"Nem sokkal korábban tudtuk meg, mint, ahogy a sajtóban megjelent a hír. Amikor megjön egy ilyen információ, összeülünk, és megbeszéljük, hogy merre tovább. Magáról a mentésről mi is csak azt tudtuk, hogy elindultak a serpák, aztán semmi, 17 órán keresztül ültünk a néma a telefonok előtt, majd beleőrültünk a várakozásba. Aztán jött a hívás, hogy nem találták meg, ilyenkor történik egy úgynevezett double check, azaz dupla ellenőrzés, hogy biztosan jól értettük-e, amit a rádióban mondtak."
Tisztában voltunk az esélyekkel, de szerettünk volna elmenni a falig. Mivel nem találták meg, nem volt további értelme a keresésnek, így abban maradtunk, hogy a serpák a saját biztonságuk érdekében vonulnak le a helyről
- mondta Pintér Lászó a Sportrádió Hazafutás című műsorában Lantos Gábornak.
Pintér hozzátette, a családnak és a barátoknak természetesen fontos lenne, hogy megtalálják Suhajda földi maradványait, ezért szombaton még lesz egy helikopteres repülés. Megpróbálnak felmenni abba a magasságba, ahonnan belátható a 8780 méteren lévő Hillary-lépcső, ahol minden bizonnyal utoljára látták a magyar mászót.
"Ha nincs fent, akkor valószínűleg lentebb csúszott" - mondja Pintér, hogy miért nem találta meg a kiküldött háromfős, a világ legjobb mászóiból álló serpa csapat.
"Nagyjából már tudjuk, hogy mi történt a hegyen. Szilárd ereje elfogytával minden bizonnyal megállt, de, hogy utána pontosan mi zajlott, azt nem is érdemes most már feszgetni, egyszerűen csak nem volt ereje továbbmenni. Kötélbiztosítás nélkül maradt egy lejtős, sziklás helyen, ahonnan törvényszerű volt, hogy egyszer tovább csúszik."
A legtöbbeket foglalkoztató kérdés, hogy az a csoport, amelyik csütörtökön délelőtt látta Suhajdát, miért nem segített a magyar mászónak?
"Ez valóban egy központi kérdés. Az egyik sajtóközleményben rosszul fogalmaztunk, mi is csak délután tudtuk meg, hogy agy serpa látta Szilárdot. Amikor ő leért a 4-es táborba rádión szólt az alpatábornak, ők értesítettek bennünket, és itthon egy órán belül kész volt a terv a mentésre.
Fontos tudni, hogy ez nem az Alpok, itt nincs hegyimentő szolgálat, mindenki a saját életéért felel. Ha útközben bajban lévő mászót találnak, felmérik, hogy van-e lehetőség segíteni. Erre csak akkor van lehetőség, ha a bajba jutott mászó járóképes. Ha nem az, akkor tízből tízen ott hagyják. Ez kegyetlenül hangzik, de ezen a terepen egy rossz lépés a hálált jelentheti.
És fontos, hogy nem egy csapat, hanem egy serpa látta meg, aki egy nagyon rossz állapotban lévő 60 éves kínai hölgyet kellett, hogy életben tartson és levigyen a hegyről."
Pintér ehhez még hozzátette, hogy persze a Himalájában is van példa mentésre, ami legtöbbször úgy zajlik, hogy szerveznek erre egy csapatot, ahogy most is történt.
Egy másik kérdés, hogy egy újabb kiemelkedő képességű magyar hegymászó elvesztése után milyen jövője van, van-e egyáltalán jövője a hazai magashegyi mászásnak?
"Nehéz kérdés, nem is gondolkoztunk még rajta. Mindig van a sportágnak jövője, mert mindig vannak fiatalok, akik jönnek és mászni szeretnének.
De az biztos, hogy Suhajda Szilárd ma a legjobb magyar hegymászó volt, aki tökéletesen felkészülve, tökéletes állapotban ment az Everestre. Nem kérdés, hogy ma Magyarországról neki volt a legjobb esélye, hogy tiszta mászással, azaz pótlólagos oxigén és teherhordók nélkül feljusson a Mount Everestre. Ez egy akkora sportteljesítmény, ami felér egy olimpiai bajnoki címmel
- jelentette ki Pintér László.
27 év alatt 17 magyar expedíció próbált oxigén nélkül feljutni az Everestre és még mindig nem tudjuk, hogy sikerült-e valamelyiküknek. "Szilárdnak talán igen, feltételezhető, hogy amikor már látta, hogy késő akkor is továbbment. Szerintem feljutott és lefelé történt a tragédia."