2. rész: Mihail Tal (lett) – Hans-Joachim Hecht (német), Vezérindiai védelem [E13]. Sakkolimpia, Várna, Bulgária, 1962. október 6.
A sakktörténelemben két pozíciós stílusú világbajnok, Mihail Botvinnik és Vaszilij Szmiszlov meghatározó szerepet töltött be,
a nagy taktikus Mihail Tal játéval újjászületett a romantikus iskola.
Mindenáron támadásra törekvése, lenyűgöző kombinációi, káprázatos taktikai megoldásai hihetetlenül népszerűvé tette a sakkrajongók körében. Ellenfelei rettegték váratlan megoldásait.
Mihail Tal 1936. november 11-én Rigában született, viszonylag későn, 10 éves korában tanult meg sakkozni, hét évvel később már lett bajnoki címet szerzett. 1957-ben megnyerte a szovjet bajnokságot, rendkívül agresszív stílusa, intuitív kombinációi ellen riválisai nem találtak ellenszert. Egy évvel később megvédte elsőségét, és jogot szerzett a világbajnoki zónaközi döntőben való indulásra, Portorozsban szenzációs győzelmet aratott.
Az 1958-as müncheni sakkolimpián 15 partijából 13,5 pontot szerzett.
Az 1959-es világbajnokjelölti tornán folytatta sikerszériáját, a nyolc résztvevős, négyfordulós viadalon Paul Keresz előtt másfél pontos előnnyel nyert, és Mihail Botvinnik kihívója lett. Érdekes statisztika, hogy Tal a 28 játszmából tizenötben áldozott gyalogot vagy tisztet, és tizenegyszer nyert három vereség mellett. Egy évvel később már a sakktörténelem legfiatalabb világbajnokaként ünnepelték, 12,5-8,5-re nyert Botvinnik ellen. Lipcsében aranyéremhez vezette a szovjet válogatottat, majd megrendült egészségi állapotában a visszavágó mérkőzésen 13-8-ra kikapott Botvinniktől.
Világbajnoki címének elvesztése után még többször kiharcolta a világbajnokjelölti titulust.
1965-ben Portisch Lajost 5,5-2,5-re győzte le,
majd a dán Bent Larsennek is fejet kellett hajtania, Borisz Szpasszkijtól kapott ki a döntőben. Három évvel később Viktor Korcsnojjal nem bírt. 1980-ban Lev Polugajevszkjtől szenvedett vereséget. Hatszor győzött a szovjet bajnokságon (1957, 1958, 1967, 1972, 1974 és 1978). Sorozatban nyerte a nagy tornákat: Bled 1961, Miskolc 1963, Hastings, Reykjavík és Kiszlovodszk 1964, Palma de Mallorca 1966, Wijk aan Zee, Tallinn és Szocsi 1973, Lublin, Halle és Újvidék 1974, Tallinn és Szocsi 1977, Malaga 1979, Köln, Jereván és Szocsi 1982. Számtalan versenyen osztozott a dicsőségen. Nyolcszor volt tagja az olimpiai bajnok szovjet csapatnak, tábláján szinte kivétel nélkül a legjobb egyéni eredményt érte el. Hat alkalommal az Európa-bajnoki címet elért szovjet együttesben szerepelt.
A bőröndjét sem tudta becsomagolni
„Misa nagyon nem volt talpraesett a gyakorlati életben... Amikor sakktornára utazott, a saját bőröndjét sem tudta egyedül becsomagolni... Azt sem tudta, hogyan kell meggyújtani a gázt a főzéshez. Ha fejfájásom volt, és senki sem volt otthon, csak ő, akkor pánikba esett: „Hogyan készítsem el a melegvizes palackot?" Ha autót vezettem, úgy nézett rám, mintha másik bolygóról jöttem volna. Természetesen megtanulhatta volna ezeket, ha akarta volna, de unalmasak voltak a számára, egyszerűen nem volt rájuk szüksége. Sokan mondják, hogyha Tal vigyázott volna magára, ha nem élt volna annyira kicsapongó életet, és így tovább. De az olyan emberek életében, mint Tal, a „mi lett volna ha" egyszerűen abszurd kérdés. Akkor már nem Tal lett volna.Az 1970-es és az 1984-es Szovjetunió-Világválogatott mérkőzésen is szerepelt. Zsenialitására jellemző, hogy legmagasabb Élő-pontszámát, a 2705-öt 44 éves korában érte el.
Imádta a sakkot, önpusztító tempóban élt, nehéz versenyparti után is képes volt egész éjszakákat végigjátszani, szeretett időelőnyt adni, hogy aztán zsenialitásával lenyűgözze rajongóit.
Tündökölt, amíg egész pályafutását végigkísérő súlyos betegsége legyőzte őt. 1992. május 28-án, bár veseelégtelenségben haldoklott, elhagyta a kórházat, hogy játsszon Garri Kaszparovval, akit sikerült is megvernie. 1992. június 29-én hunyt el.
Az évek során jelentős tornák rendezésével emlékeztek a sakkozás nyolcadik világbajnokára, a Tal-emlékversenyek sorában az első különösen emlékezetes marad,
Lékó Péter vehette át a győztesnek járó trófeát az ukrán Ruszlan Ponomarjov és az örmény Leon Aronjan előtt.
Tizenkét éve Vlagyimir Kramnyik remek játékkal győzött. Világossal öt partijából 4,5 pontot gyűjtött, sötéttel négyet remizett, másfél pontos előnnyel ért célba.
