Kósa nyáron még biztos volt abban, hogy az olimpiai bajnok testvérpár nem vált országot, ám kedden hivatalossá vált, hogy Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang a MOKSZ hozzájárulását kérte az országváltásukhoz vezető folyamat megindításához és a mentesítést a korábbi szerződésben vállalt kötelezettségeik alól.
A szerződésben állt az is, hogy ha más ország színeiben kívánnak versenyezni, akkor három éven belül nem indulhatnak nemzetközi versenyen, csak abban az esetben, ha MOKSZ részére valaki visszafizeti a sportolóra fordított utolsó hároméves időszakban keletkezett költségeket. Kósa elmondása szerint ez egy emberre száz-százötven millió forint.
Az elnökségnek azt fogom javasolni, hogy engedjük el a fiúkat,
ám a fennálló kötelezettséget azért rendezni kell" – mondta a MOKSZ-elnök arról, hogy mire készül a csütörtöki ülésen.
A MOKSZ-elnök elárulta, hogy a fivérek egyértelművé tették, hogy a további fejlődésüket a kínai csapat mellett látják biztosítottnak.
„Az egyértelmű volt, hogy
a fiúk nagyon ragaszkodnak Csang Csing Linához, ám az edzőnőt hazahívta hazája, márpedig a rövid pályás gyorskorcsolyában a kínai válogatott vezetőedzői pozíciója az egyik legjelentősebb állás
– nyilatkozta Kósa. – Többször tárgyaltam velük [a Liu testvérekkel], mindannyiszor megkérdeztem tőlük, mit tudunk mi tenni annak érdekében, hogy felülvizsgálják a döntésüket. Ők azt felelték erre, hogy semmit. Innentől nemigen volt mozgásterünk."
„A kialakult helyzetnek több oka is van. Az egyik mindenképpen az, hogy a srácok Linával képzelték el a folytatást.
A másik az, hogy az édesapjuk kínai, Pekingben él, többször hívta magához a fiait. A harmadik az, hogy azokat a körülményeket, amelyeket a kínaiak meg tudnak teremteni, mi még itthon nem feltétlenül tudjuk.
Ha felépül a Nemzeti Korcsolyázó Központ, akkor majd igen."
Kósa Lajos hozzátette, hogy óriási veszteségnek számít a Liu testvérek távozása, de ez nem jelenti azt, hogy a magyar korcsolyasportnak befellegzett. Ha azonban meggondolnák magukat, tárt karokkal fogadnák vissza őket.
„Nagyon sajnálom, hogy ezt a döntést hozták, de hasonlót megélt más sportág is, amikor visszavonult egy aranygeneráció – amikor ez megtörtént férfi vízilabdában, nem kezdtük el temetni a vízilabdát, ahogyan a korcsolyasportot sem kell. Vannak fiataljaink, akik már eddig is szép eredményeket értek el, innentől őket kell menedzselnünk.
Nem gondolom, hogy vége a korcsolyasportnak Magyarországon
– folytatta Kósa Lajos. – Szerencsések vagyunk, hogy a fiúkkal együtt felérhettünk a csúcsra, és nem szabad azért bántani őket, amiért élnek kínai identitásukkal, és egy világhatalom keretein belül próbálnak érvényesülni.
Dobjunk követ rájuk azért, mert „használják" a másik énjüket, és meg akarják nézni, hogy mit és mennyit ér a tehetségük egy nagyobb piacon?
Sohasem tudhatjuk, mit hoz a jövő, ahogyan Linának is elmondtuk, úgy a fiúknak is el fogjuk,
az ajtónk mindig nyitva áll előttünk.
Nem a csalódottságra fókuszálunk, hanem a közös sikerekre."