénk, hogy 2024 áprilisának közepén olimpiai selejtezőt játszik ez a csapat.
A kvalifikációs torna két ellenfele, Kamerun és Japán már ismert.
Ide, ebbe a négyesbe kerül még be a most zajló vb egyik élcsapata. Ez lehet Svédország, Németország esetleg Hollandia. A négy csapatból kettő jut ki Párizsba, ez a küldetés egyáltalán nem lehetetlen. Persze láttuk a vb-n a japánokat, akik a dánokat és a szerbeket is leütötték a tábláról, de azért ez a feladat sem megoldhatatlan.
A lányoknak most minden este meg kellene nézniük a horvátok elleni meccs utolsó 15 percét.
Aztán a lehető legjobban, a célnak mindent alárendelve elvégezni a felkészülést és sutba vágni a klubérdekeket. Mert most az a fontos, hogy ez a csapat ott legyen a párizsi olimpián, s mire eljön a 2024-es, részben magyar rendezésű Európa-bajnokság ideje, már olyan együttes legyen, amelynek tagjai elhiszik magukról, hogy képesek nyerni és képesek arra, amiből most, Svédországban csak keveset láttunk.