Parádés volt a szereposztása a III. Tal-emlékversenynek is, a 39 éves ukrán Vaszilij Ivancsuk győzött. Vlagyimir Kramnyik elsőségével fejeződött be a következő torna. A 21-es kategóriájú, 2764-es Élő-átlagú szuperversenyen az orosz exvilágbajnok megismételte két évvel ezelőtti sikerét, veretlenül aratta újabb diadalát, élvezetes, jó sakkot játszott, bátran vállalta a bonyodalmakat.
Váratlan fordulatokban bővelkedett a 2010-es esztendő hatodik szuperversenyének, az V. Tal-emlékversenynek az utolsó fordulója. Az azerbajdzsáni Sahriyar Mamedgyarov félpontos előnnyel kezdhette a játéknapot, Borisz Gelfandtól elszenvedett veresége megfosztotta az egyedüli elsőségtől, Levon Aronjannal és Szergej Karjakinnal kellett megosztania a dicsőséget.
Hét éve a 21 éves Magnus Carlsen megvédte elsőségét, pályafutása tizenhatodik szuperversenyét nyerte meg.
A 22-es kategóriájú, 2776-os Élő-átlagú viadalon a norvég nagymester veretlenül ért célba, a sok váratlan eredménynek köszönhetően a + 2 is elegendő volt újabb sikeréhez.
A nyolcadik Tal-emlékversenyen aratta pályafutása egyik legnagyobb sikerét a 44 éves izraeli Borisz Gelfand. 2014-ben Szocsiban kétnapos villámversennyel tisztelegtek Mihail Tal emléke előtt. A 12 résztvevős, kétfordulós viadal Sahriyar Mamedgyarov győzelmével ért véget.
Három esztendeje Jan Nepomnjacsij remekelt. A 26 esztendős orosz nagymester folytatta nagyszerű sorozatát, versenyről versenyre lépett előre a világranglistán. Tavaly Viswanathan Anand nyerte a rapidversenyt, Szergej Karjakin snellezett a legjobban.
Nem könnyű választani Mihail Tal nagyszerű játszmái közül.
A várnai sakkolimpián játszott vezéráldozatos partijára voksoltam.
A nagyszerű kombinációval emlékezhetünk az 1935-ös hastingsi tornán látott Lilienthal-Capablanca játszmában látott áldozatra, a középen rekedt sötét királyra komoly veszélyek leselkednek. A klasszikus alkotások ismerete nagy segítség a motívumok felismerésében.
1.d4 Hf6 2.c4 e6 3.Hf3 b6 4.Hc3 Fb4 5.Fg5 Fb7 6.e3 h6 7.Fh4 Fxc3+ 8.bxc3 d6 9.Hd2 e5 10.f3 Ve7 11.e4 Hbd7 12.Fd3 Hf8 13.c5 dxc5 14.dxe5 Vxe5 15.Va4+ c6? 16.0-0 Hg6
A gyalograblásra, 16...Vxc3-ra akár 17.Fa6, vagy 17.Hc4 b5 18.Hd6+ Kd7 19.Hxb5 cxb5 20.Fxb5+ jött számításba.
17.Hc4 Ve6 18.e5! b5
19.exf6!!
A nagyszerű vezéráldozat emlékeztet bennünket az 1935-ös hastingsi tornán játszott Lilienthal-Capablanca partiban látott motívumra. „Kis híján leestem a székről” – írta a játszma elemzésében a német sakkozó.
19...bxa4
Hans Joachim Hecht gyorsan elfogadta az áldozatot. Tal kombinációjában nagyon fontos felfedezni, hogy 19...0-0-ra 20.Bae1! Vd5 (20...Vxe1 21.Bxe1 bxa4 22.Fxg6 fxg6 23.Be7 Bf7 24.Hd6) 21.Vc2 Hxh4 22.He5 után is nagy erővel folytatódik a világos támadás.
20.fxg7 Bg8
21.Ff5!!
A vezéráldozat nagy poénja.
21...Hxh4
A futópár és a g7 gyalog 21...Vxc4-re harapófogóba fogja a középen rekedt királyt. 22.Bfe1+ Ve6 23.Bxe6+ fxe6 24.Fxg6+ Kd7 25.Bd1+ Kc7 26.Fg3+ Kb6 27.Bb1+ Ka6 28.Fd3+ Ka5 29.Fc7 matt, 21...Vxf5-re 22.Hd6+ Kd7 23.Hxf5 Hxh4 24.Bad1+ Kc7 25.Hxh4 Bxg7 26.Bfe1 utáni végjáték reménytelen.
22.Fxe6 Fa6 23.Hd6+ Ke7 24.Fc4!
A kombináció eredményeként világos előnyös végjátékot ért el.
24...Bxg7 25.g3 Kxd6 26.Fxa6
26...Hf5?
Sötétnek menekülési esélyt csak a 26...Bb8! lépés adott volna,
27.Bab1 f6 28.Bfd1+ Ke7 29.Be1+ Kd6 30.Kf2 c4 31.g4?!
Könnyen nyert 31.Be4! a sötét gyalogszerkezeti gyengeségek kihasználásával.
31...He7 32.Bb7 Bag8 33.Fxc4 Hd5 34.Fxd5 cxd5 35.Bb4 Bc8? 36.Bxa4 Bxc3 37.Ba6+ Kc5 38.Bxf6 h5 39.h3 hxg4 40.hxg4 Bh7 41.g5 Bh5 42.Bf5 Bc2+ 43.Kg3 Kc4 44.Bee5 d4 45.g6 Bh1 46.Bc5+ Kd3 47.Bxc2 Kxc2 48.Kf4 Bg1 49.Bg5 és sötét feladta.